Szép ez az ünnep, a fények ünnepe, hiszen a hagyomány szerint a csoda megtörtént: az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett. Vallásosak és szekulárisak összetalálkoznak ezen az ünnepen, hiszen ki ne bízna a fény, a megvilágosodás erejében?
Apáink saját bőrünkön tapasztalták meg, hogy a borzalom bármely rezsimben úgy kezdődik, hogy elvesznek valamit. A zsidóságnak az elsők között kell tiltakoznia, amikor elveszik nyugdíjmegtakarításainkat, amikor elveszik rádiónkat, amikor elveszik az alkotmányunkat, amikor feldúlják bíróságainkat, amikor feldúlják köztársaságunkat, és amikor bóvliba taszítanak bennünket.
Az itt ünneplők közül bizonyára másoknak is volt hozzám hasonlóan vitájuk a legszörnyűbb sötétséget megélt felmenőikkel arról, hogy mit várhatunk a szabadságtól, a fénytől. Apám attól tartott, hogy a szabadsággal nem csupán az ész, a ráció, a megértés és a szeretet lép ki a fényre, hanem a gonosz erők, fekete csizmában ismét a napon fognak masírozni, súlyosan beárnyékolva a fényt. Apám nem érhette meg, hogy félelme beigazolódott. Félelme beigazolódott, ám tévedett is, mert azt ő sem látta, hogy a fekete csizmák az utca után beveszik először a parlamentünket, majd a színházainkat is! » Tovább »
Weboldalunk már mobiltelefonokon és hasonló hordozható eszközökön is olvasható. 
