A legutóbbi alkalommal Bojár Gábor, Haraszti Miklós és Ungváry Rudolf „Polgárnak lenni…” című vitáján merült fel a polgári nyilvánosság kérdése. Ezúttal a nyilvánosságban, a nyilvánossággal dolgozó vendégeink beszélgetnek a mai Magyarország polgári nyilvánosságáról, a nyilvánosság szerkezetéről, a benne elfoglalt szerepükről. A nemrég még aktív politikusoktól megkérdezzük azt is, mi a véleményük az új kormány eddigi tetteiről, az ország kilátásairól. A publicistától meg új kollégái felől is érdeklődünk.

Francis Fukuyama A történelem vége? című esszéje két évtizede jelent meg. A szerző ebben a művében kihirdeti a liberalizmus végleges győzelmét a vetélytárs eszmék felett. Az önszabályzó piacgazdaság társadalma kiütötte a szocializmust és a különböző konzervatív megoldásokat is. Ma ez nagyon nem így néz ki. A filozófust arról kérdezzük, ő hogyan látja a liberalizmus helyzetét a mai világban. A politikustól azt szeretnénk megtudni, hogyan reagálnak Európa-szerte a liberális pártok az új kihívásokra. A vállalkozótól (meglepetés-vendégünktől) pedig a legfontosabb kérdésre keressük a választ: ő milyen politikával lenne elégedett, vagyis milyen állami magatartásra van kereslet.

Hol a mai magyar liberalizmus mostanában — ha már pártja sincs? Kik a magyar liberálisok — ha nyomukat sem lehet felfedezni már, támogatottságuk pedig végképp sehol?

2001. szeptember 11., a New York-i ikertornyok elleni terrortámadás fordulópontot jelent a kultúrák egymáshoz való viszonyáról folyó gondolkodás történetében. Minden eddiginél élesebben mutatkozik meg a nyugati liberális demokráciák védtelensége az evilági élet értéktelenségét valló szélsoséges mozgalmakkal szemben. A vallási, világnézeti, életformabeli szakadékok gyorsuló tágulása elkerülhetetlenné teszi a kérdést: lehetséges-e a kultúrák együttélése akár egy városon, országon belül? Ha igen, járható út-e az asszimiláció? Ki asszimilál kit?