Budai Liberális Klub
tiszta beszéd a közélet és a civil társadalom kérdéseiről

Hírlevelek

Cím

Akikre emlékezünk

Emlékezünk

Voltak, akik idő előtt eltávoztak közülünk. Rájuk emlékezünk ezeken az oldalakon.


Emlékgyász

Litván Kati (1949-2015)

Őrzök magamban egy képet Katiról, nekem az utolsót.

Állok a budakeszi ház teraszán, hátizsákom a vállamon. Tudjuk mindketten, én hazamegyek, ő eltávozik.

A búcsúzkodáson már túl vagyunk.

Tekintetünk egy rövid időre még összevillan. Bátorítónak szánt mosoly az arcomon.

Kati dacolva magányával udvariasan visszamosolyog. Fázósan összefogja magán a pulóvert.

Mint egy utazó, aki az előszobában áll, talpig felöltözve. Összecsomagolt már.

Vár az indulásra.

Kicsit kényelmetlenül áll egyik lábáról a másikra;

a kabát kezd már rámelegedni.

Lelke mélyén menne már, mert tudja, mennie kell:

ha viszont maradhatna...

A torka elszorul erre az eshetőségre gondolva:

milyen örömmel vegyülne el újra a háziak között,

mit megadna ezért a kiváltságért.

Ám visszaút nincs: legfeljebb késik a taxi, amely érte jön.

Ott állt a kertjében két világ között, számkivetetten:

a szívem majd meghasadt.

Koncz Imre » Tovább »

Emlékgyász

Búcsú Molnár Lajostól

Drága Klári, Adél, Illa! Kedves Róza! Tisztelettel köszöntöm ezen szomorú alkalomból mindazokat, akik Lajos rokonai, barátai, egykori betegei, évfolyamtársai, kollégái, politikai szövetségesei, esetleg a régi nyírbátori és az új mórágyi szomszédok közül itt ma megjelentek.

Ha emlékezetem nem csal, akkor Lajost 1998-ban az akkor is egymást nagy gyakorisággal követő, egyik egészségügyi reformkonferencián ismertem meg. Úgy rémlik, hogy nem is az első, hanem a második vagy harmadik ilyen találkozás során adódott alkalom arra, hogy beszélgetésbe bonyolódjak Lajossal, aki – szokása szerint – hibátlanul elegáns öltönyében, a hátsó sorok valamelyikében foglalt helyet. Innen indult 17 éven át tartó, őszintén mondhatom, konfliktus-mentes férfi-barátságunk. » Tovább »

Emlékgyász

Elment

Húsvét másnapján elment a barátom, sokunk barátja, Kátai Gábor, egy vibrálóan okos és aktív ember. Nem volt még negyven. Hasnyálmirigyrák. Láttam a végsőkig lesoványodva a kórházi ágyán is, és már nem volt ott az arcán az a rá jellemző derűs, szégyenlős félmosoly, de nekem most is csak az lebeg a szemem előtt. Tekintete, melyből sugárzott a legyőzhetetlen szabadságvágy, a tenni akarás, a másokat is tettre buzdítás. A Budai Liberális Klub sem létezne már nélküle. És ő találta ki, s csinálta hosszú ideig, szinte egymaga, a Librettót is.

Mindig kereste a feladatot, fáradhatatlan közösségépítő volt. Az első konzultáció óta tisztában volt vele, hogy nem győzhet, a tisztes helytállásért küzdött a rákkal szemben. Időt akart nyerni, amennyit csak lehetett. Ezt az időt és ezt a helyzetet is ránk szánta. Nem sajnáltatta magát. Ha beszéltem vele, egy pillanatig sem éreztem, hogy már elfelé menne. Blogolt, kommunikált. Politikáról, és a rákról – a rákról, amiről nálunk nem igazán szokás beszélni. Tanított minket a sorsával. Még egyszer, utoljára megmutatta, hogy hogyan lehet tisztességesen veszíteni. » Tovább »

EmlékgyászSZDSZ

Búcsú Póta Gyulától

Póta Gyulától augusztus 23-án 10.15-kor vettünk végső búcsút az Óbudai temető szóróparcellájában.

» Tovább »

Emlék

Akikre emlékezünk

Emlékezünk

Voltak, akik idő előtt eltávoztak közülünk. Rájuk emlékezünk ezeken az oldalakon.