A forradalom ünneplése (2010)

Dátum
Helyszín
Nagy Imre Emlékház, 1026 Budapest, Orsó u. 43.
Vendégek
  • Kuncze Gábor
  • Bródy János

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kedves Barátaim!

Emlékezni jöttünk. Emlékezni két, történelmet formáló hét eseményeire. Emlékezni Nagy Imrére, egykori politikus társaira, a felkelés civil és katonai harcosaira, a munkástanácsok és a leveretés után is ellenálló csoportok legelszántabb vezetőire és mindazokra, akik annak idején kivívták a világ szabadságszerető népeinek csodálatát. Emlékezni tehát mindenkire, aki tevékeny részese volt 1956. október 23-ának és az azt követő hősi napoknak, mert ők együtt jelentik mindazt, amit azóta is elismer a világ, és amire mi azóta is joggal vagyunk büszkék.

Miben áll ennek a nem egészen két hétnek a jelentősége? Röviden azt mondhatnánk: egyszerre volt függetlenségi harc és a politikai kultúrát gyökeresen megváltoztató politikai mozgalom. Egyszerre volt egy nép felemelkedése, és a világ első igazi szembeszállása azzal a totális uralommal, mely túlélte a második világháborút, és nem csak területekkel gyarapította befolyását, de eszmeiségében is sok mindent átvett abból az embertelenségből, amelytől a világ megszabadulni látszott 1945 májusában.

Páratlan volt ez a korszak. Megemlékezni róla már csak ezért is olyan feladat, ami ennyi év távlatából is felemelővé teszi e mai pillanatot. Hosszú, az elnyomatásba belejámborult évszázadok után Magyarország ismét világpolitikai tényező lett, ráadásul az emberarcú társadalomért küzdők ― azaz most végre a jók oldalán. Az első igazi rést a sztálinizmus börtönfalán ez a forradalom ütötte. E forradalom adott új, értelmes és vállalható jelszót világszerte, és ― Albert Camus szavaival élve ― a „magyarok akkor kiontott vére” hitelesítette a szabad és nyitott társadalmakért síkra szálló milliók akaratát. Az európai értelmiségi közösség jobb- és baloldala egyszerre fordított hátat a budapesti megrázó élmények, képek hatására a szélsőségeknek, és lelt rá arra a nagy történelmi kompromisszumra, amely ― még ha időlegesen is, de ― kibékítette ezt az értelmiséget a nyugati demokráciákat oly sikerrel építő liberális eszmeiséggel.

Hogy 1956 máig ható üzenetét megértsük, engedjék meg, hogy néhány szót ejtsek az események mozgatórugóiról és belső összefüggéseiről. Mert a forradalmat kirobbantó sérelmek okai egyszerre voltak az 1945-öt megelőző, fel nem dolgozott traumák, és az azokra reagáló, az orosz imperializmussal kényszerű szövetséget kötő, vadonatúj szélsőségek.

Az 1945 és 1947 közötti időszak történelmünk nagy progressziójának esélyét rejtette magában. Bibói időszak volt ez, a szó igazi, nemes értelmében: vállalhatóak voltak gyermekes vágyai, türelmetlenségei és az a nagyon is felnőttes komolyság, amely lelkileg és teremtőerejében kiemelte az országot 1944–1945 borzalmaiból. Igazi polgári alternatíva kínálkozott ekkor: egy, a demokráciában gondolkodó, tehetséges politikusnemzedék vezetésével látványos sikereket ért el az ország az újjáépítésében.
A magyarság hihetetlen dinamizmussal látott hozzá az alkotáshoz. Jó esély volt arra, hogy gazdaságilag is felemelkedhetünk, és előbb-utóbb megszilárdulhat a jogállam is nálunk.

Ám a kijózanító tények elől nem lehetett elbújni. A ’40-es évek végétől Magyarország sorsát a szovjet birodalom sorsához kötötték. Minden ezzel nem egyező próbálkozást megbélyegeztek, majd szétromboltak. Egy erkölcseiben hitvány, teremtőerejében pedig a legcsekélyebb mértékben sem hatékony birodalom része lettünk; kultúránk megszűnt létezni a való világban, helyét pedig nyomaszó hazugságok, az orwelli borzalom foglalta el.

Egy, a magyar fejlődéstől idegen, primitív világ modellje telepedett a magyar valóságra. Az ország gazdaságát fejlődésében visszafogták, a többpártrendszert és a civil szervezeteket felszámolták, a demokrácia híveit elüldözték vagy börtönbe záratták.

Értékeink lassan szétporladtak a rombolásban, nemzeti jelképeinket bolsevik vagy egyszerűen orosz jelképekre változtatták. Számtalan megaláztatást és szenvedést mértek a társadalomra.

A fiatal nemzedékeket arra próbálták nevelni, hogy töröljék el a múltat, miközben egy olyan társadalom modelljét állították eléjük példaként, mely minden vonását, minden gyengeségét, minden alávalóságát abból a régmúltból merítette, mely valóban megérett arra, hogy „végképp eltöröljék”.

Nagy Imre már idejekorán, 1955-ben, kiszorítva minden korábbi funkciójából, egy vitairatban figyelmeztetett a robbanásveszélyre. „…a szellemi élet válsága ― írta ― erkölcsi válsággal párosult, … a hatalom a működéshez elengedhetetlenül szükséges erkölcsi-etikai alapokat elpazarolta. Teljes értékválság alakult ki. Már senki sem hitt semmiben és senkiben.” Sőt, tehetjük hozzá beleszőve e gondolatmenetbe az utókor tapasztalatát: hinni, remélni már csak abban lehetett, aminek semmi köze sem volt az ötvenes évek valóságához.

Kedves Barátaim!

Az ünnepek szigorú rendet tartanak életünkben, és ez is a dolguk. Vissza-visszatérő jelleggel emlékeztetnek bennünket valamire, ami jelenünk és jövőnk szerves része. Nem a múltra, semmiképp sem arra. Elvégre, akik ezekre az ünnepekre hivatkozva történelmünk egykori csatáti igyekeznek újra- és újravívni, a legfontosabbról feledkeznek meg: a múlt nem önmagában érték. Jelentése és igazi jelentősége abban áll, hogy figyelmünket — azaz eszünket és szívünket — a jövőre irányítja.

Ezért fontos értenünk és vállalnunk 1956 örökségét, politikai eszméit, programját, ezért fontos értenünk üzenetét. Nagy Imre és a forradalom résztvevői azt üzenik nekünk, hogy egy ország polgárai számára nincs fontosabb, mint a szabadság kivívása és megőrzése. 1956 programja a szabadság és demokrácia programjának megvalósítása volt. Ne feledjük: október 23-án nemcsak a forradalmat, hanem a forradalom eszméit megvalósító harmadik köztársaság születését is ünnepeljük.

Akik 1989–90-ben a rendszerváltásért majd az új alkotmányos rend kiépítéséért szálltak harcba, egyszersmind a forradalom és szabadságharc eszményeiért is kűzdöttek.

A szabadságért, azaz a nemzeti függetlenségért és az állampolgári szabadságjogokért, a szólás, a gondolat és a meggyőződés szabadságának sérthetetlenségéért.

A demokráciáért, azaz a társadalom többségi akaratának érvényesüléséért, de a kisebbségek véleménynyilvánítási jogáért. Az esélyek egyenlőségéért, a gazdaságilag és kulturálisan lemaradt rétegek felemeléséért. A közélet tisztaságáért, és különösen mindenfajta autokratikus törekvés visszaveréséért.

Kedves Barátaim!

Korunk antihősei, akik huszonegy évvel ezelőtt még ott álltak Nagy Imre koporsójánál, ma az emlékét is kitörölnék a történelemből. 1956 hősei életüket, szabadságukat áldozták fel, pedig tudták, hogy a hatalom birtokosaival szemben nem lehet bármit megcsinálni. Korunk antihőse azt gondolja, hogy a hatalom birtokában mindent megtehet.

Ne higgyük el nekik, hogy megtehetnek bármit! Ne higgyük el magunknak, hogy megtehetnek velünk bármit! Mert ha elhisszük, akkor elvész, amit eddig felépítettünk, akkor nem lesz keresnivalónk Európában. Ha elhisszük, méltatlanok leszünk 1956 hőseihez, Nagy Imréhez, a pesti srácokhoz, mindazokhoz, akik hősiességükkel egyszer már tisztára mosták nevünket a világ előtt.

Az ő tisztességüket, a saját becsületünket kockáztatjuk, ha mindenbe beletörődünk, ami most történik velünk.

Köszönöm, hogy meghallgattak.
 

Bródy János néhány dalát adta elő az egybegyűlteknek

Hozzászólások

BeküldőVendégbe 2010/10/24 08:26

Elfogadhatatlannak tartom, hogy a ciánozó Kuncze mondjon beszédet Nagy Imre háza előtt. Elfogadhatatlan, hogy a 2006. október 23-án (!!!) jogellenesen véresre vert, csonttörött képviselőtését kigúnyoló Kuncze ájtatoskodva emlékezzen itt a forradalomról… Egy gazemberről van szó.

Az 56-os Nagy Imre kikérte volna magának, hogy egy ilyen Rákosi-féle fazon emlékezzen róla.

Hogy van képe egyáltalán megjelenni és nyilvánosan beszélni? 2007-ig vezette az SZDSZ-t, amely ennek következtében tönkrement. Az ő választottja volt Kóka, a legrosszabb választása párt történetében. Kuncze tette tönkre a pártot.

Menjen már végre nyugdíjba, melynek összege lehetőleg a legkisebb legyen. Egy antidemokratikus, antiliberális, nemzetgyűlölő gazemberreől van szó.

(Kedves „liberális“ moderátorok: ugye nehéz mások véleményét evielni az elmúl két évtized egyik vezető politikusával szemben? Ugya azonnal kitörölnétek? Ugye, „liberálisok“? — nem liberálisok vagytok, hanem egy gyűlöletsztekta, amely egy országot tett tönkre két évtized alatt.)

 

Magáról állít ki bizonyitványt, aki ilyet ír! Nem érdemes vele foglalkozni, de helyesírni megtanulhatott volna, ha már dumál!

Tisztelt Erika!

Súlyos izületi bántalmak miatt nem könnyűnekem gépelni, de néha mégis nekiálllok. A bajomat akkor kaptam, amikor rendőrök verték szét a karomat és az ujjaimat 2006 októberáében. Azóta érdekelnek ezek a gazemberek, akik magukat liberálisnak mondják.

Az, amit Kuncze tett, elfogadhatatlan. Egy értelmes ember hogyan reagál arra, amit Kuncze Révész M-ról mondott? Lehet ilyet mondani normális embernek? S amit a ciánról mondott? Ez egy felelős politikus? Egy nyilvános rádióműsorban? Egy volt miniszterelnök-helyettes?????? Na ne röhögtessen már..

S hogy van az, hogy aki tönkrevitte az szdsz-t, az kiáll az Orsóban és ott politizál tovább? Nem röhelyes ez valahol? Én ott nőttem fel és naponta látom a Nagy Imre-házat, de hogy kerül ide egy  Kuncze? Egykor miniszterelnök-helyettes volt, most meg egy zúgrádió zúgműsprvezetője….Ez annyira, de annyira égés, és annyira, de annyira szégyentelennek, lelkiismeretlennek kell lenni ahhoz, hogy valaki ezt vállalja..

Na, pont ezért omlott össze az szdsz. Mert ILYENEK, ILYEN FELFOGÁSÚAK VEZETTÉK. S ezért van vége a maszopnak is.

De azért maga csak örömködjék a nagyszerű „humorán…“

Na, ennyi most elég is az ujjaimnak.

Tisztelt Hozzászóló!

Sajnálatos az egyéni tragédiája.
Édesapám 56-ban részt vett a Sztálin szobor körüli „ereklye“ gyűjtésben. 
Nem kellett volna. Rossz időben rossz helyen volt. 
Felelős embernek néha számolnia kell a törvényes következményekkel is! 
1999 óta még mindig demokrácia van. Azonban ha így haladunk, akkor talán csak jog szerint. A jog pedig, amint látjuk napról napra alakul.
És ez mindenkire vonatkozik. Kivéve a gyevi bírót.

További szép napot!

Aki nem tud, nem akar megérteni másokat, 
az ne várja, hogy megértsék!

A gyűlölet gyűlöletet szül, és ez csak mindannyiunk pusztulásához vezet.

A nap mindig süt (valahol). Ez részben rajtunk múlik.

Rajtam, és Önön is!

BeküldőErikabe 2010/10/24 11:36

Kuncze minden szavával egyetértek! Remek magvas beszéd volt, de miért nem hallatja a hangját a riporterségen kivül is? Ő egy annyira tiszta, nem besározódott ember, remek humorral és beszélőkészséggel! Rengetegen várnak a hívó szóra!!!!!!

Beküldőfeketekunbe 2010/10/24 15:41

 Érdekes,hogy a liberálisok,a négy évvel ez előtti eseményekkor nem tépték a szájukat.Sőt,képes volt „mártiriusz“nak gúnyolni az agyba főbe vert embert.Nekem Ilyen „ember?“ne hogy már „védje „a demokráciát.Hála az égnek ezek a „liberálisoknak nevezett alakulat végérvényesen ki múlt.

Van rá valami kis esélyünk, hogy a fentiekben kifejtett gondolatokkal kapcsolatban hallhassunk pár tényszerű véleményt? Egyáltalán nem feltétlenül kell mellette érvelni, lehet nyugodtan ellene is, de jó lenne érvelést olvashatni, hiszen ezért vagyunk itt.

Ha nem megy, nem megy, csak érdekelt volna…