Budai Liberális Klub
tiszta beszéd a közélet és a civil társadalom kérdéseiről

Hírlevelek

Cím

A nagypolitikában

Nagypolitika


Nagypolitika1956

Kuncze Gábor: Október 23-ára

Ha körülnézünk a városban, vagy kezünkbe vesszük a sokfelé terjesztett kiadványokat az ünnepi programokról, láthatunk hatalmas plakátokat, fényképeket  a forradalom egyes szereplőivel. Pongrácz Gergely, Szabó bácsi, Wittner Mária, Mindszenty József tűnik fel a képeken.

Nincs már Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Szilágyi József. Nincs a Nagy Imre csoport, nincs Vásárhelyi Miklós, Jánosi Ferenc, Donáth Ferenc, Litván György. Nincs Bibó István, Göncz Árpád, Regéczy-Nagy László.

Lassan nincsenek az egyetemisták sem, nincs már Mécs Imre sem.

A felsorolás hosszan folytatható lenne. 

Amit ma látunk, az történelem hamisítás, a múlt átírására tett kísérlet. Korunk fülkeforradalmi anti hősei 27 évvel ezelőtt még ott tolongtak és szónokoltak Nagy Imre és mártírtársai koporsóinál, ma pedig a rágalmaktól sem megriadva igyekeznek őt kitörölni a történelemből. Egykor még a hőst tisztelték benne, ma pedig magukat tolnák a hős szerepébe, de kockázatok nélkül. » Tovább »

Nagypolitika1956

Október huszonharmadikán

Dátum: 
2016. október 23., 09:00
Helyszín: 
1026 Budapest, Orsó utca 43.
Vendégek: 
  • Beszédet mond: Kuncze Gábor, a Bibó István Közéleti Társaság elnöke
  • Közreműködik: Dés László

Megemlékezés az 56-os forradalomról és vezetőiről

A kerületi liberálisok 1989 óta minden évben Nagy Imre egykori házánál emlékeznek az 1956-os forradalomra és annak vezetőire. Ehhez az egyre keményebb illiberális rendszerben is ragaszkodunk. Budapesten ma ez az egyetlen hely, ahol a liberálisok együtt ünnepelhetnek. Mindenkit szeretettel várunk!

» Tovább »

Nagypolitika2018 parlamenti

Bojkottra fel?

Szénási Sándor interjúja Haraszti Miklóssal

– Némi meglepetést keltett egy pódiumbeszélgetésen, amikor azt mondta, az ellenzéknek komoly lehetősége van pozíciót szerezni a választások előtt.

– Kezdjük a társadalommal, pontosabban a mostanában erőt mutató civil mozgalmakkal, amelyek két újszerű követelést fogalmaznak meg, az egyik a „semmit rólunk, nélkülünk” jelszava, a másik pedig az összefogás igénye. Érik a polgári engedetlenség módszere is. Kérdés, hogy az ellenzéki pártok megfelelnek-e ennek az érettségnek. Képesek-e kilépni a Fidesz megszabta parlamenti napirend mókuskerekéből, ahol hősiesen küzdenek ugyan, de folyamatosan leszavazzák őket?  Ráadásul a társadalom egyáltalán nem érzi, hogy ezek a viták róla szólnának, viszont látja, hogy az ellenzéki erők nem csak a kormány, de egymás ellen is vitézkednek. Vagyis: nem hisz bennük. Márpedig ha az ellenzék támogatottsága ilyen alacsony marad, 2018-ban jön egy újabb elsöprő Fidesz győzelem, és Orbán visszatérhet az elnöki köztársaság ötletéhez, amely a kétharmados jogköröket áttelepíti a Várba, a Főnök rezidenciájába, és a pártja akár kisebbségi kormányzást is folytathat, hiszen a parlament már nem fog számítani. » Tovább »

Nagypolitikaállam

Magyar Bálint: A maffiaállam, mint a bűnöző állam egyik típusa

A szervezeti kriminológia aszerint rendszerezi a bűncselekményeket, hogy milyen szervezet követte el azokat. Így különböztet meg vállalati bűncselekményt és állami bűncselekményt. A kormányzat és vállalatok azonban esetenként együttműködhetnek, sőt egyenesen ösztönözhetik, segíthetik egymást bizonyos bűncselekmények elkövetése érdekében. Így jön létre még három kategória: az állam által előmozdított vállalati bűnözés, a vállalat által előmozdított állami bűnözés és a két szereplő egyenrangú közreműködése esetén: az állami-vállalati bűnözés. „A kormányzati bűnözés leginkább a fehérgalléros bűnözéssel rokon. Az állami bűnözés az állam vagy annak szervei által végrehajtott makroszintű sérelem. A politikai fehérgalléros bűnözés pedig olyan bűnözés, amelyet kormányzati pozíciókat elfoglaló személyek vagy azok hálózatai folytatnak annak érdekében, hogy gazdasági vagy politikai előnyöket szerezzenek maguknak vagy pártjaiknak.”

Nemcsak állami bűnözés létezik azonban, hanem bűnöző állam is, vagyis olyan állam, amely rendszeresen, tudatosan és kártékonyan sérti és csorbítja saját állampolgárai alapvető jogait. Egy ilyen államon belül rendkívül szoros a különböző közbeszerzésekből, pályáztatásokból élő gazdasági társaságok és a valójában a hatalom céljait kiszolgáló, politikai bábokként funkcionáló civil társadalmi szervezetek összefonódása az állammal, a kormányzattal. Ilyen esetekben a korrupció és az elnyomó rendszer szereplői ezer szállal kötődnek egymáshoz. De érdemes a szóba jöhető államokat tipizálni azok fő bűnözői tevékenysége szerint. Ennek nyomán megkülönböztethetünk bűnöző államot, amelynek a központi projektjét emberiség elleni bűncselekmények” képezik; elnyomó államot, melynek központi projektje állampolgárok vagy azok csoportjai alapvető emberi jogai érvényesítésének szisztematikus megtagadása”; korrupt államot, mely az államnak annak vezetői, rokonai és hozzájuk kötődő személyek javára történő szisztematikus fosztogatása”; és végül gondatlan államot, melyet az jellemez, hogy elmulasztja enyhíteni azokat a szenvedéseket, melyek ügyében az állam tehetne lépéseket.” A bűnöző államot természetesen az idézett „állami projektek” különböző típusú kombinációi jellemezhetik.


A cikk rövidített változata megjelent az Élet és Irodalom LIX. évfolyam 44. számában. » Tovább »

Nagypolitikarendszerváltás

Legyél te is rendszerbontó!

Gyűjts aláírást a népszavazásért!

Az Új Magyar Köztársaság (ÚMK) néven egyesületté alakult civilek a rendszerbontó népszavazási kezdeményezésükhöz önkéntesek jelentkezését várják. Olyan aktív, tenniakaró embereket, akik nemcsak aláírásukkal támogatják az akciót, hanem konkrét segítséget is tudnak nyújtani az aláírások összegyűjtésében.

Most Te is aktív részese lehetsz egy jó kezdeményezésnek. Segítsd önkéntesként az aláírásgyűjtést!

Gyűjthetsz a fővárosban és az ország több pontján aláírásgyűjtő pultoknál vagy önállóan családi, baráti körben, illetve házról házra járva. » Tovább »

Nagypolitikatársadalom

Alkalmi meditáció a civil engedetlenségről

Két éve Berlinben, barátaimmal Grunewaldból a Kurfürstendammra sétáltam, amikor egy hosszú beszélgetés után kaptam egy kötetet a halálos betegségével küszködő Jehuda Elkánától, a Közép-európai Egyetem volt rektorától, azzal, hogy egyszer még szükségem lesz rá. Jehuda a kitűnő tanár és nagyszerű tudományszervező Mahatma K. Gandhi: Hind Swaraj or Indian Home Rule című könyvét hagyta rám. Ebben a könyvében a kitűnően író szerző pontosan azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyekkel a pesti utcán tüntetők nap mint nap szembesülnek. Az erőszakmentes – egyesek szerint passzív – ellenállás elveit és gyakorlatát taglaló mű, amelyben Gandhi, aki később a Mahatma, azaz a Nagy Lélek melléknevet kapta, kifejti az engedetlenségről vallott tolsztojánus nézeteit. Cikkem első részében azokat a szerzőket idézem, akik a polgári engedetlenségről a legtöbb tapasztalatot szerezték és legszebben írtak róla. A második részben pedig arról írok, hogy a klasszikus szerzők – Gandhi, Tolsztoj, Thoreau – miért aktuálisak ma, amikor megkezdődött a rendszer széthullása és egyre többen fáradozunk a maffiaállam bomlasztásán.

Gandhiról tudtam, hogy egyetemi tanulmányait Londonban végezte, ügyvédi vizsgát tett és azt is, hogy fiatalon áttelepült Dél-Afrikába, hogy jogászként részt vegyen az ott élő hindu vallásúak egyenjogúsításáért folytatott emberi jogi küzdelemben. Ám a kötet előszavából az is kiderült, hogy a következő években dolgozta ki az erőszakmentes rezisztencia elméletét és – gujarati nyelven – a fent említett alapművét, amelyet amikor 1914-ben visszatért Indiába, angolul is publikált. A britek első un. ”áprilisi” vérengzései után, hirdette meg a megszállók elleni erőszakmentes harcot. Hívei megtagadták a britekkel való minden együttműködést, bojkottálták a kormány iskoláit, nem fogadtak el polgári vagy katonai állásokat. Válaszul az angolok évekre bebörtönzik Gandhit, akit szabadulásakor honfitársai már szabadsághősként ünnepelnek. 1932-ben ismét passzív ellenállást hirdet, éhségsztrájkok sorozata következik, megint bebörtönzik, de most már az egész világ közvéleménye mellette áll. Fontos megjegyezni, hogy Gandi soha nem lépett fel 'hindu vezetőként'. Világéletében ellenezte a vallásközpontú politizálást, s miatta vált India szekuláris állammá, nem pedig hinduvá. Folyamatos erőfeszítéseket tett, hogy egységes indiai öntudatot alakítson ki, amely vallástól független. A második világháború alatt, 1942-ben, ismét bezárták, a háború végén szabadult és karizmatikus vezetőként vesz részt azokon a tárgyalásokon, melyek eredményeként 1947 augusztusában India elnyeri a függetlenségét. » Tovább »

Nagypolitikatársadalom

Magyar polip 2 - A posztkommunista maffiaállam

Dátum: 
2014. szeptember 29., 16:00
Helyszín: 
Benczúr Hotel (1068 Budapest, Benczúr u. 35.)
Vendégek: 
  • Szelényi Iván Széchenyi-díjas szociológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja,
  • Szigeti László (Pozsony), Visegrád-díjas műfordító, könyvkiadó,
  • Tóta W. Árpád, Joseph Pulitzer-emlékdíjas újságíró, publicista
Házigazda: 
  • Kőrössi P. József kiadóvezető

Könyvbemutató

A  Magyar polip – a posztkommunista maffiaállam a tavalyi év egyik sikerkönyve, mely a tudományos művek esetében példátlan módon, több mint 12.000 példányban kelt el, nagy sajtóvisszhang közepette.  Ezt követi most az immáron berendezkedett autokratikus rendszert elemző második, többségében új szerzők által jegyzett tanulmánygyűjtemény. » Tovább »

Nagypolitikagazdaság

A maffiaállam piramisjátéka

Nemzeti békekölcsön

Csillag István–Magyar Bálint

Orbán Viktor 2014. március 19-én, a Magyar Gazdasági Kamara „Évnyitó” c. rendezvényén hirdette meg az új szerkezetű gazdaság kialakításának tíz pontban összefoglalt programját. Első pontként az új szerkezetű gazdaság eléréséhez az államadósság minél nagyobb arányú hazai finanszírozását tűzte ki célul: „A magyar államadósság finanszírozása üzleti kérdés. Ha megéri a Templetonnak, hogy magyar állampapírokat tartson, akkor Kovács Józsefnek miért ne érné meg, ha van pénze? Indokolt az államadósságunkat jelentős részben forintban finanszírozni és hazai megtakarításokból. Ezért minden más megtakarítási forma fölé próbálunk ígérni, például az új állampapír-sorozattal.”

A hazai közgazdászok közül nem kevesen támogatják ezt a célkitűzést, hiszen valóban igazolhatják makrogazdasági és pénzügyi érvek, hogy biztonságosabb az adósság finanszírozása, ha árfolyamkockázat, illetve a nemzetközi pénzpiacok befagyásának kockázata nem fenyegeti az államadósság folyamatos megújíthatóságát. Bár az államadósság aránya eléri, illetve meghaladja a GDP 100 százalékát, Olaszország vagy Belgium pénzügyi rendszere, államháztartása mégsincs állandó nyomás alatt. Ennek az oka, hogy az ottani hazai háztartások megtakarítása teljes egészében képes az államadósságot megtestesítő kötvényeket és kincstárjegyeket megvásárolni. Ha szükséges, ezt követően sajátos pénzügyi technikákkal kerülhet sor azok lerablására. » Tovább »

Nagypolitikagazdaság

Ment-e a világ elébb?

Gondolatok az Orbán-rendszer gazdasági hatásairól

Értelmezési nehézségek

Ideje, hogy az országgyűlési választásokhoz közeledve mérleget készítsünk az orbáni gazdaságpolitikáról és a 2010 óta Magyarországon bekövetkezett gazdasági változásokról.

A Magyarországon működő vállalkozások (szerencsére) ezer szállal kapcsolódnak Európához és a világhoz, a bezárkózó, önellátásra törekvő, a világtól elszigetelődő szocialista berendezkedés (ennek Ceaușescu független, államadósságot felszámoló, önellátó gazdasága volt a szélsőséges példája) szétesése óta. A vállalkozók, a háztartások, a munkavállalók –az Unió tagországaként ez a szabadság nem vehető el tőlük – bármikor a számukra szabadabb világot választhatják, ha az adózási és működési feltételek, a hitel ára és felvételének módja, a létfeltételek az állami gazdaságpolitika akarnoksága miatt elviselhetetlenekké válnak, ezért az orbáni gazdasági akarnokság is csak jelentős erőfeszítésekkel és gazdaságon kívüli kényszerek erőszakosságával ér el odáig, ami a megszokott: az államhatárokig. » Tovább »

NagypolitikaEurópa

Birodalmak perifériáján

Uniós pufferzóna – az autokraták játéktere

Ara-Kovács Attila – Magyar Bálint

Az Európai Unió eddig nem látott konfliktusokkal kénytelen szembenézni mind a határain belül, mind pedig azokon kívül. A magyarországi posztkommunista maffiaállam 2010-2014 közötti kiépülése után az az értelmezési keret elveszítette érvényét, amely az unió nagy, 2004-es Drang nach Ostenje után a felvételt nyert kelet-európai társadalmak demokrácia-deficitjét szimplán gyermekbetegségnek tekintette, melyet – megfelelő kezelés esetén – bizonyosan kinőnek majd. Határain kívül pedig – például Ukrajnában – illúziónak bizonyul az a remény, hogy a limesen kívüli társadalmak szükségszerűen közelednek az európai, „civilizált” normák felé. » Tovább »

Nagypolitikatörténelem

A jó kommunista szilárdan együtt ingadozik a Párttal

A könyv Szabó Miklós 1983-ban Szegeden rögzített előadásainak szövegét tartalmazza a szovjet és a magyar kommunista pártok történetéről, Jankó Attila szerkesztésében.

A néhány nap múlva megjelenő könyv (20% kedvezménnyel) már megrendelhető a bookline.hu oldalon, decemberben néhány egyetemi könyvesboltban is kapható lesz.

Az eredeti (zajos, nehezen érthető) hangfelvételeket majd az OSA teszi közzé, és valószínűleg januárban egy könyvbemutatót is fognak szervezni. » Tovább »

NagypolitikaOrbán Viktorsport

A Keresztapa focija (Orbán Viktor Magyarországa)

A hétvégi hollandiai 1-8-at majd’ mindegyik kommentár összekapcsolja Orbán Viktor személyével. Aligha véletlenül: a magyar futball világában laboratóriumi tisztasággal jelenik meg az Orbán számára kívánatos társadalomszerkezet modellje. Ezt elemzi az alábbi írás, amelynek eredeti változata cikk a Noran kiadónál Magyar Bálint szerkesztésében hamarosan megjelenő „Magyar polip – a posztkommunista maffiaállam” című tanulmánykötet egyik fejezeteként lesz olvasható.

Nem szükségszerű, hogy egy autokrata a hatalom megszerzéséhez, gyakorlásához és megtartásához szükséges mértéken túlmenően a politikán kívüli szférákra is ráerőszakolja akaratát – legalábbis, ha fegyverek segítsége mellett is, de valamilyen lehatárolt és a polgárok nagyobb része számára elfogadható cél ígéretével lett legelső az egyenlőtlenek között. A sem népben-nemzetben, sem alanyban-állítmányban nem gondolkodó önkényúrról viszont végül kiderül, hogy a szavazófülkékben vívott győzedelmes forradalom végső célja nem más, mint hogy lehessen neki a falujában kertből nyíló focipályája kisvasúttal. Mely neki fütyöl. » Tovább »

Nagypolitika1956

Aki vesztésre játszva indul kormányt váltani, az minket nem érdekel

A kerületi liberálisok 1989 óta minden évben Nagy Imre egykori házánál emlékeznek az 1956-os forradalomra október 23-án. Mára Budapesten ez maradt az egyetlen hely, ahol a liberálisok együtt ünnepelhetnek. Rendezvényünkön Kuncze Gábor, a Szabadelvű Polgári Egyesület elnöke a következő beszédet mondta el:

„Minden demokratának, minden szabadságszerető embernek az ma a legfontosabb szempont, hogy lesz-e kormányváltás 2014-ben. Elkezdhetjük-e a demokrácia újrateremtését, megmenekülhetünk-e a gazdasági csődtől, érezhetjük-e újra szabadnak magunkat. Minden más csak akkor következhet, ha ez megvalósul. Utána jöhetnek a részletes programelemek, utána jöhet egy igazi választás, már különböző, de egyaránt demokratikus értékek mentén politizáló csoportok között. De most egyetlen kérdésre érdemes figyelnünk: akarunk-e újra szabadságot és demokráciát, vagy nem akarunk. És nem érdekel már bennünket, hogy ki mit mond, hogyan fűzi a szavakat. Csak az érdekel, hogy ki mit tesz a most uralkodó rezsim leváltása érdekében.” » Tovább »