Magyar polip 2 - A posztkommunista maffiaállam

Dátum
Helyszín
Benczúr Hotel (1068 Budapest, Benczúr u. 35.)
Vendégek
  • Szelényi Iván Széchenyi-díjas szociológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja,
  • Szigeti László (Pozsony), Visegrád-díjas műfordító, könyvkiadó,
  • Tóta W. Árpád, Joseph Pulitzer-emlékdíjas újságíró, publicista
Házigazda
  • Kőrössi P. József kiadóvezető

Könyvbemutató

A  Magyar polip – a posztkommunista maffiaállam a tavalyi év egyik sikerkönyve, mely a tudományos művek esetében példátlan módon, több mint 12.000 példányban kelt el, nagy sajtóvisszhang közepette.  Ezt követi most az immáron berendezkedett autokratikus rendszert elemző második, többségében új szerzők által jegyzett tanulmánygyűjtemény.

A kötet szerzői:

Andor Mihály, Ara-Kovács Attila, Becker András, Békesi László, Deák András, Dessewffy Tibor, Hegedűs József, Jancsics Dávid, Juhász Pál, Kácsor Zsolt, Kozák Márton, Krémer Balázs, Lakner Zoltán, Magyar Bálint, Nagy Ádám, Péteri Gábor, Ripp Zoltán, Trencsényi Balázs, Ungváry Krisztián, Vásárhelyi Mária, Vörös Imre

A kötet szerkesztői:

Magyar Bálint és Vásárhelyi Júlia

A nagy érdeklődésre tekintettel, kérjük, mielőbb jelezze vissza részvételét

az agnes.laszlo[kukac]kossuth.hu címre.

Révész Sándor: „Alapmű. Az orbáni kurzus értelmezésének ez lesz a kiindulópontja. Aki érteni akarja, miben élünk, nem nélkülözheti.„
Csepeli György: „Finomra szőtt fogalmi háló, tökéletesen lehetővé teszi a mai magyar társadalom leírását.”
Debreczeni József: „Semmi kétség: a Magyar polip – A posztkommunista maffiaállam című kötet az eddigi legteljesebb, legalaposabb, legátfogóbb elemzése a 2010 óta kiépült Orbán-rezsimnek. Aki igazán érteni akarja, hol él – miféle hatalom nyomása alatt –, az aligha nélkülözheti az e könyvbe foglalt lényegi, ugyanakkor enciklopédikus tudásanyagot.”
Karl Pfeifer: „A „maffiaállam“ nem egy légből kapott állítás, ellenkezőleg, e fogalom a hatalom új birtokosainak egyik lényegi tulajdonságára világít rá: szerveződési formájukra. Ami e rendszert a többitől megkülönbözteti, az a közös családi és üzleti kapcsolatok sajátos szövevénye. Ezt figyelembe véve válik érthetővé a maffiaállam nacionalizmusa is, és hogy miért vannak kizárva a nemzetből azok, akik nem részei a családnak vagy nem alárendelt vazallusai annak.”
Petőcz György: „Magyar leírja az Orbán Viktor irányítása mellett létrejött világot, bemutatja egy rendszer kiépülését, történelmileg értelmezi és elhelyezi a struktúrát, és magyarázattal szolgál a félelem, az öncenzúra, a szolgai alkalmazkodás és szabad rablás mind fojtogatóbb légkörére. A szöveg mindemellett kellően indulatos és harcos is. Nem kritizál, szemrehány vagy moralizál. Nem ringatja olvasóit abban a hitben, hogy a rossz kormányzás, demokrácia-torzítás, nemzeti elzárkózás és Európa-ellenesség helytelenségéről meg lehet győzni a hatalmat. A „maffiaállam” könyörtelen telitalálat: a Fidesz-hatalomnak nem ezt vagy azt a sajátosságát emeli ki, hanem alapvonására mutat rá, és arra, hogy a negatív jelenségek az alapszerkezet logikus következményei. Valóban, máshol is van rossz kormányzás, vannak
antidemokratikus törekvések, ilyen vagy olyan törvények, stb., de a „maffiaállammá” összeálló szerkezet és hatalomgyakorlás az EU-n belül kivételes újdonság. Magyarország mai állapota attól különleges, hogy a negatív jelenségek nem kisiklások, hanem egy rendszer lényegét tükrözik.”
Magyari Nádor László: A Magyar polip „egy olyan modellt fogalmaz meg és jár körül, mely éles kritikai beállítottsága mellett az orbáni rendszer ’titkainak’ megfejtésével, a mögöttes célok leleplezésével kecsegtet; a posztkommunista maffiaállam elmélete, induktív logikával, az egyébként egymástól független (legalábbis a külső szemlélőnek annak tűnő) egyedi események, intézkedések és vezetési stílusok, valamint azokat kísérő elrejtő technikák, stb.  rendszerszerű összekapcsolását jelenti.”
Jean -Paul Herman és Lise Herman: „A könyvnek van egy, a magyar eseten túlmutató hozadéka. A benne leírt fejlődés bizonyítja, hogy a demokratikus rendszereket milyen veszélyek fenyegethetik akár még az EU tagállamaiban is. A magyar eset jól illusztrálja Fareed Zakaria tézisét az illiberális demokráciákról, és könnyen az ilyen folyamatok tankönyvi példájává válhat. Ez figyelmeztethet arra, hogy a régió más országai is követhetnek hasonló utat.”