Az asztal körül üldögélő festőművész házaspár, az énekművésznő, az építész és az orvos a (címbéli) kérdést mintegy elengedve a füle mellett, csak legyintett. Hogyan is tehettek volna másképp, ha egyszer Budapest szívében egy kávéház fűtött teraszán, a késő őszi vénasszonyok nyarának estéjén egy színházi premierről, illetve egy filmről folyt beszélgetésük. Egyébként épp a közbevetett kérdés előtt kezdtek bele a felszolgált vörösbor taglalásába. Már pedig, ahol szükségállapot van, ott alkoholtilalom is van…
K. M. történésznő azonban a szokás szerinti mosollyal az arcán, elmélázva azon, hogy történészt nem érhet nagyobb csapás, mint mikor a sors úgy hozza, hogy kénytelen kortárs tanúja lenni a történelmi időknek, még egyszer feltette a kérdést: Szükségállapot van-e Magyarországon?
Rendben, a higgadt válasz érdekében egyelőre nézzük az [q]állapotot[/q] [q]szükség[/q] nélkül. Nem túl rózsás. Minden jel arra mutat, hogy Magyarország kormánya, mely kétharmados támogatottságot élvez a Magyar Országgyűlésben, lényegében megbénítja az Alkotmánybíróság működését, megvonja a szakszervezetek és civilszervezetek azon jogát, hogy intézményesen felléphessenek az általuk képviselt állampolgári csoportok érdekében, előírja, hogy többet magyar állampolgár egyénileg panaszával az Alkotmánybírósághoz nem fordulhat, a magánvállalatok állami ellenőrzés alá vonását biztosító új paragrafust a honvédelmi törvények között szerepelteti, a közmediát teljesen, a kereskedelmi média alapengedélyeit és részben tartalmi szolgáltatásait, az internetes média különböző szegmenseit ellenőrzése alá kényszeríti. A kormány azt tervezi, hogy az Ügyészség függetlenségét megszünteti és az Igazságügyi Minisztérium, vagyis a kormány alá rendeli.
Nagy vonalakban ez az állapot. (Jelző nélkül). Az előbb felsorolt intézkedésekhez az Országgyűlés kétharmados támogatása szükséges. A parlamenti többség határtalan szervilizmusára jellemző, hogy a szükséges támogatást mindannyiszor megadta, vagy meg fogja adni. Így a kormány akadályok nélkül tudja lényegében felszámolni a hatalom megosztásának alapelvét, és az egyensúlyok és ellensúlyok rendszerét. Mindezt csak tetézi, hogy a Parlament által választott köztársasági elnök deklarálta, hogy a kormánynak nem ellensúlya, hanem motorja (segéd?) kíván lenni. Úgy is fogalmazhatunk, ezzel lemondott minden, a demokráciában elvárható ellenőrző szerepéről.
A szükségállapot (szigorúan nem összekeverendő a hadiállapottal) bevezetése bizonyos polgári jogok korlátozásával járhat együtt, melyeket be lehet vezetni, de pontosan meg kell fogalmazni, ellenőrzésük, betartatásuk és különösen túllépésük megakadályozása kötelező. Lehet a polgárokat mozgásukban korlátozni (ez történt Magyarországon az iszapkatasztrófa során), lehet a médiát kötelezni különböző közérdekű bejelentések továbbítására, fel lehet függeszteni a sztrájkjogot, stb., de mindezeket úgy, hogy az intézkedések jogosságát a szükségállapot megszűntével jogi úton tisztázni lehet. A legfontosabb szabálya a szükségállapot bevezetésének azonban az, hogy semmiféle emberi, alanyi jogot nem korlátozhat, nem sérthet.
A szükségállapot kihirdetésével, ha nem is alanyi, de különböző állampolgári jogok sérülhetnek, mégpedig olyan jogok is, melyeket az Alkotmány garantál. Éppen ezért, a szükségállapot bevezetését minden demokratikus ország alkotmánya részletekbe menően szabályozza. Magyarországon az Alkotmány szerint szükségállapotot hirdethet a Parlament kétharmados többséggel, illetve a Parlament akadályoztatása esetén a köztársaság elnök is kihirdetheti. (A köztársasági elnök döntését a Parlament akadályoztatásának megszűntével, első ülésén kétharmados többséggel eltörölheti, vagy jóváhagyhatja).
A Parlament mai állapotát és a köztársasági elnök függőségét figyelembe véve ma Magyarországon a szükségállapot kihirdetésének semmiféle strukturális akadálya nincsen. Kizárólag azon múlik, hogy ezt a döntést a miniszterelnök a maga számara hasznosnak találja-e. Hiszen az általa kiépített szervilis parlamenti frakciójának gépezete, és kreatúrája, a Magyar Köztársaság mai Elnöke csak az ő intésére vár. Ugyanakkor belátom, hogy semmi szüksége nincs erre, mert mindenféle [q]állapot[/q] [q]szükségessége[/q] nélkül is sérültek már némely területen az alapvető emberi jogok. A végén még, ha komolyan veszik a szükségállapot bevezetett szabályait, azok még számon kérhetőek is lennének. Ráadásul a szabályokat előre kellene meghirdetni, márpedig a Magyar Köztársaság mai Miniszterelnöke semmitől sem fél jobban, mint a transzparenciától.
Összefoglalva tehát, a címben feltett kérdésre a válasz egyértelmű nem. Ma a Magyar Köztársaság területén nincs szükségállapot. Bár, és ez mutatja az ország abszurd helyzetét, lehet, hogy jobban járnánk, ha kihirdetésre kerülne, mert akkor az állampolgári jogok megnyirbálása legalább transzparensebbé válna.
Rajk László
