Hol a liberalizmus mostanában?

Dátum
Helyszín
1027 Budapest, Margit körút 48. I. emelet
Vendégek
  • Ara-Kovács Attila, a Szabadelvű Polgári Kör egyik alapítója
  • Bőhm András, az Új Pólus elnöke
  • Bruck Gábor, a Szabad Európa Társaság elnöke

Hol a mai magyar liberalizmus mostanában — ha már pártja sincs? Kik a magyar liberálisok — ha nyomukat sem lehet felfedezni már, támogatottságuk pedig végképp sehol? A téma nem egyedül magyar probléma. A 2008 őszén jelentkező pénzügyi válság nyomán számosan rohantak leemelni a polcról Marx köteteit, idézve belőlük a kapitalizmus, a liberális kapitalizmus végzetét. És mi történt? A nyugati gazdaságok meglepő gyorsasággal talpra álltak, a kapitalizmus jól van, ahogy a liberalizmus is. Nyugatabbra jól tudják, a liberalizmus nem csak merő hatékonyság, sokkal inkább egy társadalom megbékélése önmagával és a világgal. Ez az, ami Kelet-Európában, és főként Magyarországon — uniós tagság ide vagy oda — olyannyira hiányzik. Vagy félresiklott…

Hol a liberalizmus mostanában?

Ezzel a kérdéssel hirdetett vitaestet a Budai Liberális Klub új vezetése. A kérdés a jelenre vonatkozott, de a résztvevők inkább foglalkoztak a múlttal és a jövővel, mintsem a mai helyzettel. Abban ugyanis nem volt vita, a választásokon az SZDSZ helyét kivásárló MDF semmiképpen sem képviseli a liberálisokat. Bőhm András, a főleg fővárosi ügyekre koncentráló ÚJ PÓLUS elnöke a szép számmal megjelent hallgatóságra (több mint kilencvenen vettek rész a rendezvényen) hivatkozva kijelentette, ha nincs is liberális párt, liberálisok azért vannak, akik keresik egymás társaságát, akik kíváncsiak arra, hogy lesz-e, aki képviselje őket. Ez a kíváncsiság nagy érték, ezt meg kell becsülni! A liberális egyesületek felelőssége, hogy az egykori SZDSZ választóközönsége ne széledjen szét. Ha választások vannak, akkor azokon el kell indulni, alternatívát illik nyújtani. Az Új Pólus az őszi önkormányzati választásokra készül, hogy legalább Budapesten politikai képviselethez jusson a liberalizmus. Bőhm az alapok lerakását véli fő feladatának, és abban bízik, hogy jönnek majd ifjak, akiknek vonzó lesz a liberalizmus eszméje, hogy párttá építsék az éledező civil szerveződéseket. Bruck Gábor, a Szabad Európa Társaság elnöke a liberalizmus lényegét a társadalmi haladásban látja megtestesülni. Amíg nem volt liberalizmus, úgy kétszáz évvel ezelőttig, az emberek legfeljebb napi 1500 kalóriához jutottak, 30–40 évet éltek. Az elmúlt 200 év hatalmas fejlődése az emberi kreativitás kiteljesedésenek, a gyarapodásvágy kiélhetésének köszönhető. Brucknak ez a pezsgés jelenti a liberalizmust. Ennek Magyarországon most nincs sok jele. Tespedés van. A SZET a hazai kulturális deficit felszámolásában kíván részt vállalni a külföldi legjobb példák terjesztésével. A gondolkodást kívánja inspirálni, politizálni közvetlenül nem akar. Ha úgy gondolkodunk, mint eddig. Ha úgy cselekszünk, mint eddig. Akkor csak olyan eredményt érhetünk el, mint amilyent korábban. Ebben én halálra unom magamat, mondta Bruck. A korlátok lebomlottak, a világ végtelenül kitágult. A liberalizmus lényege a szellemi frissesség, a világgal való lépéstartás. A gondolati restség ellen kell felvenni a harcot, fel kell kelteni az igényt az új gondolatok iránt. Valószínűleg el kell szenvednünk egy nagy vereséget, hogy újra tudjunk szerveződni, de Bruck ennek csak akkor látja értelmét, ha a mai apátiával szemben gyökeresen megváltozik a helyzet. Jön egy karizmatikus valaki, aki érdekesen új dolgokat mond. Aki köré elkezdenek gyülekezni az emberek, és kérdezik: mit tudok segíteni, hogy megvalósuljon, amit mondasz. Ara-Kovács Attila, az SZPE alapító tagja elmondta, amikor az egyesületet alapították, abból indultak ki, hogy pillanatokon belül párttá szerveződnek. De rá kellett ébredniük, hogy nincs az a feszítő tenniakarás, amit Bruck is kiindulópontnak feltételez. Az emberek nem az igazságot akarják hallani, hanem egyelőre hisznek a meséknek. Olyan időben élünk, amikor az ország csodákra vár. Nem szabad erőlködni, meg kell várni, míg az ország ráébred, hogy hiányoznak a liberálisok — mondta Ara-Kovács Attila. Az est tanulsága, hogy nincs gyors megoldás. Lassan építkező civil szervezetek vannak, kis liberális szigetek. A szigetlakók pedig a messiásra várnak, aki köré majd odagyűlhetnek. Addig is legalább — ahogy a hallgatóságból Papp Ági megjegyezte — építsük ki a hidakat a szigetek között, hogy a nagy várakozásban legalább egymással találkozhassunk.