Elment egy mester és egy jó barát: meghalt Báthory Zoltán.
Báthory Zoltán több volt, mint kutató, egyetemi tanár, államtitkár – a szó legnemesebb értelmében reformer volt. A gyermekközpontú, decentralizált szerkezetben működő, kreatív szellemiségre épülő iskolarendszer elkötelezett híveként évtizedeken át rendkívül keményen és eredményesen dolgozott a magyar oktatásügy modernizációjáért. Professzorként lenyűgöző volt tudása. Tanárként meggyőző volt személyisége. Államtitkárként, oktatási vezetőként olyan ember volt, akivel lehetett közvetlenül beszélni, vitatkozni, akinek lehetett ellentmondani, és akit becsült minden vitapartnere.
Báthory Zoltán elvesztése az egész magyar iskolarendszer számára óriási veszteség. Gyászoljuk emberi, tanári, oktatásszervezői mivoltában.
Báthory Zoltán személye, munkássága, életműve hidat alkot a rendszerváltás előtti reformtörekvések és az új köztársaság, a demokrácia oktatásmodernizációs tevékenysége között. Ez a kapcsolat nemcsak tartalmi, hanem stílusbeli is: Báthory Zoltán ugyanolyan közvetlen, nyitott, felkészült és hiteles volt a hatalmat kívülről bátran bíráló kutatóként, tudósként, mint később, a demokratikus hatalom részeseként, a humanizált iskola egyik minisztériumi megvalósítójaként, közoktatási államtitkárként.
Embersége, bölcsessége, empátiája, felkészültsége lenyűgöző volt. Talán nem véletlen, hogy a tanulói személyiség kibontakoztatására, a gyermeki jogokra, a tanári szabadságra, a tartalmi modernizációra épülő iskolarendszer rendszerváltás előtti egyik legismertebb képviselője abban a liberális pártban találta meg szövetségesét, amelyiknek a képviselői már a rendszerváltás előtt is az emberi jogokért, az emberi méltóság, az egyéni szabadság érvényesüléséért és az európai modernizáció adaptációjáért vállaltak konfrontációt a pártállam paternalista vezetésével. Nem véletlen, hogy Báthory Zoltán alapító tagja volt az Eötvös József Pedagógiai Szabadelvű Társaságnak, sőt, nemcsak alapítója, hanem éveken át elnöke is.
Báthory Zoltánt mindannyian csak Zolinak hívtuk. Ha bármilyen kezdeményezésbe fogtunk, az első kérdésünk mindig az volt: Mit szól ehhez Zoli? Mi erről a Zoli véleménye? Helyesli Zoli, amit teszünk? Mindannyiunk tanára és jóbarátja volt, nagyon megsértődött volna, ha nem Zolinak nevezzünk, hanem elnök úrnak vagy államtitkár úrnak, vagy professzor úrnak. Olyan ember volt, akinek nem kellett hivalkodó címekkel vagy rangokkal bizonyítani fontosságát: Zolinak hívtuk, és feltétel nélkül tiszteltük, mert kivívta magának szakmai tudásával, politikai következetességével és emberi karakterével a feltétel nélküli tiszteletet.
Vajon, mit szólna Zoli ahhoz, ami most az oktatásügy világában zajlik? Ami tagadása mindannak amiről az ő életműve szólt? Amit, mint igazi humanista képviselt könyveiben, előadásaiban, vitáiban és szervezői munkájában? Most már ránk vár, hogy ne engedjük elfeledni sem őt, sem munkásságát. Életművének minősége kötelez.
Az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság megrendülten áll a hír előtt, hogy Báthory Zoltán meghalt. Egy nagyszerű ember, jó barát és bölcs tanár ment el, akinek élete kötelez bennünket. Nem feledjük el az emlékét és amennyire erőnkből telik, megpróbáljuk képviselni az eszméit és értékrendjét.
Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság
