Szerbák Elek fotográfus — Kollár György szabad demokrata önkormányzati képviselő „tárlatvezetői” közreműködésével — a közelmúltban egy egész kötetre való fényképet készített a második kerület nevezetességeiről vagy éppen rejtett szépségeiről, Újlaktól Máriaremetéig, a Rákóczi gimnáziumtól az Apáti-szikláig. Most ezekből a fényképfelvételekből, ha úgy tetszik, budai kordokumentumokból válogatunk.
Aligha vitatja bárki is, hogy Budapest egyik legszebb kerületében élünk. Értékes műemlékek és szívünknek kedves lakóházak, kilátók, barlangok és meredek hegyoldalak teszik utánozhatatlanná ezt a városrészt. A második kerületnek ezer arca van. Újlak és Rézmál, Országút és Szemlőhegy, Rózsadomb és Vérhalom, Pálvölgy és Pasarét, Nyék és Gercse, Máriaremete és Hársakalja: mind-mind külön világ, amelynek megvan a saját történelme, legendáriuma, ha úgy tetszik, életfilozófiája.
Kerületünk folyamatosan változik, és sajnos, nem mindig előnyére. Az elmúlt időszakban például drasztikusan csökkent a zöldterület aránya, megjelentek a lakóparkok és bevásárlóközpontok, veszélybe került az a családias, „kisvárosi” jelleg, ami pedig egy kétmilliós metropoliszban pótolhatatlan érték. Kevesen emlékeznek már az ötven évvel ezelőtti Moszkva térre, amely ugyan magán viselte a háború nyomait, de mégis kedvesnek, barátságosnak tűnt. Csend volt és nyugalom, s a kirándulók szívesen indultak innen Hűvösvölgybe, Zugligetre, Budakeszire. A Rózsadomb egy évszázaddal ezelőtti arcát korábban éppen itt, a Szabad Kikötőben mutattuk be, egy Áldás utcai villa kilátótornyából, 1900 táján készített fényképfelvétel segítségével.
Ez a fotográfia ma már kordokumentum, s talán egyszer az a sorozat is azzá válik, amit — Kollár György szabad demokrata önkormányzati képviselő szakértő közreműködésével — Szerbák Elek készített, s amelynek néhány jellegzetes darabját most lapunk hasábjain is közreadjuk. Nem tudom, kiben milyen érzéseket kelt, milyen emlékeket idéz fel az újlaki háztetők, a Kelemen László utcai villamosmegálló, a Hűvösvölgyi út és Budakeszi út találkozásánál megbúvó Szép Ilona Patika, a Pasaréti tér vagy éppen a Rákóczi Gimnázium és a kápolna látványa. A fényképek mindenesetre azt bizonyítják, hogy szinte kiismerhetetlenül sokszínű, rejtélyekkel teli, izgalmas, s talán éppen ezért is szeretetre méltó városrészben élünk, ami már önmagában jó dolog.
S hogy száz év múlva milyen látvány fogadja majd a fényképészt, aki csodamasinájával újra megörökíti a Rózsadombot és a Moszkva teret? Ezt ma még nem sejthetjük. Azt viszont már mindig tudni fogjuk: 2002-ben ilyen volt szűkebb pátriánk, Budapest második kerülete.
Képek: Copyright © Szerbák Elek, 2002
