Civil győzelem a SZOT-szálló ügyében

Megállapodott a beruházó Pro-Hill Kft. és a Budapest Világörökségéért Alapítvány (BVA) a SZOT-szálló átépítéséről. Az egyezség a civilek teljes győzelmét rögzíti. A beruházó cég eláll korábbi szándékától, és nem emel újabb emeleteket a jelenleg is látható vázszerkezetre. Az Alapítvány viszonzásul elfogadja egy úgynevezett penthouse-szint megépítését, és nem fellebbezi majd meg az egyezség szerint elkészített új tereket. A happy endet beárnyékolja, hogy az elutasított épületet tervező építész, Maghegyi György az építési engedélyt elutasító határozat ellen bírósághoz fordult jogorvoslatért. szot-szallo-bontas.jpg Hosszú ideje csúfítja az egykori SZOT-szálló maradványa a rózsadombi látképet. A szálló 1992-ben megszűnt. A szakszervezet áruba bocsájtotta az épületet. Az egymást váltó új tulajdonosok nem tudtak jogtiszta helyzetet teremteni, így a Pro-Hill Kft. feltűnéséig az átépítés ügye nem mozdult előre. A 2005-ös évben az addigiakhoz képest viharos gyorsasággal követték egymást az események. Az új tulajdonos energikus cégvezetése eredményes lobbizásának köszönhetően ugyan nagy viták közepette, de megszületett a területre vonatkozó szabályozási terv. A viták két síkon folytak. Az egyik vitakérdés a beépíthetőség vagy inkább a ráépíthetőség mértéke volt. A másik pedig építészeti: hogy milyen minőségű épület kerüljön a hegy tetejére, mert abban egységes volt a szakma álláspontja, hogy a szabályozási tervvel párhuzamosan készülő építészeti terv kvalitásai nem ütik meg a kívánt színvonalat. A helyi szabad demokraták javaslata szerint építészeti tervpályázatot kellett volna kiírni, s csak akkor épülhetett volna a jelenlegi állapotnál magasabb épület, ha olyan, valóban kiváló terv születik, amelyik nemhogy rontaná a budai panorámát, de kifejezetten érdekesebbé tenné azt. Kompromisszumos javaslatukkal kisebbségben maradtak. A Pro-Hill Kft. lobbierejét jól mutatja, hogy a KSZT elfogadását követően világcsúcsidő (öt nap) alatt kezükben volt az építési engedély. A számításba azonban hiba csúszott. Az építtetők nem számoltak a civil kurázsival. Hiába utasította el a Közigazgatási Hivatal az egyik szomszéd fellebbezését, a Budapest Világörökségéért Alapítvány szakszerű fellépésével szemben nem volt orvosság. Bár a Hivatal kezdetben a fellebbezési jogukat is elvitatta, a bíróság egyéves procedúra után végül is elismerte ügyféli jogukat. Az alapítvány szakszerű fellebbezésére a Közigazgatási Hivatal megsemmisítette a Pro-Hill építési engedélyét. A beruházó most az Alapítvánnyal kötött egyezség alapján új terveket készít. A BVA-nak sikerült elérni, hogy a tulajdonosok „önként” vállalják azokat a korlátokat, amelyek ellen a KSZT elfogadásakor még eredményesen harcoltak. Tehát a 21 méter magas házat nem növelik 32 méteresre. Csak egy a párkánytól jelentős mértékben visszahúzott, nagy teraszokkal rendelkező, luxuslakások céljára kialakított penthouse-szinttel nő az épület. Ez nem növeli az épület tömeghatását, sőt, inkább megtöri az egyhangúságát. A Pro-Hill a megállapodás után azt reméli, hogy már jövőre átadhatja az Excelsior Budapest Spa lakóépületet, amelyben a lakásokon kívül üzletek, éttermek, kávézók és wellness-szolgáltatás is lesz. Az épületben a négyzetméterárak továbbra is egymillió forint fölött lesznek. A cég vezetője elismerte, hogy a mostani pereskedés milliárdos nagyságrendű nyereségelmaradást okozott nekik, de a vállalkozás így is profitábilis marad. A Budapest látképéért aggódók szájíze a teljes győzelem ellenére mégis kicsit keserű maradt. Bár Schneller István, Budapest távozó főépítésze többször kifejtette: Magyarországon a jogszabályok nem elég erősek a kulturális örökség védelméhez, az építésügyi hatóságok nem veszik figyelembe az esztétikai szempontokat, a szakma kiválóságaiból álló tervtanácsoknak pedig nincs vétójoguk. Ezért is fontos az olyan civil szervezetek fellépése, amelyek érvényesíteni tudják Budapest érdekeit, a kulturális értékeket, a világörökség megmentésének szempontjait. Nem árt azonban tudatosítani, mindez nem jöhetett volna létre, ha a bíróságaink megfelelő gyorsasággal ítélkeznének. A Pro-Hill Kft., jóllehet mindvégig meg volt győződve arról, hogy minden szabálynak megfelelő épületet akartak felhúzni, mégis azért ment bele a kompromisszumba, mert egyszerűen anyagilag nem bírt volna ki még egy évnyi bírósági huzavonát. Győzzön az igazság, de ne így!