Széll Kálmán expedíció – felfedezzük a Fidesz világképét

Miért pont Széll Kálmánt választották a terv névadójául?

Csillag: Széll Kálmánnak köszönhetjük, hogy lassan épült föl a Parlament, mert hogy ekkora pazarlást nem lehet tovább csinálni, és fékezte a tempót. Bizonyos rétegek miatt a Szabadelvű Párton belül Széll Kálmán inkább a pragmatikus ideológus szerepét töltötte be.

Minden kormánynak, amelyik az Európai Unió tagja vagy tagjelöltje, április 15-ig le kell tennie az úgynevezett konvergenciaprogramot. A mostani kormány először szembesül az Európai Unió bürokratáival, mert amikor rögtön hatalomra kerülése után elzavarja az IMF-et és az Európai Unió embereit, hogy majd a piacról finanszírozza az államadósság megújítását — ha visszaemlékszünk rá, egy ilyen nagyon mélyre ható eszmecserét tavaly a nyár közepén el tudott kerülni. Most viszont nem. Ha pedig nyilvánosságra kerül, hogyan akarja és hogyan tudja stabilizálni a pénzügyi helyzetet — amiről majd még lesz szó —, akkor ez nyilván először is a saját hívei, szavazói körében okoz majd némi meghökkenést, és a még maradék ellenzéki pártok és politikusok kihasználhatják azt a ziccert, hogy az ország lakossága csak a Brüsszelbe kiküldendő papírból ismeri meg, mi is vár rá a következő években. Minthogy az én utódom és elődöm marketingszakon végzett, neki jutott az a nemes feladat, hogy kitalálja ennek a tálalási módját. Hogy hogyan lehet fölkészíteni (Mátyás király meséje mintájára) az országot erre úgy, hogy fokozatosan azonosítsa a lakosság, mi is történik majd vele — tehát nem a parlamentben, hanem esetleg valamilyen civil klubban — ez lehetett volna a Professzorok Batthyány Köre, vagy valami egyéb ilyen-olyan konzervatív kör —, de mikor körülnéztek, hogy mink is van nekünk, és megtalálták ezt a Széll Kálmán Társaságot, amelyik már nagyon régóta működik (többnyire konzervatív mérnököket tömörít), rájöttek, hogy ez mennyire hasznos lehet, hiszen Széll Kálmán olyan pasi, akivel elő lehet majd állni, és eladni azt az intézkedéssorozatot, amit minden egyes konvergenciaprogramnak a végén be kell írni. Egy konvergenciaprogram ugyanis elmondja, milyen nehézségek, kockázatok vannak, és merre halad az ország, meg azt is, milyen intézkedések keretei között fogja mindezt valóra váltani. Lényegében tehát ők most elővették a konvergenciaprogram utolsó lapján szereplő intézkedések felsorolása című fejezetet, írtak hozzá egy megzenésítést egy nagyon jópofa szerkezetben arról, mi a probléma. Megnevezték tehát, hogy ki a bűnbak: az államadósság. Megnevezték azt is, hogyan lehet ezt leépíteni. Minden egyes kérdésben — nyugdíjban, rokkantnyugdíjban, közlekedésben — elmondták, mi a probléma és hogy mi a cél, majd a végén ezeket az intézkedéseket, amelyek összességben, ha jól számoltam, hét irányba mutatnak, megismételték (a maga mindent kétszer mond, kétszer mond” alapon, mert egyszer azt mondták, beterjesztik tervként, egyszer azt, hogy majd elfogadják, egyszer pedig azt mondták, hogy hatályba lép), így tehát ebből a hétből lehetett egy nagyon fajsúlyosnak látszó huszonhat pontot csinálni, és ezzel lehetett üzenni a befektetőknek, akik Magyarországot finanszírozzák, ezáltal lehetett meghatározni a politikai napirendet, lehetett leszerelni és orientálni a Fidesz-választókat, és elő lehetett készíteni ezt a villámháborús logikát, ezt a Blitzkrieg-logikát, amit Orbán követ. Ennek a jegyében mondanék mindegyikről majd valamit.

Mennyire szakember Matolcsy?

Juhász: Egy kávéházi közgazdász, ami azt jelenti, hogy értelmes, figyelmes fiatalember, aki minden intellektuális beszélgetésre odafigyel és zsonglőrködik a szavakkal, mindig a lélektani helyzetnek megfelelően. Neki önmagában elég az, hogy a szavak fűzése jól hangzik, hogy a mondatok között van egy logikai menet. Megmaradt egy önképzőköri alaknak, aki a szavakból épít világot, és ha a szavak formálisan jól kapcsolódnak egymáshoz, akkor biztosan olyan is a világ. De — tévedés ne essék — sok ilyen ember van…

Amikor a Pénzügykutatóban dolgozva a nagyvállalatoknak adtunk tanácsokat, hogyan ússzák meg a válságadót, hogyan mentsék ki magukat, én Matolcsy úrral mentem párban, és mindig nagyon könnyű dolgom volt, mert mindig meg tudta etetni a felsőbb vezetőket…

Csillag: Ehhez annyit fűznék hozzá, hogy nekem meg mindig nehéz dolgom volt, mert én nem vele mentem, hanem utána. Aztán elmondták nekem ezek a vállalatvezetők, hogy mi mit fogunk náluk csinálni. Én pedig tágra nyílt szemekkel próbáltam megfejteni abból, amit ők megértettek Matolcsyból, hogy mi a halál lehetett, amit ott eladott. Minél inkább kezdett fiatalodni a magyar vállalatvezetői kar, minél inkább kezdett többé-kevésbé nyelveket érteni, és néhányan kikerültek egy, két, három évre különböző business schoolokba és ott fölszívtak valamilyen szintű tudást, annál nehezebb dolga lett a Gyurinak. Gyorsan átment a politika területére, és Antall József államtitkára lett, és — azt kell mondanom — nyilván ugyanazt a hadoválást folytatta, amit korábban a Pénzügykutatóban is.

Ha a 98-as évet magunk elé idézzük: egy pénzügyminiszter-jelöltje van a Fidesznek, Urbán Lászlónak hívják — azóta különböző nemzetközi biztosítóknál, illetve nemzetközi cégeknél dolgozott —, aki sok minden más mellett azt a javaslatot tette, hogy a Postabankot kicsit rendbe kell ugyan tenni, de el kell adni. Nem ismerte fel a Postabank állami szanálásában, majd az így megdöglött követelések olcsó áron történő fölvásárlásában és az ezzel szerezhető pénz későbbi felhasználásában rejlő lehetőséget, tehát azt a 240 milliárdot, amibe az akkori Postabank szanálása került, ő nem akarta vállalni. Azt mondanám, hogy ez nem közgazdasági nézetek kérdése csupán, hanem — ha Lukács Györgyöt szabad itt idézni, aki azt mondta, hogy a tehetség kilencvenöt százalékig szorgalom, öt százalékig jellem kérdése, és engedjétek meg, hogy ne mondjak senkiről semmit, hogy hogyan áll ezekkel az arányokkal Járai, Chikán és Surányi (az orosz pénzügyi válságot és az úgynevezett ázsiai ragályt, egy nagyon durva pénzügyi válságot, ami Ázsiából indult ki, ők hármasban kezelték) —, ebben Matolcsynak nem nagyon volt szerepe. És ők aztán le is léptek. Eltűnnek azok a pasik vagy nők, akik úgy gondolják, hogy ők ezt komolyan, akár a saját nevüket, addigi pályafutásukat is beáldozva, csinálják — Járai bizonyos fokig kivétel, dehát ő azért mégiscsak el tudott vonulni az úgymond független jegybanki politika űzésébe, és azért nem kellett folyamatosan a különböző vérfürdőket végigcsinálnia. Azt gondolnám, hogy ebben nemcsak a szójátékok és a megfelelő bonmot-k meg a főnökkel való jó viszony volt fontos, hanem a hatástalanság a többiek részéről, és azt nehezen viseli el az ember.

A Széll Kálmán Terv milyen céllal íródott és miért pont most?

Csillag: A konvergenciát már említettem; a másik ok az, hogy a Fidesz által vezetett önkormányzatok — mert főként csak a nagyok voltak arra képesek, hogy kötvényeket bocsássanak ki és óriási fejlesztésekbe fogjanak —, tehát lényegében a 2006-os önkormányzati választások után, amelyet a Fidesz tarolva nyert meg, valamint 2010-ben szintén az önkormányzati választásokra készülve, ezek az önkormányzatok hihetetlen mértékben eladósodtak, és ez bizonyos fokig váratlanul érte az Orbán- vagy a Matolcsy-féle pénzügyi vezetést: miközben drámai bejelentést tettek, hogy sikerült a korábbi kormányok tékozló politikáját megfékezni, többek között a 29 ponttal, és a 2010-es év ugyanazzal az államháztartási hiánnyal zárult, mint ami a tervezett és az Uniónak beígért program volt, néhány héttel ezt a bejelentést követően világossá vált számukra, hogy az önkormányzatok eladósodása miatt ez a tavalyi hiány egyáltalában nem teljesült. Nekik, minthogy már nem fordulnak az IMF-hez és az Európai Unióhoz, hogy azok finanszírozzák az adósságok megújítását, elemi szükségük volt arra, hogy minél előbb megnyugtassák a piacokat, mert hiszen most néhány napja ünnepeltük a dollárkötvények elég szép hozammal történő eladását, de ez az önkormányzati hiány és a tavalyi ünnepelt siker fiaskóvá fordulása éppen akkorra derült ki, és ezt meg kellett állítani. Plusz fel kellett készíteni rá a lakosságot. Lényegében ez az időzítés és a Széll Kálmán Terv elővételének az oka.

Nagyon árulkodó, hogy az angol nyelvű változat végén — ezzel az angollal mindig baj van a Fideszben, lásd például az alkotmány vagy a médiatörvény fordítását — de csak az angol nyelvűben érdekes módon felsorolják, ahogy ezt egyébként a konvergenciaprogramban kell, melyek azok a törvények, rendeletek, amelyeket a végrehajtás érdekében majd ilyen-olyan módon módosítani fognak, azt mondják, hogy negyvenkét törvényt, tizenhárom kormányrendeletet, miniszteri rendeletet… Ez egy jellemző részlet, mert érdekes módon ez írásban soha, sehol magyarul nem volt hozzáférhető.

Négy értelmezést említettem; ezeken futnék végig. Az első a befektetők megnyugtatása. A Matolcsy-féle vudu gazdaságpolitikában az szerepel, hogy Magyarország akkor tud gyorsan növekedni, akkor lesz újra versenyképes, ha az adócsökkentést és az egykulcsos személyi jövedelemadót végrehajtja, és ennek a bevezetése olyan nagyságrendű bevételkiesést hoz, akkora lyukat vág, akkora léket üt az államháztartás hajóján (ez durván két százaléknyi GDP), aminek a betömésére a 2011-es, az idei költségvetésbe — ahogy ők szokták — rendhagyó eszközöket vezetnek be. Kivetnek bankadót, irtózatos mértékben. Kivetik az úgynevezett válságadókat a kiskereskedelmi üzlethálózatokra, a távközlési cégekre, az energiaszolgáltatókra, ezek együtt durván nagyjából 350 milliárdot tesznek ki, tehát az éves GDP-nek egy-másfél százalékát. Először azt jelentik be: fontolgatják, hogy a magánnyugdíjpénztárakba történő tagdíjbefizetést visszahelyeztetik az állami kasszába — ilyet más országok is terveznek, ideiglenesen, mint például Lengyelország — és végül lenyúlják a magánnyugdíjpénztárakat, azoknak a vagyonából 500 milliárdot tesznek a költségvetésbe. Egy egyszeri intézkedéssel hirtelen begyűjtenek ennyi pénzt. Ezzel 2011-ben rendben van —, de mi lesz 2012-ben? 2013-ban? Elő kell állniuk a farbával. És minél inkább az derül ki, hogy még az a hiány se teljesült, amit sikernek gondoltak, ezért jön ez a Széll Kálmán Terv, ami hirtelenjében fölvázolja, hogy a nyugdíjban, a rokkantnyugdíjban, a közlekedési holdingban — tehát, hogy összevonják a MÁV-ot, a Volánt —, hogy felülvizsgálják a nyugdíjban a különböző foglalkozásokra szóló korkedvezményeket; hogy szigorítják az előnyugdíjazás rendszerét; hogy a gyógyszercégeknek a gyógyszerkasszába történő befizetését — az úgynevezett dobozdíjat — még tovább szigorítják, és mehetnénk végig rajta, hogy még mi mindent — ezek együtt kitesznek egy akkora summát 2012-re (mert még egyszer a magánnyugdíjpénztárak pénzét, vagyonát nem lehet elvenni), mint amekkora 2011-ben az elvett magán-nyugdíjpénztári vagyon. Hogy tehát azt mutassák: minden különadó, meg minden más is marad, de ezt a lukat most ezzel tömjük be. És utána jönnek a bűvészmutatványok: mert ettől, ugye, hogy egyre jobban nyírják a birkák gyapját, már nemhogy tövig, hanem a bőr is meg a hús is esik, ettől egyre jobban híznak, és még befelé is nő a szőrük, mert hiszen a gazdasági növekedés ennek hatására majd a mostani másfél-két százalék helyett felugrik majd öt-hat-hét százalékra. Meg egy millió munkahelyre…

A Fidesz-választók pedig megkapták az egykulcsos adót meg a családi adókedvezményt. Nagyjából világos, hogy ott, ahol magas jövedelmek vannak, háromszázezer forint körüli havi bevétel, jövedelem-adóalap képződik, ott valóban ugrásszerűen nő meg a rendelkezésre álló elkölthető jövedelem. Minden más, ez alatti jövedelemkategóriában, minél alacsonyabb szintre megyünk, annál inkább elvesz ez az adórendszer. A Fidesz-választó tipikusan háromgyerekes — Orbán Viktor maga, és a Fidesz korifeusai is. Van még a társasági adó ígérete. A Fidesz-választóknak nyilván az volt a várakozása, hogy a mi kormányunk adni fog. Hiszen nincs megszorítás. Ezt a várakozást hűti a Széll Kálmán Terv két dologgal. Az egyik: a bűnbak kijelölése, és — ahogy ezt Magyar Bálint egyébként minden tekintetben nagyszerű tanulmánya (ha valaki nem olvasta volna a Kétharmados visszautasíthatatlan ajánlatot, nagyon ajánlom, a Népszabadság két héttel ezelőtti hétvégi mellékletében volt) a lánccsörgés. Tehát a Fidesz-választók — ugye, ismerik azt a viccet, amikor az úristen magához rendeli az amerikai elnököt, a német kancellár asszonyt, a magyar miniszterelnököt, és azt mondja, hogy a Föld bűnös, ezért vízözön lesz. Mindenki hazamegy, elmondja a saját megbízható embereinek, hogy van egy jó meg egy rossz híre. Ja, igen, az izraeli miniszterelnök is ott van. Nem akarom végigmondani, ki hogyan ismerteti… az izraeli azt mondja: van egy jó hírem: kaptunk még egy hetet; és van egy rossz hírem: hogy jön a vízözön, és ez alatt kell megépíteni mindenkinek mindent; a magyar miniszterelnök meg azt mondja, hogy van Isten, ez a jó hírem, személyesen találkoztam vele, a másik jó hírem, hogy Gyurcsány Ferencből nem lesz miniszterelnök. Tehát: a lánccsörgés és az egész fölvezetés, hogy miközben őmiattuk fogjuk a nyugdíjak mértékét mérsékelni, őmiattuk a rendőrök, katonák stb. korkedvezményét majd visszavenni, őmiattuk kell többet fizetni a gyógyszerkasszába, dehát legalább csörög majd a lánc. A Fidesz-választóknak tehát a Széll Kálmán Terv nagyjából ezt üzeni, meg még egyet: nem igaz, amit ilyen mindenféle lézengő ritterek állítanak, hogy nekünk nincs egy átfogó, koherens, reformokra irányt vevő tervünk, mert hiszen itt van, és nincs olyan nemzetközi befektető, aki ezt ne pozitívan próbálná meg visszaigazolni.

Egy következő metszet: a politikai napirend kijelölése. Ez lényegében annyit jelent, hogy az abszolút politikai hatalom megszerzése — lásd: alkotmányozás — mellett a mi programunkról, a mi gazdasági terveinkről beszélnek ma már a különböző sajtóorgánumokban; mi beszéltetjük a Juhász Pált, a Csillagot, a Surányit, ráadásul olyan témakörökről, amikről az ország maga is tudja, hogy valóban fenntarthatatlan a nyugdíjrendszer akkor, ha kevés a gyerek, és az emberek nem szívesen, legálisan keresnek, azaz fizetnek be a nyugdíjkasszába. Mindenki pontosan tudja, hogy ezek a közlekedési vállalatok zabálják a pénzt, kell velük valamit csinálni. Mindenki tudja, hogy ez a közoktatás és felsőoktatás nem pontosan arra vezet, ami a dolga lenne, hogy el tudjanak helyezkedni a képzettségükkel a munkaerőpiacon azok, akik akár egyetemet, akár középiskolát végeztek… mi végre föltűrjük az ujjunkat, mint a kolbásztöltés idején, és most aztán be lesz töltve az ország ebbe a Fidesz-bélbe… Tehát lényegében egy politikai napirend anélkül, hogy egy konkrét vak hangot mondtak volna arról, mi lesz például a nyugdíjrendszer új, ilyen vagy amolyan belső struktúrájával; hogyan épül fel, mik lesznek a befizetések… Ilyen népi mondásokkal (dakota közmondásokkal) van teli ez a terv. Ha valaki gondosan elolvassa, ezt meglátja benne, és ezzel egy funkciót, tudniillik az alkotmányozást, tehát az abszolút hatalom megszerzését közben egy picit a háttérbe tud szorítani.

Az utolsó olvasat, ami valószínűleg a legkevésbé látszik megalapozottnak lenni, a villámháborús logika. Azt már látjuk, hogy az utolsó sajtóhírek szerint Martonyi külügyminiszter az uniós elnökség után távozik. Ehhez siettek hozzátenni a Fidesz kommunikációért felelős emberei, hogy hiszen Orbán Viktor minden miniszternek azt mondta: a mostani kormány a mandátumát 2011. december 31-ig kapta. Kezdjünk el tehát egy gondolatkísérletet. A konvergenciaprogramot be kell nyújtani április 15-ig. Ahhoz, hogy ez jól sikerüljön, megtörtént a fölvezetés: a Széll Kálmán Terv az ebben foglalt irányokat lényegében egy felvizezett, népszerű formában tartalmazza — a konvergenciaprogrammal szemben ebben vannak képek, ezt szívesen forgatják a befektetők — eddig borzalmakat forgattak, ez viszont azért mégis ismerősen hangzik (lábjegyzet: aki összeállította, Antal Laci egyik legjobb tanítványa volt, egy bizonyos Kármán András, ő az MNB-ben dolgozott; amikor Antal Laci emlékére egy különszámot állítottak össze és abban szerepelt egy írása az újraelosztásról, az ebben foglaltak úgy, ahogy vannak, bekerültek a Széll Kálmán Tervbe és még különböző, a Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján megjelenő szegmentumokba is, amiből én arra következtetek, hogy vagy nagy az ínség, vagy nagyon nagy a hatása…). De amiért mindezt elmondom: most van egy olyan dokumentum angol nyelven a befektetők kezében, ami az eddigi vudu dumához képest azért mégiscsak valamennyire kiszámíthatóbb képet nyújt. Ez azt jelenti, hogy időt nyernek vele. Senki nem tette fel azt a kérdést, hogy hiszen alig száradt meg a tinta a nemzet golyóstolla által aláírt 2011-es költségvetésen, és már módosítják is, 250 milliárddal zárolva az abban foglalt költési lehetőségeket. Ez más esetben, ha nincs egy ilyen színes, széles vásznú Széll Kálmán Terv, aggodalomra adott volna okot. de hát, hogyha egy régi, több, mint ötven éves jelszóban gondolkodnánk, hogy nem állunk meg félúton, és pusztuljon, és hogyha az egész villámháborús logikának ez a lényege, a pusztuljon”, akkor mit is látunk ebben a Széll Kálmán Tervben? Hogy kerül az oda, hogy a pártok állami támogatását a kormány be fogja fagyasztani? Vajon kinek árt igazán ez a mondat? Nyilván annak, aki erre rászorul. Aki nem erre szorul rá, annak ez nem annyira… de viszont minden fül baromira szereti a cirkuszt, ha ingyenjegyet osztanak rá. Oda szeretnék kilukadni, hogy ezzel meg lehet nyerni az időt nyárig.

Népszavazás helyett új választás

Csillag: Nyárig, mondom, mert azt kell neked mondanom, hogy egy ilyen új alkotmányt, aminek a megszavazásában nem vesznek részt az ellenzéki pártok, és elutasítják az alkotmányra vonatkozó népszavazást, mivel lehet igazán legitimálni? Az én véleményem az, hogy adott esetben egy Szent István napi — mert akkor volt valaha az alkotmány napja — általános választásokkal. Mert hiszen ennyi idő alatt nem tudnak a többiek felkészülni, mi meg megyünk, mint a gőzhenger… Addig pedig csak a tervek léteznek. Nincsenek benyújtott törvények és javaslatok. Elő lehet venni most Matolcsyt, és kicsit hátrébb húzni, hát hiszen végetért az uniós elnökség, és Kármán Andrást is, aki felelős volt a konvergenciatervért. És ha így rakom össze azt, amit látok, nem állítanám, hogy ez lehetetlen. Hiszen mit cáfolt meg Lázár János? Hogy 2012-ben nem lesznek előrehozott választások. Ebből nem következik, hogy 2011-ben akár ne lehetnének. Mit mondtak Martonyi távozásával kapcsolatban? Hogy decemberig tart a jelenlegi miniszterek mandátuma. És egy új alkotmány, amit megerősít a nép, egy új kormány, ami most már más alapokon (majd utána kell nézni, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiának milyen más pénzügyminiszterei vagy — és — miniszterelnökei voltak, lehet, hogy Andrássy Gyula jön elő, mert ő, mint tudjuk, szerette a szépnemet; lehet, hogy Lónyay Menyhértről fogják elnevezni, ami azért lesz érdekes, mert Lónyay Menyhért volt a legtöbbet interjuvolt pénzügyminiszter. Méghozzá mindig ugyanazért interjuvolták meg. Nagyjából így szólt a kérdés: Miniszter úr, hogy van az, hogy ha Magyarországon vasút épül, az mindig az ön földjein keresztül vezet? A válasz is szellemes: Tehetek róla, hogy a telekkönyvben azt nézik meg a vasúttársaságok, hogy hol vannak a földjeim, és azt veszik célba?

Juhász: Az a baj, hogy amit azonnal megcsináltak, az adócsökkentést, illetve az adócsökkentés bejelentését, előbb csinálták, minthogy végiggondolták volna. A másik meg, hogy megnehezítették a saját dolgukat a népszavazásukkal, mert így nem lehet vizitdíj, nem lehet tandíj, nem lehet vagyonadó — semmi olyasmi nem lehet, ami egy menetelesebb költségvetési szerkezetátalakítást lehetővé tenne —, sajnálom őket. Ennek ellenére, ebben igazad van, hiszem, hogy meg fogják csinálni; ezért is kell nekik egy új választás. Hogy a feketeleves megetetése az azutáni választásokon lesz. Másfél évet nyernek vele, és addigra már túl lesznek egy esetleges fellendülésen, mire megint jön a választás. Tehát úgy folytatnám azt, amit Pista mondott: azért kell augusztus huszadikán a választás, hogy szeptemberben lenyomjanak egy nagyon kegyetlen megtakarítási programot. Én hiszem, hogy ez komoly: nem az egyes részletek komolyak, az elhatározás komoly, azért kell az új választás is, hogy mikor majd megint választások lesznek, addigra már ezen a sokkon túl legyünk. Egy új Bokros-csomag… Ugyanakkor rendkívül sajnálom őket, mert a korábbi magatartásukkal nagyon megnehezítették, hogy ezt meg tudják csinálni. Maguknak nehezítették meg. A korábbi magatartásukkal, meg azzal a fixa ideával, hogy ezzel az adócsökkentéssel kezdték, mielőtt bármit végigszámoltak volna. Ez a kettő együtt borzasztóan megnehezíti a dolgukat, és az az igazság, hogy így már csak gorombán tudják megoldani. De ezért is kell nekik a több idő. Ne felejtsük el, hogy ezek a megszorítások jövőre és a jövő év utánra érik el az állampolgárokat keményen, és akkor már nagyon közel lenne a soros választás. Tehát nekik az a jó, ha kapnak egy ráadás évet.

Csillag: Mielőtt elkezdenétek ebbe beleszeretni, mert ugye most azt mondanám magamról, hogy őrült beszéd, de van benne rendszer…” abszolút logikusan volt felépítve, és én még nem szorulok kezelésre, legalább is eddig… ezért szeretnék egy másik lóra ülni erről a lóról. A következőket mondanám el. Megint egy picit a Bálint tanulmányára szeretnék visszatérni. Ennek az egyik utolsó vagy utolsó előtti fejezete azt mondja, hogy egy autokrácia, tehát egy zsarnoki hatalom igazából az autarkiával — teljes gazdasági bezárkózás, és nincs nemzetközi pénzügyi, gazdasági függés — tud viszonylag jól együttműködni. Az a helyzet, hogy Magyarország ezer szállal van beágyazódva Európa, illetőleg a világ gazdasági, pénzügyi vérkeringésébe, tehát ez a fajta háborús logika, ez a Blitzkrieg, amibe beleilleszkedik a Szent István napi választás, azért viszonylag nehezen lenne megvalósítható. Ha mégis ez történne, kellenének hozzá más elemek is. Az első, hogy enklávék működjenek az országban. Tehát, hogy úgy érezzék a külföldi nagybefektetők, hogy rájuk külön igazság érvényesül. Aki ismeri a nagybefektetőknek nyújtott kedvezmények rendszerét, ez a rendszer erre tökéletesen alkalmas. Meg lehet egyezni az Audival, hogy ő területen kívüliséget élvez bizonyos vonatkozásban. Tehát erre azt mondom: Győr—Sopron megye kivétel. Meg lehet egyezni a Bosch-sal — Heves megye kivétel, mert ott vannak a Bosch-gyártók. Meg lehet egyezni a Mercedessel, hogy Bács-Kiskun megyében Kecskemét kivétel. És egy csomó területen pedig, ha valaki elkezdi nézegetni — persze, van egy multiellenes hangulat, tudjuk, ez kell a választóknak —, de mi kell nekünk? Nem a Mol-részvények kellenek, és a Mol fölötti irányítás lehetősége? A magánnyugdíjpénztári vagyon részét alkotó Mol-részvényekre nézve most azt mondta a kormány, hogy nem siet ezek értékesítésével, mert leesne az áruk, hanem ezt mint stratégiai részvényt megtartja magának. Dettó az OTP-t. Megtartja magának. Van az amerikai közgazdasági irodalomban egy kifejezés, hogy a nagy monopóliumok megfogják az államot, és a saját érdekeiknek megfelelően működtetik így vagy amúgy. De lehet, hogy ez fordítva is igaz.

A mi kultúránkban, liberálisok számára az a kérdés, hogy az ország egésze hogyan emelkedik fel Európában, de mindahányan! Ebben van áthallás az MDF-esek meg a liberálisok között, de egy autokrata számára nem ez a lényeg. Számára az a fontos, hogy megmaradjon, amit megszerzett, és ahhoz fokozatosan szerezni lehessen mást is. Kell-e ehhez mindig kétharmaddal győzni? Ha visszaemlékszik valaki a jelenlegi miniszterelnök kötcsei beszédére vagy beszélgetésére: azt mondta, hogy egyszer kell győzni, de akkor nagyon. Ez megtörtént. Ha végiggondoljuk, a választási rendszer, a választói kerületek átszabása már nem kétharmadot igényel, és minek kéne még egyszer kétharmad?

Második pont: mi, Antal Laci emléke nyomán, előtte tisztelegve, valahogyan mindig abba szoktuk magunkat belesodorni: itt összeomlik az ország, itt pénzügyi válság lesz, az IMF és a nem tudom ki csapatainak bevonulását akarják a reformerek elkerülni, egyben fel akarják emelni az országot. De én emlékszem egy bizonyos Pulai Miklósra, és az ő mondása érvényes a mai időszakra is. Pulai Miklós a Nemzeti Banknak volt korábban az egyik elnökhelyettese, egyben ő volt felelős, amikor Magyarország belépett az IMF-be, a nyolcvanas években, azokért a programokért, amelyeket előterjesztettünk az IMF-nek és a világnak. A következőket mondta: van az IMF-nek meg a Világbanknak kilencven valahány tagja. Ebből hetvenen nehéz pénzügyi helyzetben vannak, állandóan vissza kell hogy térjenek az IMF és a Világbank segítségéhez. Hogy ezt megkapják, ebből a hetvenből ötvenen csinálnak Széll Kálmán Tervet. A Széll Kálmán Tervükből tizennégyen valamennyit — a hatvan százalékát — meg is valósítják. Hárman majdnem az egészet is. Nekünk az a feladatunk — mondta Pulai —, hogy legyen Széll Kálmán Tervünk, tehát benne legyünk a hetvenből az ötvenben, és ha lehet, benne legyünk abban a tizenötben. Hogy aztán milyen százalékban? Oda szeretnék kilukadni, hogy mi egy olyan szemüvegen át nézzük az ő működésüket, mint hogyha a mi tervünket ők valósítanák meg, mert van hozzá erejük. De nem ezt valósítják meg. Azt a tervet valósítják meg — ha emlékeztek rá, Boross Péter nyilatkozta valamikor, mint az alkotmány-előkészítő bizottság tagja, hogy az lenne helyes, hogyha Magyarország kormányzója — most nevezzük nevén! — nevezné ki a Legfelsőbb Bíróság elnökét, a hadsereg főparancsnokát — ezt mondta, ha jól emlékszem, szó szerint. És ez egy bizonyos választóréteget biztos, hogy elégedettséggel tölt el. Hogy igaz, hogy nem lesz nekünk is orkánkabátunk, amiért majd ki kell utazni Bécsbe, mint annak idején, de legalább van Magyarországnak kormánya, aki kinevezi, és nem pedig ilyen… furcsa választási cécót… én azt gondolnám, őrült beszéd, de van benne rendszer… mondanám, magamról, de nem feltétlenül kell a másik oldalt annyira empatikusan felmérni, mint hogyha mi volnánk.

Juhász: Én ezt egészen másképp látom. Te azt mondod, hogy van valami másik cél, ami nem az, ami a miénk, én pedig azt hiszem, az égvilágon semmilyen cél nincs, a gyerekcsapat végre beült a homokozóba, és most teljesen zavarban van, hogy mit kezdjen vele.

Csillag: De azért minden játék, ha lehet, ne legyen az övék.

Forrás: http://negymadar.blog.hu/

A sajtóból…

Ady Endre így látta Széll Kálmánt

Sütkérezik a népszeruség fényében, anélkül, hogy erre legkevésbé is méltónak mutatta volna magát. Amerikai Népszava Online | 2011. április 26.