A 2010-es politikai változások értelmezése

Más lett a politika – őszi ébredés: kötelezően kifüggesztett NENYI, hatszor módosított alkotmány, új médiaszabályozás kilencéves kinevezéssel, pártpolitikusok az ÁSZ, a megyei közigazgatási hivatalok, és más közhatalmi szervezetek élén, politológus az Alkotmánybíróságban, a közszféra szervilissé (kormánytisztviselővé) tétele, gyors, radikális lefejezése, az önkormányzati választásokra jogszabályban biztosított narancshenger, a köztársasági elnök kormányfői beosztottá tétele, 220 forintos frank, 290 forintos euró, veszekedés az IMF, az EU és a világsajtó vezetőivel.

Vagy: a nemzeti egység megteremtése, egy irányba tartó akarat megnyilvánulása, hatékony és jól irányítható közigazgatás, kevesebb önkormányzati képviselő, az első polgár végre nem tudós, értelmiségi, hanem az emberek embere, nemzeti önrendelkezés, gazdasági szabadságharc. Az új rendszer pillérei, vagy a bukás felé vezető út téglái? Alkotmányossági, pénzügyi-gazdasági és politikai szempontból a kérdést Hankó Faragó Miklós, Oszkó Péter és Török Gábor vizsgálja.

Látványpolitizálás ― beszakadó forint

A Budai Liberális Klub rendezvényén ― több mint százötven főnyi hallgatóság előtt ― Oszkó Péter volt pénzügyminiszter értékelte az Orbán-kormány első 100 napját. A kormány még mindig választási üzemmódban dolgozik. Csak népszerűséget növelő intézkedések születtek, és elmaradtak az egyre inkább elkerülhetetlen strukturális átalakítások. A kétharmados többséget pedig, Oszkó szerint, erre volna helyes felhasználni. Kiszámíthatatlan a gazdaságpolitika. A napi kormányzati hibákat pillanatok alatt visszatükrözi a forint árfolyama. Nem egy sikertörténet. Pedig jól indult. A kétharmados parlamenti felhatalmazást a pénzpiacok jól fogadták. Remélhették, hogy az új kormány céltudatos és határozott döntései az ország felzárkóztatását fogják szolgálni. Hamar kiderült, hogy a Bajnai-kormány stabil gazdaságpolitikája helyett a Fidesz valami egészen mással próbálkozik.

Kettős beszéd

Az első válságot Orbán vert helyzetből briliánsan oldotta meg a 29 pontjával. Tette, amihez legjobban ért. Úgy szólt a választókhoz, hogy azok ne érzékeljék a megszorításokat, ugyanakkor a külföldi befektetők kihallják beszédéből, amit hallani szeretnének. A 29 pontból ugyan 25 abszolút értékelhetetlen volt a költségvetés szempontjából, a bankadó, a befagyasztások, a társasági adó mérséklése és az egykulcsos adó bevezetésének ígérete pillanatnyilag megtette a hatását. Minden irányból pozitív volt a visszajelzés. De amikor az IMF és az EU a részletek iránt érdeklődött, hamar kiderült, hogy nincsenek részletek. A csomag kidolgozatlan, nincs miről tárgyalni. Kipukkadt a lufi. Világossá vált, hogy a bejelentett intézkedések legfeljebb az év végéig oldják meg a problémákat. A delegációk dolguk végezetlen távoztak az országból. Ezt nevezték el aztán ― kommunikációs szempontból zseniálisan ― gazdasági szabadságharcnak.

Minden idők legrövidebb szabadságharca

A kormány a magasabb hiánycél elfogadtatásáért küzdött Brüsszellel. Ezt nevezte szabadságharcnak, jóllehet a nagyobb költségvetési hiány nagyobb eladósodást jelent. Nagyobb adósság, nagyobb függőség, kisebb szabadság. Oszkó szerint Magyarország akkor válik pénzügyileg függetlenné, ha egyre kisebb lesz a tartozása, vagyis egyre kisebb lesz a költségvetés hiánya. A függőség nem azon múlik, kitől vesszük fel a hitelt, az EU-tól, az IMF-től vagy bárki mástól ― fejtegette a volt pénzügyminiszter. A valódi gazdasági függetlenség eléréséhez rövid távon komoly takarékossági intézkedéseket kell előbb beve­zetni. A szabadságharc alatt egyre drágábban jutottunk hitelhez, ha egyáltalán jutottunk. Volt olyan állampapír-aukciónk, amikor az eladni kívánt mennyiség felére jelentkezett csak vevő. Az euró és a svájci frank árfolyama az egekbe szökött. Orbánék ekkor váltottak ismét irányt, és tértek vissza a tárgyalóasztalhoz. Ekkor hangzott el a kötcsei beszéd, jelentették be a többezer milliárdos megszorításokat és a jövő évi költségvetési hiány három százalék alá szorítását. A forint drámai leértékelődése ― melyben jelentős szerepe volt a politikának ― ráébresztette a kormányt, hogy nincs más út, vissza kell állni a Bajnai-kormány által folytatott pénzügypolitikához. Ott tartunk, ahol áprilisban, csak a forintunk lett rosszabb, és magasabb kamatokat fizetünk a felvett hitelekért.

Az igazság pillanata

A jövő évi költségvetés dönti el a kérdést, merre megy a kormány. A háromszázalékos hiánycélt 2,5% gazdasági növekedést feltételezve a kiadások nominális szinten való befagyasztásával is lehet hozni. Ez nyilvánvalóan nem járható út, mert mindenkinek többet ígértek, nemhogy kevesebbet. Megoldást jelenthetne a strukturális reformok bevezetése, de ebben Oszkó Péter nem reménykedik. Valószínűbbnek tartja, hogy majd apránként, sok kis tételt lecsipegetve spórolják meg azt az összeget, ami éppen elegendő lesz a költségvetés talpon maradásához. Ugyan egyre szűkösebb helyzetben, de minden marad változatlanul, Pedig a kétharmaddal arra kaptak felhatalmazást, hogy végre változtassanak az eltorzult struktúrákon, szabják át az önkormányzati rendszert, tegyék rendbe az egészségügyet, szüntessék meg a párhuzamos hatóságokat. Oszkó szerint a kormányzati ciklus elején ebbe kellene belevágniuk, és nem minden egyes intézkedésük közben félszemmel a népszerűségi indexet lesni.

Devizahitelekről

Az egykor alacsony kamatozású devizahitelek törlesztőrészleteinek fizetése a forint nagymértékű gyengülése miatt nagy terheket ró a lakosságra. Oszkó szerint a probléma végleges megoldása az euró minél hamarabbi bevezetése. Addig is olyan árfolyamon kellene tartani a forintot, amelyen a hitelfelvevőknek nem jelent elviselhetetlen terhet a törlesztés. Olyan gazdaságpolitikát kellene folytatni, ami mellett nem szakad be majd naponta a forint. Ilyenre utoljára a Bajnai-kormány volt képes. A nyáron ennek éppen az ellenkezője történt. A Fidesz-frakció javaslatcsomagjából Oszkó a bankok erőfölénnyel való visszaélését korlátozó kezdeményezésekkel ért egyet: Világosan kell látni, hogy a gyengülő forintból következő lakossági terhek bankokra való áthárítása nem tünteti el ezeket a költségeket, csak változtat a megoszláson. A bankrendszer meg fogja oldani, hogy továbbra is profitábilisan működjön. A jó adósok fogják megfizetni a rossz adósok költségeit. A jó adósok fizetik meg a rossz gazdaságpolitika árát. Tévedés ne essék, kell azokkal foglalkozni, akik ténylegesen nem tudnak törleszteni, de ez szociális kérdés. Ami most folyik ― a középárfolyammal való hitegetés, a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása, a tartozás csak az ingatlan értékéig terjedjen, bármennyi volt is a kölcsön ― az nem más, mint az adósok nyílt felbiztatása arra, hogy ne fizessenek, várjanak a törlesztéssel addig, amíg majd kevesebbet kell fizetni. Ez a bankrendszer szétzilálását eredményezheti ― hívta fel a figyelmet Oszkó.

Oszkó Péter ― az utolsó pénzügyminiszter*

1973-ban született, jogot végzett az ELTE-n. Egyetemi évei alatt a Hallgatói Önkormányzat elnökeként is tevékenykedett. A KPMG-nél kezd, majd a Deloitte-hoz megy. Simor Andrásnak a Nemzeti Bank elnökévé való kinevezése után ő veszi át a cég vezetését. Nagy szerepet vállal a Reformszövetség létrehozásában. A Bajnai-kormány pénzügyminisztere. Intézkedéseivel a világon egyedülálló egyensúlyjavulást hoztak nemcsak a költségvetésben, hanem a kereskedelmi és fizetési mérlegben is. A választások óta a Világgazdaságban rendszeresen publikál. Sokan a kormány „egyszemélyes ellenzékeként” tartják számon, bár ő nem ambicionálja ezt a szerepet.: Elmondom a véleményemet, amiről úgy érzem, hogy több ismeretem van, mint az átlagembernek, de ezt már nem politikai harcnak tekintem, hanem civil tevékenységnek. Tanácsadó céget alapított, a jövőben a kis- és középvállalatok helyzetének javításával kíván foglalkozni. Szabadidejében a Blue sPot együttesben szájharmonikán játszik. Nős, két gyermek édesapja. * Az Orbán-kormányban nincs pénzügyminiszter, a gazdasági miniszter látja el ezt a ­posztot is.