Úgy fest, liberálisokat csak liberálisok tudnak képviselni. Lehet más a bal, a zöld, a liberális, és a vidéki konzervatív? ― Négy az egyben semmiképp sem.

Az LMP azzal az ambícióval érkezett a politikába, hogy azt egyfajta kulturális forradalommal teszi mássá. Sok választó, különböző okokból, elhitte ezt: baloldaliak azért, mert nem tudtak az MSZP-re szavazni, fiatalok azért, mert még nem szavaztak és saját magukat látták visszaköszönni a plakátokról és a facebook-bejegyzésekről, zöldek, mert a jelenlét ígéretét hordozták. Az LMP vezetőin kívül minden érintett jól látta a választások után, hogy ott volt erős az LMP, ahol hajdan az SZDSZ. Feltehetőleg szavazóit, fogkeféjét és parkolóhelyeit is megörökölte. Persze, hiszen a választások előtt sok liberális meggyőződésű polgár gondolta azt, hogy képtelen a szocialistákra szavazni, a „fiatal demokraták” (esetleges kétharmaduk miatt) szóba sem jöhettek, a liberálisok pedig nem, vagy eleve vert seregként (MDF―SZDSZ) indulnak a választásokon. A „lehetmás” ígérete elég volt a vidéki konzervatívoknak, az urbánus jogvédő liberálisoknak, a szocialistákat hiteltelennek találó (néha radikális) baloldaliaknak és természetesen a mozgalom gerincét adó zöldeknek. Négy párt egy pártban. Ilyen körülmények között a liberális javaslatok és megoldások nyilván háttérbe szorulnak, pedig engem azok érdekelnének országosan és a kerületben is. Az LMP elmúlt fél éves politikájában a gazdasággal kapcsolatos liberális javaslatok nem kerülhettek elő, hiszen a zöldbalos megközelítés ezt sosem engedte. Az IMF-et, EU-t, a Költségvetési Tanácsot semmibe vevő, az Állami Számvevőszéket meghódító, a devizahiteleseknek azonnali megoldást ígérő, majd 290-es euróval beköszönő kormánytöbbség egyetlen gazdasági nacionalista szövegéhez sem hallhattunk kemény ellenzéki hangot az LMP-től. Az emberi jogi liberalizmus célkitűzései sem lehettek hangsúlyosak, mert az LMP fél az SZDSZ utódpártjának szerepétől. A liberálisok, megelőlegezett bizalmukért cserébe, nem kaptak szinte semmit. A parlament két új pártja, az LMP és a Jobbik sok szempontból hasonló, nagyon nehéz helyzetben van. Keresik a hangjukat, belső feszültségeik vannak, most találkoznak a valódi politikával, még azelőtt, mielőtt a helyi önkormányzatokban kipróbálták volna magukat. » Tovább »