- Bogárdi Zoltán, az első MDF-frakció tagja
- Jeszenszky Géza, az Antall-kormány külügyminisztere
- Raskó György, az Antall-kormány államtitkára
- Szentpéteri Nagy Richard alkotmányjogász, politológus
1990-ben a magyar jobboldalt Antall József, és az általa vezetett centrista, nyugatos irányzat tette kormányképes, az első szabad választásokat megnyerni tudó politikai erővé. A kívülálló úgy látja, hogy szinte felfoghatatlan mélységű szakadék tátong a vállalkozás és a tulajdon szabadságát valló, atlanti elkötelezettségű, joguralomban hívő negyedszázad előtti centrista magyar jobboldal, illetve a jobboldalt a napjainkban megjelenítő politikai erők értékvilága között.
Mit gondolnak a konzervatív, jobboldali politika elmúlt negyedszázadban megtett útjáról az MDF első parlamenti frakciója, illetve az Antall-kormány tagjai? Miért morzsolódott szét az egykori kormányuk által is vallott értékek társadalmi támogatottsága? Melyik az egykori történelmi középosztály igazi énje: az antallista vagy a mai kurzust támogató?
Él egy városi legenda, amely szerint Antall József betegágyán Orbánt jelölte meg politikai örököseként. Vajon az illiberális demokráciára gondolt? A Nemzeti Együttműködés Rendszerére vajon úgy kell-e tekinteni, mint a konzervatív politika megtestesülésére? Mit kapott a Fidesz-kormánytól a konzervatív értelmiség, amiért cserében szó nélkül elviseli a miniszterelnök sajátos elképzeléseit?
