Szénási Sándor interjúja Haraszti Miklóssal
A cikk a 168 Órában jelent meg.
– Némi meglepetést keltett egy pódiumbeszélgetésen, amikor azt mondta, az ellenzéknek komoly lehetősége van pozíciót szerezni a választások előtt. Pedig az ember a régi betegségeken kívül mást nem nézne ki a jelenlegi demokratikus alakzatokból.
– Kezdjük a társadalommal, pontosabban a mostanában erőt mutató civil mozgalmakkal, amelyek két újszerű követelést fogalmaznak meg, az egyik a „semmit rólunk, nélkülünk” jelszava, a másik pedig az összefogás igénye. Érik a polgári engedetlenség módszere is. Kérdés, hogy az ellenzéki pártok megfelelnek-e ennek az érettségnek. Képesek-e kilépni a Fidesz megszabta parlamenti napirend mókuskerekéből, ahol hősiesen küzdenek ugyan, de folyamatosan leszavazzák őket? Ráadásul a társadalom egyáltalán nem érzi, hogy ezek a viták róla szólnának, viszont látja, hogy az ellenzéki erők nem csak a kormány, de egymás ellen is vitézkednek. Vagyis: nem hisz bennük. Márpedig ha az ellenzék támogatottsága ilyen alacsony marad, 2018-ban jön egy újabb elsöprő Fidesz győzelem, és Orbán visszatérhet az elnöki köztársaság ötletéhez, amely a kétharmados jogköröket áttelepíti a Várba, a Főnök rezidenciájába, és a pártja akár kisebbségi kormányzást is folytathat, hiszen a parlament már nem fog számítani.
– Az ellenzéknek ereje nincs, hitele kevés, mivel tudná ezt megakadályozni? A választójogi törvény ma többségi elvű: a győztes mindent visz, és ha a választáson elég nagy a különbség az első és a második helyezett között, a kétharmad is biztos. Így nyert a Fidesz 2014-ben.
– Az arányos többségi elv rendben volna, de a Fidesz túlhatalma az aránytalan választójogon alapul. Nem kényszer számára tárgyalni a választási törvényről, de szeretné annak diktátumos jellegét elfedni. Ezért Gulyás Gergely, a törvényalkotási bizottság elnöke beszélgetést ajánl az ellenzéknek, amelynek pár jelentéktelen kívánságát teljesítené, és Európa szemében a törvény máris konszenzusossá válna, hiszen rajta lenne az ellenzék keze nyoma is. Nos, ez az a helyzet, amelyben az ellenzéknek egyetlen, de döntő kérdésben össze kellene fognia. Nem szabad elcsábulnia a részlet-panaszok irányába, habár rengeteg a disznóság. Követelniük kell az arányos választási rendszert, amely mellett korábban már mindegyikük kiállt, de a Fidesz semmibe vette őket. Az arányos rendszer ugyebár azt jelenti: bár a Fidesz nyerhet, de csak annyit kap, amennyije valóban van. Negyven százalékkal tehát szó sem lehet kétharmadról.
– Igen, ágáltak ellene, de azért részt vettek a választáson, féltek ugyanis, hogy a megmaradt választók is elhagyják, mert gyávának tartják őket. Ez most miért lenne másképp?
– Hát igen, hallgatni kellett volna Vörös Imre alkotmánybíróra, aki régen elmondta, hogy a változás a választási rendszeren múlik, a többi tohuvabohu. És ez különösen így van egy illiberális rendszerben, ahol mindent megváltoztatnak, de a választás látszatát fenntartják. Egy arányos rendszerben az ellenzéki pártok egymás ellen is harcolhatnak, végre mindegyikük önmaga lehet, mert nincs összefogási kényszer, ami a valóságban veszekedési kényszer. Tessék megnézni, hogy az eddigi összefogások kudarca kizárólag a jelenlegi törvény miatt állt elő. Hogy egyáltalán esélyük legyen a váltásra, meg kellett állapodniuk közös vezérről, közös listákról, körzetszintig meg kellett egyezniük a jelöltek sorrendjéről, a parlamenti ülésrendről, programokról, de közben már az első perctől igyekeztek becsapni egymást. Ezeket a dolgokat mind láttuk már, tudjuk, nem vezetnek sehova. Ezen a taposómalmon változtathat az arányos választójogi rendszer közös és az engedetlenségig elmenő követelése, meghaladva a társadalom szempontjából alig értékelhető örökös túlélési politikai taktikát.
– Szóval eljutottunk odáig, hogy a Fidesz tárgyalási kényszerét kihasználva az ellenzék arányos választási rendszert követel, amire a hatalom persze nem lesz hajlandó. Ekkor mi lesz? Az ellenzék nem indul a választáson?
– Igen. Ha a Fidesz ismét diktátumos törvénnyel akar nekimenni a választásoknak, akkor hihetően és előre jelzetten valóban jönnie kell a bojkottnak. Ez nem lenne csip-csup „kivonulási“ ügy, ebből nagy európai botrány lenne.
– Szegény Európai Tanácsnak módosítania kellene azt a véleményét, hogy a magyar demokráciával nincs lényegi probléma? Hosszú évek huzavonája után ehhez jutottak el ugyanis. Nem vár tőlük túl sokat pont most, amikor mindenkit lefoglalnak a migránsügyek?
– A végtelenségig lehet panaszolni a magyar demokrácia külső cserbenhagyásának eddigi példáit. De a választás közös bojkottja a választójogi diktátum miatt más ügy, erre Európa felfigyelne. Persze az kell hozzá, hogy az ellenzék ne egymással nyilvánosan vetélkedve álljon elő ezzel az egész rendszert megváltoztató tervvel. Mellesleg ez a részvevők kormányképességének titka is, a közönség a közös fellépés kikovácsolásának képességét nézi, nem az ígéreteket. Meg kell tanulni a pedagógusoktól, hogy nem tárgyalni, hanem megegyezni kell. Ez az az új lépcsőfok, ahova a társadalom elért, és ha nem az összes párt akaratát tükröző választási rendszerben írják ki a választásokat, jöjjön a polgári engedetlenség, a bojkott.
– Ez csak akkor működik, ha mindegyik ellenzéki párt részt vesz benne, tehát a Jobbik is. De az LMP-ről is elképzelhető, hogy az összefogás helyett a saját útját szeretné járni. Elég egyetlen politikai erő kimaradása, és a bojkott már nem az igazi.
– Ki kell próbálniuk a dolgot. A Jobbiknak is, más pártnak is érdeke, hogy a Fidesz ne kapjon kétharmadot, és azután jöjjön a verseny. Amikor megtervezte a központi erőteret, a Fidesz arra számított, hogy az ellenzéki pártok soha nem tudnak majd összefogni, mindig betévednek az ideológiák és hiúságok zsákutcájába, és nem látják be, hogy miközben mindenben különböznek egymástól, a túlhatalom végét egyformán akarják. Ha nem változtatják meg a választás aránytalanságát, mennek a vágóhídra, és visznek minket is.
– A bojkott legális, de mégsem legitim egypárti „választást” hozna. Tegyük fel, hogy a Fidesz ettől visszariad, és belemegy az arányos választási rendszerbe. Ettől megszűnne mindaz a probléma, amit az Orbán-rendszer jelent?
– Nem. Nagyon sajnálom, de azt kell mondanom, hogy az Orbán-párt és annak a világa mindenképpen velünk maradna, ahogy a Horthy- és a Kádár-párt is jelen van még ma is. De arányos rendszer mellett Orbán pártját vereséggel felérő koalícióra, vagy akár ellenzékbe lehetne kényszeríteni, nyilvánvalóan Orbán távozásának nagy esélye mellett, és onnantól már nyílt lenne a küzdelem a demokráciáért. A túlhatalom meghiúsítása megérné az új utat, a fáradságot, még akkor is, ha a mai undokok azonnali eltűnését senki sem ígérheti. Ha az ellenzéki pártok együtt magyarázzák el ezt a tervet a választóknak, akkor külön és együtt is erőt és bizalmat nyerhetnek – csak egyikük se jelentse be melldöngetve, hogy ő a kezdeményező. Rémlik, hogy valaki azt mondta: csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek.
