Az elmúltnyolcév gazdaságpolitikája

Volt a rendszerváltás előtt egy vicc arról, hogy a kapitalizmus a szakadék szélén van… s onnan néz le a szocializmusra. Manapság Orbán a Nyugatról állítja, hogy a bukás szélén áll, de jogosan merül fel a kérdés, hogy hol vagyunk mi az EU vezető hatalmaihoz képest? Mit hozott az országnak az unortodox gazdaságpolitika? Hová vezetett a matolcsizmus? Segítenek-e rajtunk az EU felzárkózásra adott milliárdjai? Valóban csökkent-e az államadósság, és a munkanélküliség, vagy csak a számokkal való variálás kelti ezt a látszatot? Mi lesz itt, ha nem változik a kormány?

Milyen a korrupció, ha magyar?

A Transparency International friss jelentése szerint Magyarország egyre lejjebb zuhan a világ korrupciós rangsorában. Különösen szembeötlő a hanyatlás az Európai Unió országaival összevetve, hiszen ma már az ezredforduló után csatlakozott posztkommunista országok közül csak Bulgáriában rosszabb a korrupciós helyzet, mint nálunk. Ugyanakkor nehezen tudjuk elképzelni a pillanatot, amikor mondjuk az őrületes sebességgel gyarapodó Mészáros Lőrinc éppen megken egy közbeszerzési döntéshozót, vagy Andy Vajnáéknál vagyonelszámoltatást tart az adóhatóság, esetleg a Tiborcz-családot megszállja az adókommandó. de Garancsi sem köt tanácsadói szerződést a miniszterelnökkel. Mint ahogy az sem napi tapasztalat, hogy csak baksis ellenében lehetne ügyeket intézni. Egyszóval van is korrupció Magyarországon, de – Horn Gyula legendás mondását aktualizálva – „ami itt van, az nem korrupció”, legalábbis a korábban megszokott értelemben. Itt nemcsak az első százmillió volt piszkos pénz (a pártvagyon lenyúlása, lásd székházügy). De akkor mi az, ami van? Leírható-e a magyarországi korrupció a korrupciókutatás bevett, máshol szokásos eszközeivel, vagy másféle megközelítés vezet inkább eredményre? Van-e a vagyonosodásnak tipikus magyar útja? Ezekről a kérdésekről beszélget a szociológus, a korrupciókutató és a szakújságíró.

(Fotó: mno.hu)

Ezen a beszélgetésen a hiányokról lesz szó. Csillag István most megjelent könyve az államháztartási deficit okait kutatja. Miért van az, hogy a magyar választót nem érdekli, hogy az igérgető pártok honnan teremtik elő a forrásokat a jóléti kiadásokhoz, csak tőle ne vegyenek el többet, mint azelőtt. Már a szocializmusban is ez volt a helyzet, és ez mit sem változott az elmúlt huszonnégy év során. Mi hiányzik belőlünk, ami a környező országok lakosságában megvan? Miért csak nálunk ilyen magas tartósan a deficit? Miért költünk többet a lehetőségeinknél?

A helyszínen kedvezményes áron megvásárolható Csillag István Deficit című, most megjelent könyve.

Milyen elvek és értékek alapozzák meg a kormányváltást?

Három közgazdász – Felcsuti Péter, Molnár György és Simonovits András –, írt egy cikket, amelyben elmondják, szerintük mi a jó kormányzás társadalmi alapfeltétele. Cikkükben szó van a bizalomhiány eloszlatásáról, az állam és a piac helyes viszonyáról, az igazságosság és az egyenlőség megkülönböztetéséről. Azt mondják: „az ellenzéki oldal súlyos versenyhátránya és egyébként intellektuális deficitje, hogy alapvetően racionális érvekkel operál, – ha viszont megkísérel ebből kilépni, akkor egyetlen eszközét a jobboldali populáris demagógia túllicitálásában látja. Ez zsákutca az ellenzéknek is, a társadalomnak is. A jó kormányzásra és a helyes szakpolitikai intézkedésekre építő ellenzéki programban helyet kell találni olyan vonzó narratívák, víziók és eszmék számára is, amelyek valódi alternatívát jelentenek a jobboldali populizmussal szemben.”