Elment

Húsvét másnapján elment a barátom, sokunk barátja, Kátai Gábor, egy vibrálóan okos és aktív ember. Nem volt még negyven. Hasnyálmirigyrák. Láttam a végsőkig lesoványodva a kórházi ágyán is, és már nem volt ott az arcán az a rá jellemző derűs, szégyenlős félmosoly, de nekem most is csak az lebeg a szemem előtt. Tekintete, melyből sugárzott a legyőzhetetlen szabadságvágy, a tenni akarás, a másokat is tettre buzdítás. A Budai Liberális Klub sem létezne már nélküle. És ő találta ki, s csinálta hosszú ideig, szinte egymaga, a Librettót is.

Mindig kereste a feladatot, fáradhatatlan közösségépítő volt. Az első konzultáció óta tisztában volt vele, hogy nem győzhet, a tisztes helytállásért küzdött a rákkal szemben. Időt akart nyerni, amennyit csak lehetett. Ezt az időt és ezt a helyzetet is ránk szánta. Nem sajnáltatta magát. Ha beszéltem vele, egy pillanatig sem éreztem, hogy már elfelé menne. Blogolt, kommunikált. Politikáról, és a rákról – a rákról, amiről nálunk nem igazán szokás beszélni. Tanított minket a sorsával. Még egyszer, utoljára megmutatta, hogy hogyan lehet tisztességesen veszíteni.

„Egy pillanatig meseszerű volt. Visszatekintve mindenképp. Sikeresnek mondott élet, amit én is feltétlenül annak éreztem, sőt rendkívül sokszínűnek és érdekesnek. Parádés feleség, gyönyörű gyerekek. Szuper napi elfoglaltságok, munka és szabadidő. 37 évesen, erősen, a közepében.”

„Talán a tavasz már az enyém lesz, ezután a három nehéz téli hónap után, mert vár a Szimplakert, az Efott, a Kaposvári Egyetem, a család, és a kápolna a pincénél. Sok tanulság van, talán leginkább az, amit több sorstársam és orvosom mondott: meg kell küzdeni a rákkal és a szövődményekkel is. Hát itt küzdés van, ha eddig a fiatal Esterházy Péterre hasonlítottam, akkor most az öreg Petri Györgyre, akkora.

Ne legyetek rákos áttétesek, mert nagyon nehéz gyógyítani, hanem inkább szorgalmasan járjatok szűrésre, mert az a kulcs az egészséges élethez.” – üzente.

A választáson még az interneten keresztül elrendezte, hogy kijöjjön hozzá a mozgó urna az Istvánba, de az mégsem érkezett meg. A vereség után a folytatásról, az önkormányzati választásról cseteltünk, hátha majd ott. Felmerült, jogi lépéseket tegyünk az elmaradt mozgó urna miatt. Az utolsó sms, amit őrzök tőle: „Inkább nem. Befelé kell figyelnem, magamra.” Majd néhány nap múlva hite szerint elindult egy újabb útra. Ég veled!

Koncz Imre

A Librettó az olvasóitól nem kért soha anyagi támogatást. Szeretjük csinálni, jó tudni, hogy sokan olvassák, és ez nekünk elég. Ám most mégis kérünk, azoktól, akik megengedhetik maguknak: ha úgy gondolják, támogassák a családot, szükségük van rá. Még húsvét előtt, Gábor tudtával, barátai gyűjtést indítottak a család megsegítésére. Minden fillér jól jön. Az adományokat Gábor édesanyja, Kátai Antalné számlájára lehet átutalni:

Számlaszám: 10918001-00000498-81200019

Közleménybe írandó: Kátai Gábor és családja részére

Köszönjük!


Megemlékezések