Hálapénz vagy egészségügyi reform?

Beszélgetés a liberális egészségmodell megvalósításának lehetőségeiről

A magyar egészségügy a rendszerváltás óta lényegében változatlan szerkezetben működik, s az elmúlt időszakban nyilvánvalóvá vált, hogy egyes elemeiben nem lehet megreformálni. A hálapénz ügyében sem az a valódi kérdés, hogy lehet-e adni és etikus-e elfogadni, hanem az: lehetséges-e Magyarországon egy olyan egészségügyi ellátórendszer létrehozása, amely önmagában megszünteti a hálapénzt, mint a korrupció egyik formáját. Erről beszélgetett Berecz Anna a Budai Liberális Klub márciusi estjén vendégeivel: Dr. Balázs Péterrel, a SOTE tanszékvezető egyetemi tanárával és Mihályi Péter közgazdásszal, az SZDSZ egészségügyi szakértőjével. A december óta zajló hálapénz-vita felszínre hozta azt az alapvető problémát, hogy Magyarországon a lakosság többsége nem bízik az államban, nem bízik az egészségügyi ellátásban, s ezt a gyanakvást és bizalmatlanságot igyekszik a hálapénzzel feloldani — jelentette ki a Budai Liberális Klub estjén Mihályi Péter közgazdász. Szerinte az egészségügyben dolgozók, az orvosok és nővérek sem bíznak a jelenlegi ellátórendszerben, amit teljesen elhibázottnak tartanak, s ezt csak a hálapénz teszi számukra elviselhetővé. A mai magyar egészségügyben nem működik igazi biztosítási rendszer: az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) nem más, mint egy minisztériumi főosztály, az államigazgatás része, amely kifizetőhelyként funkcionál. Mihályi Péter kifejtette: a liberális egészségmodellnek az a lényege, hogy olyan egészségügyi finanszírozási rendszert vezet be, amely megengedi, hogy a betegekért több magánbiztosító „versenyezzen”, s ezáltal a biztosítók is részt vegyenek az egészségügy finanszírozásában. Aki ebben a rendszerben többletszolgáltatásra tart igényt, az magasabb összegű biztosítást választ; bizonyos szintű egészségügyi ellátás viszont továbbra is mindenkinek jár. A liberális egészségmodell bevezetése azt is jelentené, hogy a magyar orvostársadalom jelentős részének megszűnne a közalkalmazotti jogviszonya, és átkerülnének a magánszférába Ez a modell Európa-szerte sok helyen eredményesen működik, s ha egy ilyen reform Magyarországon is megvalósulna, talán visszatérne az orvosok és a betegek bizalma. Dr. Balázs Péter, a SOTE tanszékvezető egyetemi tanára az előző kormányzati ciklusban, Gógl Árpád minisztersége idején tagja volt az úgynevezett hálapénz-bizottságnak. Úgy véli, gyökeres változtatásra van szükség a magyar egészségügyben, de hogy a világban alkalmazott sokféle egészségbiztosítási modell közül melyiket lenne érdemes Magyarországon bevezetni, azt szerinte csak alapos gazdasági és szociálpszichológiai vizsgálat után lehet eldönteni. „Közhely, de igaz: a mai magyar egészségügyi alap- és szakellátást a hálapénz tartja működésben” — fogalmazta meg Balázs Péter. Ez nemcsak néhány kiemelt területre — pl. sebészet, nőgyógyászat — érvényes, hanem az ellátás egészére, mert gyakran előfordul, hogy az orvos „visszaoszt” a nővérnek, vagy hogy egy házaspár mindkét tagja orvos, és tudatos „munkamegosztást” alakítanak ki: a férj elmegy hálapénzes területre — ahol többet keres, de „önkizsákmányoló” életmódot folytat —, a feleségnek viszont sokkal kevesebbet kell dolgozni, s ő is megkapja legalább ugyanazt az alapbért. Balázs Péter rövid történeti áttekintést is adott, melyből kiderült: már a XVIII. század közepén, Mária Terézia uralkodása idején rendeletben rögzítették, hogy a hatósági orvosok jogosultak hálapénzt elfogadni — vagyis a korrupció e formájának több mint kétszáz éves hagyománya van Magyarországon. A Kádár-korszak ráadásul túlértékelte az orvosokat: soha olyan társadalmi presztízse nem volt ennek a hivatásnak, mint éppen a szocializmus évtizedeiben. Az orvosok szemszögéből érthető tehát, hogy védelmezni próbálják szerzett jogaikat, ugyanakkor az ország teherbíróképessége nem teszi lehetővé, hogy az egészségügyben dolgozók széles tömegei az átlagot messze meghaladó jövedelemre tegyenek szert. Becslések szerint a magyarországi nettó hálapénz-forgalom meghaladja az évi 50 milliárd forintot — ennek legalizálása a járulékokkal együtt évente akár 150 milliárd forintjába is kerülhetne az államnak; ehhez pedig a közeljövőben aligha találnak új forrásokat. Balázs Péter egyelőre nem tartja reálisnak a tiszta viszonyokat teremtő úgynevezett kompetitív modell (vagyis az egymással versengő magánbiztosítók) bevezetését. Mihályi Péter szerint viszont gyors változtatásra van szükség, mert itthon az egészségügy a gazdaság legkorruptabb területei közé tartozik, és „a magyar orvoslás hihetetlen sebességgel rohan az erkölcsi fertőbe”. A két szakértő megállapításai komoly vitát váltottak ki a Budai Liberális Klubban. Többen felvetették, hogy a magyar egészségügyben nem csak a hálapénz kérdését kellene mielőbb megoldani — ez ugyanis csupán egy része a problémahalmaznak. Mások arra hívták fel a figyelmet, hogy a korrupció, a feketegazdaság más területeken is legalább ugyanolyan súlyos problémákat okoz, mint az egészségügyi ellátásban.