Pesthidegkút kiterjedt határában, a Virágos-nyeregtől nyugatra fekvő völgyben áll a gercsei kicsiny, egyhajós pusztatemplom, amelyről hozzáértő régészek és művészettörténészek már régóta tudják, hogy a XIII. században épült, minden bizonnyal román stílusban.
A gercsei templom elképzelt rajza
A templom egykor a középkori Gercse falu plébániatemploma lehetett. Írott forrásokban Gercse először egy 1212. évi határmegállapító oklevélben jelenik meg. Nagyon valószínű, hogy a község már korábban, a XI. században is létezett. Az is valószínű, hogy nem lehetett valami nagy település. A XIV. században még történik róla okleveles említés. A török megszállás első éveiben azonban már puszta faluként jelenik meg a forrásokban, hogy pontosan mikor néptelenedett el, egyelőre nem tudjuk. Mindenesetre 1559-ben a török adóösszeíró azt írta a Hidegkút közelében fekvő „Gercsi pusztáról”, hogy elhagyott, és földje műveletlen.
Valószínű azonban, hogy az elnéptelenedés nem sokkal korábban történhetett, és éppen a török háborúkkal és Buda elfoglalásával (1541) volt kapcsolatos. Erre mutat az, hogy Gercse neve fennmaradt – nemcsak a templomrom nevében, hanem a környező vidék földrajzi neveiben is. Az is alátámasztja ezt, hogy környékbeli településeken (Budán, Csepel faluban) az 1559-ben végzett török összeíráskor néhány Gercse vezetéknevű lakost is számba vettek. Az akkori nagy migráció idején szokás volt, hogy az újonnan beköltözötteket lakóhelyükről nevezték el (ebben az időben a vezetéknevek még nem állandósultak).
XVIII. századi határperekben (Buda, Óbuda, Solymár, Hidegkút határviszályaiban) sokszor fordult elő a Nagy-Gercse, Kis-Gercse hegynév, mint amelyet minden környékbeli jól ismert. A Nagy-Gercse a mai Hármashatár-hegy eredeti neve volt, a Kis-Gercse pedig valószinűleg a valamivel alacsonyabb Vihar-hegyé.
A templomot a török kiűzése után újjáépítették, majd elhelyezték benne a svájci Máriaremete (Maria-Einiedeln) csodatevő kegyképének másolatát. Ekkor a terület már Hidegkúthoz tartozott, amelynek földbirtokosai (a Szunyogh- és a Tersztyánszky-család) többször renováltatták a templomot, s családi temetkezőhelyül is használták. A XIX. század elején a gercsei templom felszerelési tárgyait a kegyképpel együtt átszállították Máriaremetére. Az elhagyott épület ezután romlásnak indult. A legutóbbi időkben azonban a gercsei templomot szépen helyreállították.
Litvánné Gál Éva