Jó dolga van mostanában a budai polgárnak, ha nem akar pénzt költeni és mégis látványosságra vágyik. Például a Lukács-fürdőtől felsétálhat az egyedi hangulatú, girbegurba Gül Baba utcán a Rózsák Atyjának sírjáig, s máris gyönyörködhet Budapest panorámájában. Nagy kár, hogy egyelőre kevesen ismerik ezt a pazar kilátású, egyedi hangulatú történelmi emlékhelyet.
Annak, aki nem először jár erre, kellemes meglepetésül szolgál, hogy a megszokott romos épületegyüttes helyett egy igényesen kialakított emlékparkra lel.
A múlt év szeptemberében a török és a magyar köztársasági elnök részvételével adták át az iszlám vallás egyik legnyugatibb zarándokhelyét, Gül Baba budai, újonnan rekonstruált türbéjét a II. kerület, Mecset utca 14. szám alatt. A kis templomot, amely a dervis testi maradványit őrzi, szép oszlopsorok veszik körül. A kerengőre emlékeztető udvart több márványból épült szökőkút, falikút, és eredeti törökmintás csempe díszíti. Van itt egy kávézó is, amely azonban — sajnálatosan — nem működik! Ennek ellenére a nálunk vendégeskedő török turistacsoportok programjában a Gül Baba türbe meglátogatása törvényszerűen szerepel.
Az erősen leromlott állapotú műemlék rekonstrukcióját a török állam végeztette el. A türbe tizenötmillió forintba kerülő díszkivilágítását a fővárosi önkormányzat készítette el, a zarándokhely közvetlen környékének rendbetételét pedig a környezetvédelmi tárca vállalta magára.
A nyolcszögletű sírkápolna, amelyet U alakban elhelyezkedő villaépület vesz körbe, a török hódoltság legelején, 1543 és 1548 között épült Gül Baba harcos dervis emlékére. A XVI. században egy újabb kolostort is hozzátoldottak a türbéhez. Buda visszafoglalása után a terület a sírral együtt a jezsuitáké lett, akik barokk stílusú keresztény kápolnává alakították át az iszlám zarándokhelyet. A XIX. század elejétől újra egyre több mohamedán kereste föl a türbét, a török kormány ezért 1885-ben felújította. Később az első világháború után műemléki védelmet is kapott a sír. Közben a terület Wágner Lajos építőmester tulajdonába került, aki nyári villát építetett a kápolnához. A türbét 1914 és 1916 között újra restaurálták, 1941-ben a fővárosé lett a műemlék és a villa is.
A háború és az idő okozta károkat 1962-ben sikerült újra rendbe hozni. 1970-ben pedig lebontották a romosan álló Wágner-villát. Azóta folyamatosan romlott a már több mint négyszáz éves, kváderkövekből (négyszögű mészkövekből) épített türbe állapota. 1987-ben nemzetközi pályázatot írtak ki a rendbetételére, de a tervekből akkor nem valósult meg semmi.
Léteznek legendák, amelyeket akkor is érdemes elhinni, ha valóságtartalmuk minimális. Ilyen a Gül Baba-legenda is!
A török birodalom – hatalma csúcsán – saját területén és a meghódított népek földjén jelképnövénynek tartotta a rózsát, és sokat tett ennek a roppant változatos virágnak a népszerűsítése érdekében. Gül Baba nagy népszerűségnek örvendett Budán –- feltehetően éppen a rózsák iránti szeretete miatt. A legendás hírű, harcos bektasi dervist – feltehetően – ezért nevezték környezetében a Rózsák Atyjának vagy Rózsa Apónak. Az viszont kétségtelenül bizonyítható tény, hogy Gül Baba 1541. szeptember 2-án, Buda bevétele után a mecsetté alakított budavári Nagyboldogasszony templomban tartott török hálaadó istentiszteleten, imádság közben lehelte ki a lelkét. Földi maradványai fölé – a mai Rózsadombon – honfitársai türbét (emléktemplomot) emeltek.
Lehet, hogy Gül Baba történetében több a mese, mint az igazság, az azonban kétségtelen, hogy a Rózsadomb nem indokolatlanul viseli a kedvelt és elterjedt virág nevét. A rózsabokrok szépen díszlenek és gazdagon virágoznak a napos lejtőkön, a kötött, nagy mésztartalmú talajokon. A kertekben sok bokorrózsa, futórózsa pompázik júniusban – a rózsák virágzásának fő időszakában.
Jó volna ezt az értékes „couleur locale“-t fenntartani és fokozni azáltal, hogy a Rózsadomb régi és új polgárai – akik sokra értékelik lakóhelyük és környezetük szépségét – még gondosabban metszenék, ápolnák a rózsabokraikat. Jó volna, ha a közterületekre és a kertekbe új, hosszabb ideig virágzó rózsabokrok kerülnének. A Rózsadomb a rózsakultusz elterjesztésével szép fővárosunk egyik legjellegzetesebb – és külföldi vendégeink számára legemlékezetesebb –- területi egységévé válhatna.
Dr. Bálint György
