Ez alkalommal kezdjük sétánkat a Gül Baba utca alján, ahol szép eklektikus magánpalota áll a századforduló előtti évekből. Ma az Orvostörténeti Múzeum Könyvtárának épülete. Itt dolgozott annak idején Antall József is. A ház 1991 óta műemlék.
Ballagjunk tovább a Török utcán, a Margit körút felé. Balról hamarosan megpillantjuk a „Török udvart“. Budapest építészetének egyik érdekes épülettípusát képviseli. A házak ugyanis nem zárt udvarra, hanem belső „magánutcára“ néznek. Hogy miért volt erre szükség hajdanán? Nos, azért, mert már a szecesszió idején is jelentős különbség volt az udvari, illetve az utcai lakások ára között. Rafinált fogás, de ami a látványt illeti, mindenképpen izgalmas, ugyanis a „magánutcát“ szép kerítések, kapuzatok zárják le.
A Margit utca sarkáról érdemes egy kicsit felpillantanunk a Rózsadombra. Az apró, kicsit falusias hangulatú házacskák az egykori szőlőműves utca emlékét őrzik. És máris sétálhatunk tovább a Margit körúton. Ennek a kiemelkedő jelentőségű budai főútvonalnak a két oldala között nagy a különbség. Jobb oldalon polgári lakóházak emelkednek, bal oldalon egy alacsonyabb épület. Ezt 1812-ben Géb Lipót „fehérsütő“, azaz kifli- és süteménykészítő pékmester építtette magának. Ebben működik a „Paksi“. Az épület homlokzatát 1954-es helyreállítása után a részletek eltakarásával átépítették. Megérdemelné, hogy visszakapja eredeti formáját.
Jobb oldalon, a Rómer Flóris utca alján áll Budapest egyik legszebb lakóháza, az 1937-ben épült egykori Weiss Manfréd-bérház. A Hofstatter Béla és Domány Ferenc tervezte épületegyüttes két tömbből áll, melyeket ovális lépcsőház köt össze. Az épület belseje is különlegesen szép. Az elliptikus lépcsőházak mindkét középpontjában rozsdamentes acélból készült, üvegezett hengeres liftek járnak, az előcsarnok márvánnyal burkolt.
Azután az országúti plébánia barokk együtteséhez érkezünk. Az értékes, szép templom már önmagában véve is megérne egy misét. Érdemes azonban odafigyelnünk a részletekre, arra, milyen jól sikerült a ferences rendház néhány évvel ezelőtti felújítása. Harmonikusan, szeretetteljesen simul bele a városképi együttesbe.
Vigyázzanak, mert jön a kanyar! Autóból, villamoskocsiból nézve nem akad meg a tekintenünk a Margit körút 29. számú lakóházon, pedig a Platschek Imre tervezte — szintén 1937-es — épület megoldásai vetekszenek a Weiss Manfréd-bérházéival: márvánnyal burkolt előcsarnok, rejtett világítás, elektromos óra, márványkeretbe süllyesztett fűtőtestek, tömör bronzlemez ajtók. Elegáns, a maga korában rendkívül korszerűnek számító igényes építészeti munka.
A Margit körút főleg a két világháború között nyerte el mai jellegét. Ehhez az együtteshez tartozott a Regent-ház, amely a bombázások áldozatául esett. Az ötvenes évek végének foghíjbeépítései közül magasan kiemelkedik a Mechwart térnél egymással szemben álló két modern épület. 1960-ban készültek el. Egyszerű, szép formájukkal mintegy kaput alkotnak, amelyen át a Rózsadombra juthatunk fel.
De ne kapaszkodjunk fel a dombra. Álljunk meg egy pillanatra az Átrium Mozi előtt. A harmincas évek építészeti bravúrja Kozma Lajos Átrium-háza. Az acélvázas bárház földszintjét és az udvart az elegáns mozi foglalja el. Az épületet Kozma a tőle megszokott gondossággal a legapróbb részletekig megtervezte. Valójában ezzel az 1935-ös épülettel kezdődött a harmincas években a Margit körút megújulása.
És végül a Kis Rókus utcán túlhaladva olyan környékre érünk, amely tele van ellentmondásokkal. Foghíjak, csekély értékű épületek, lepusztult ipari objektumok és fontos emlékek. Kérdőjelek. Csak amikor eljutunk a Fény utcai piac és a Mammut tömbjéhez, kezdünk reménykedni abban, hogy a Margit körút végén mielőbb megszületik az a budai városközpont, amely a tervezett Ganz-parknak köszönhetően hatalmas városi parkon keresztül csatlakozik majd a Rózsadomb zöldebb régióihoz.
