A szabad oktatást követelő „Tanítanék” mozgalom zuhogó esőben, immár másodszor, több tízezer embert vitt az utcára március 15-én. Megkérdezzük az egykori oktatási minisztert mit szól a tanárok ilyen erőteljes fellépéséhez.  Mit gondol, mi volt az a bizonyos utolsó csepp ami kiváltotta ezt az elementáris tiltakozást az iskolarendszer végső szétzilálása ellen? Van-e kiút? Vajon van hová hátrálnia Orbánnak? Ha most lenne miniszter, mi lenne az első lépése? A szociológustól azt kérdezzük, vajon miért pont a tanárok tudtak összefogni, és voltak képesek szembeszállni a hatalommal? Mit gondol, sikeres lesz a pedagógusok kísérlete, eljutnak-e az országos sztrájkig?

Szinte napra pontosan 15 éve, az akkor még liberális Magyar Hírlapban jelent meg Magyar Bálint első híradása egy egzotikus lényről, a magyar polipról. Amit a Magyar polip – a szervezett felvilág címmel közölt írás még csak embrionális állapotában tudott bemutatni, az 2010 után, a kétharmados parlamenti többség táptalaján mára a civilizált világot megdöbbentő szörnyeteggé, posztkommunista maffiállammá fejlődött.

Fejlődésének milyen szakaszában van a maffiaállam? Veszélyt jelent-e a nyugati társadalomfejlődésre, vagy csak az egykori vasfüggönytől keletre pusztít? Képes-e ellenanyagot kitermelni a magyar társadalom?  A magyar polip vajon miért nem elégszik meg korlátlan gazdasági térnyerésével, miért frusztrálja az embereket a mindennapi életükbe való beavatkozással? Megannyi izgalmas kérdés; tartalmas beszélgetésre számíthatunk.

Az iskola a tanárok, a diákok és a szülők szemével

A BAZ megyei napilap január elején közölte a miskolci Herman Ottó Gimnázium nevelőtestületének novemberi keltezésű levelét, s ettől Magyarország váratlanul valósággal felrobbant. A tanitanek.com oldalon az egész országból napok alatt a megfélemlítettnek, kiszolgáltatottnak tartott pedagógusok tízezrei, tantestületek százai csatlakoztak a kormány oktatási rendszert veszélyeztető tevékenysége ellen tiltakozó miskolciakhoz.  A kormány először nem vette komolyan a petíciót, majd mikor mégse hátráltak, megpróbálta megosztani őket. Csúfos kudarcot vallottak kommunikációs trükkjeikkel. A Kossuth téri tüntetés résztvevői megmutatták, hogy van méltóságuk. És van humoruk is, hiszen a beszédek sem habzottak a gyűlölettől. Döbbenetes erejű volt, ahogy a szakadó esőben – a szervezők kérésére – 5 percig állt néma csöndben a több tízezres tömeg. Csak az eső kopogott a nyitott esernyőkön. Senki nem szólt, senki nem kiabált, senki nem mozdult. Az öntetszelgő, diktatórikus, gátlástalan hatalomnak ideje szembenéznie ezzel az erővel, amely ott volt velünk, bennünk, közöttünk a Kossuth téren. A Budai Liberális Klub rendezvényén a tanárt, a diákot, a szülőt kérdezzük, hogyan telt meg a pohár, mi volt az utolsó csepp, s mi lehet a következő lépés, s mi lenne az, amivel elégedetten visszavonulnának az iskola falai közé?