Póta Gyula alpolgármester álláspontja

Fény az alagút végén

Póta Gyula, a költségvetésért felelős alpolgármester szerint a jelenlegi önkormányzati vezetés egyik legfontosabb feladata, hogy a jelentős strukturális működési hiányt eltüntesse a kerületi büdzséből. Az eredeti szándékok szerint már az idén megszűnt volna a hiány, de a központi forrásokból a vártnál lényegesen kevesebb pénz érkezett. Újabb nehéz év vár tehát az önkormányzat által működtetett intézményekre, de talán az utolsó — a fiskális szigorúságáról híres alpolgármester szerint látni a fényt az alagút végén, és jövőre a működési kiadások és bevételek egyenlege hosszú idő után ismét nulla lesz. — A 2002-ben felállt szocialista-szabad demokrata vezetésnek az első, a 2003-as költségvetés összeállításakor a legfontosabb feladata az volt, hogy a csőd felé tartó pénzügyi spirált meg tudja állítani. Az is nyilvánvaló volt, hogy ez egyik évről a másikra nem fog menni, ezért ez a cél még az idei költségvetésre is rányomja bélyegét. Az önkormányzat által működtetett intézmények és a Polgármesteri Hivatal fenntartásához — bér- és üzemeltetési költség például — szükséges kiadási és bevételi oldal között hétszáz millió forintos különbözet volt. Ha ez folytatódik az elmúlt két év során, az a kerületi vagyon gyors eltűnéséhez vagy súlyos eladósodáshoz vezetett volna. A helyzetet tovább rontotta a 2002 végén, az első száznapos program keretében megvalósult ötvenszázalékos közalkalmazotti béremelés, amelynek csak egy részét állta a központi költségvetés, a többit az önkormányzatnak kellett kigazdálkodnia. A tavalyi költségvetési koncepció egyik sarkalatos eleme volt, hogy a működési hiány 2005-re eltűnik, de az elfogadott rendelet még mindig közel négyszáz millió forintos hiánnyal számol, ha nem vesszük hozzá a Rákóczi gimnáziumra szánt 2,1 milliárd forintot. Eredeti szándékaink szerint két — 2004-ben az első, és az idén a második — részletben szűnt volna meg a működés hétszáz millió forintos hiánya. Komoly kérdésként merült fel, hogy ragaszkodjunk-e a koncepció megvalósításához, vagy csak 2006-ra tegyük nullszaldóssá a kiadási és bevételi oldalt. S az ok, amiért ezen el kellett gondolkodnunk, az a központi forrásokból (normatív támogatás, személyi jövedelemadó) származó bevételeink soha nem látott alacsony növekedésében keresendő. Összesen 252 millió forinttal kapunk többet, mint tavaly, ami alig egy-két százalékos a szokásos öt-hat százalékos növekedéssel szemben. A költségvetési törvényben előírtak szerint ebből is zárolnunk kellett 139 millió forintot, a tényleges növekmény tehát csak 113 millió forint. A kiadásaink pedig nem csökkentek. A tavalyi tervezésnél könnyebbséget jelentett, hogy a 13. havi fizetéseket nem decemberben, hanem januárban kell ezután a törvény szerint fizetni. Ez a négyszázmillió forintos tétel most visszakerült a költségvetésünkbe. Ezenkívül a közalkalmazottakat január 1-jétől 7,5 százalékos, szeptember 1-jétől újabb 4,5 százalékos, a köztisztviselőket pedig 6 százalékos fizetésemelés illeti meg az idén. Az önkormányzati intézmények és a Polgármesteri Hivatal működtetésében nincs pazarlás? A leghatározottabban állíthatom, hogy nincs már olyan fölösleges fillér, amit ne söpörtünk volna be. A kerületközi összehasonlításokból is kiderül, hogy óvodai csoportjaink és iskola osztályaink átlagos létszáma jóval meghaladja a fővárosiét. Az egy lakosra jutó hivatali kiadások tekintetében pedig a sor végén kullogunk. Azt lehet tehát mondani, hogy az összes hatékonysági tartalékot föltártuk, tehát a működési kiadásokat már nem tudjuk csökkenteni. Súlyos és a feladatellátás minőségét veszélyeztető lépésekkel természetesen a maradék háromszáz millió forintos hiány eltüntethető lett volna. Ezt közös akarattal elvetettük, hiszen látszik a fény az alagút végén. Nehéz évük lesz az intézményeinknek, de pénzügyi okok miatt senkinek nem kell féltenie az állását, és egyetlen szülőnek sem kell attól tartania, hogy bezárják a gyerek iskoláját. A tavalyi költségvetésben jelentős változást hozott a parlament által elfogadott költségvetési törvény. Várhat-e a kerület újabb pozíciójavulást? Idén júniusban a tavalyi költségvetés felülvizsgálatakor derült ki, hogy a nem lakás céljára szolgáló helyiségek mértékének új számítási módja mennyi többletbevételt jelent az önkormányzatnak. A korábbi évekkel ellentétben végre a kerületek által megküldött valós adatokkal számolnak, és ez reményeink szerint újabb néhány százmillió forintot jelenthet. Ez sem egy egyszeri bevétel, hanem hosszú távra tervezhető állandó forrás lesz. Így bizton állíthatom, hogy jövőre az önkormányzat működési költségei kiadási és bevételi oldalának egyenlege nulla lesz. De az idei költségvetésünk nagyon szigorú, és szigorúan kell őrködni a betartatásán is. A 2003-as költségvetéshez hasonlóan az ideit is ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el a testület. Mi a béke ára? Látni kell, hogy a jelenlegi testületi felállás nem szokványos. Jobb- és baloldal fele-fele arányban képviselteti magát a testületben. Meg kell tehát egyezni minden alkalommal, hiszen csak úgy tud működni a kerület, ha a döntésekben a jobboldal is szerepet vállal, vagyis nem lehet a felelősséget a másik félre hárítani. A nagyon népszerűtlen intézkedéseket — adó- és lakbéremelés — már tavaly meghoztuk. Az általános célokban meg tudtunk állapodni; az egyeztetési folyamatok során bizonyos részletkérdésekben természetesen az ellenzék máshova tette a hangsúlyt. Kérésükre például a beruházási kiadásokat ötszáz millió forinttal csökkentettük, de abban is meg tudtunk egyezni, hogy jövőre ezek a beruházások is megvalósulhatnak (Marczibányi Téri Művelődési Központ, a Kodály és a Szabó Lőrinc iskola), hiszen a testület már a jelen költségvetésben kötelezettséget vállalt indításukra. De ha az összes tervezett beruházási kiadást vesszük, akkor látjuk, hogy ez az ötszáz millió forint csupán a teljes összeg kevesebb mint tíz százaléka, hiszen 5,4 milliárdot költünk az idén is fejlesztésekre. Az interjú a Budai Polgárban jelent meg

Koncz Imre, a II. kerületi SZDSZ-frakció vezetőjének álláspontja

Kompromisszum

Az önkormányzat életében a legfontosabb politikai döntés a költségvetés megalkotása. Ebben a rendeletben össze van foglalva a II. kerület összes feladata, és meg van tervezve ennek minden forrása. Az önkormányzati törvény szerint ezeket a döntéseket csak úgynevezett minőségi többséggel (a mi esetünkben 16 szavazattal) lehet meghozni. Ennyi szavazata pedig sem a liberális-szocialista koalíciónak, sem a jobboldalnak nincs. A pártoknak, ha működtetni akarják a kerületet, megegyezésre kell jutniuk. A helyi demokráciánk jól működik, a kívánt megegyezés ismét megszületett. A két oldal kölcsönösen fair ajánlatot tett a másiknak, vagyis olyat, amelyik figyelembe veszi nemcsak a saját, de a partner szemponjait is. Így már könnyen megszülethetett a valódi kompromisszum, s nem egy kényszerből elfogadott diktátum. A kettő között óriási a különbség: az előbbi stabil egyensúlyt eredményez; az utóbbi sohasem. Egyetlen szépséghibája volt csak az egész folyamatnak: hogy a külső szemlélő nem láthatja világosan, ki mit képviselt a költségvetés kialakítása folyamán, pedig ez nélkülözhetetlen. Nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a választók el tudják dönteni, a képviselőik, az általuk támogatott pártok jól jelenítik-e meg az érdekeiket. A liberális-szocialista koalíció a Rákóczi gimnázium tavaly elkezdett rekonstukciója után idén a kerület közlekedését kívánja központi kérdésként kezelni. Közel egy milliárdot fogunk ebben az évben a közlekedési viszonyok fejlesztésére fordítani. Megépül a kerület legbalesetveszélyesebb csomópontjában, a Pusztaszeri köröndön a körforgalom. Tervezzük a hidegkúti végállomás környéke forgalmának és útviszonyainak rendezését, valamint a Nagyrét utca, Nagykovácsi és Szépjuhászné út csatlakozásánál is körforgalom készül. Több mint kétszáz millió forintot költünk útfelújításra, és száz milliónál is többet kátyúzásra. Megunva az egymásra mutogatást, az indulás terheit magunkra vállalva megkezdjük a Moszkva tér rendezési terveinek előkészítését, s várjuk, hogy a Főváros és a szomszéd kerületek csatlakozzanak a munkához. A jobboldal elfogadta az előbb részletezett feladatok szerepeltetését a költségvetésben; cserébe mi is akceptáltuk az általuk közvetített választói akaratot, hogy az egyház és intézményei a kerülettől az állami normatíván felül további százmillió forintot kapjanak. A Rákóczi gimnáziumi beruházásra felvett hosszú távú hitelt nem számítva, kevesebb mint négyszáz millió forint a tervezett hitel, amit a sok éves tapasztalatra alapozva takarékos gazdálkodással az év végére ezt a hiányt el lehet tüntetni a költségvetésből.

Elfolyt százmilliók

Sőt, további több százmillió forintot is meg lehetne takarítani. Mi, liberálisok évek óta javasoljuk a kerület tulajdonában lévő cégek gazdálkodásának áttekintését, a felesleges cégek felszámolását. Törekvéseink eredményeképpen 2004-ben az egyik pénznyelő automatánkat, a Budszolgot feszámoltuk. Idén elértük, hogy az önkormányzat tűzze napirendre az IKV-utód Budép gazdálkodásának áttekintését. Azt fogjuk javasolni, hogy az oktatási intézményeink ügyeit intéző Intelig és az egyre fogyó lakás- és üzlethelyiség-állományt kezelő Budép legyen összevonva egyetlen vagyonkezelő szervezetté. Hasonló a helyzet az egészségügyben is. A háziorvosi praxisok már régen privatizálva vannak. A rendelőhelyiségek tulajdonjogához viszont a kerület makacsul ragaszkodik. A gyógyszertárak privatizációjának, vagyis a funkciókötöttség előírásának útját követve régóta el kellett volna adni a háziorvosi praxissal rendelkezőknek az általuk használt rendelőket. Felméréseink szerint ezt az orvosok igénylik, a betegek csak az előnyeit élveznék, a kerület pedig amellett, hogy egyszeri alkalommal nagyobb bevételhez jutna, évi több mint száz milliós kiadástól szabadulna meg.

Versengő ajánlatokat!

Sikerült kiirtani az önkormányzat korábbi működése során követett gyakorlatot, hogy egyes telkek úgymond „kijelölt vevőknek” lettek eladva. Az egyedi telkek egyszerű nyilvános árverésen találnak gazdára. Sajnos, az utóbbi időben nem mindig van érdeklődő a meghirdetett ingatlanjainkra. Ennek oka lehet az is, hogy az egyszeri meghirdetések elkerülik a potenciális vevők figyelmét, vagy az értékes telek megvásárlásához szükséges pénzt a rendelkezésre álló rövid idő alatt nem tudják előteremteni. Célszerű lenne, ha a költségvetés részeként az önkormányzat megnevezné az áruba bocsátani kívánt ingatlanok listáját. Így a vevők fel tudnának készülni, a kerület több bevételre tehetne szert, s a lakosoknak is lehetőségük lenne megtenni esetleges észrevételeiket. Idén pályázaton értékesíti az önkormányzat a hidegkúti végállomásnál lévő telekegyüttest. Mindent el fogunk követni, hogy ne szabálytalanságok és tisztázatlan körülmények között — ahogyan ez tavaly a Lajos utcai iskola épülettömbjének eladásakor tör tént — találjuk meg a legalkalmasabb befektetőt. A legtisztább megoldás az lenne, ha a pályázat nyilvános licittel zárulna, így minden szereplő számára egyértelmű és átlátható lenne a folyamat.

Hidegkúti kiskirályság

Sokat cikkeztünk már az új hidegkúti Klebelsberg Kuno Művelődési Központról. Elmondtuk, hogy a Bencze B. György polgármester idejében indított beruházás nem volt kellő alapossággal átgondolva. Eddig az új épület több mint nyolcszáz millió forintba került. Idén és jövőre is még legalább száz-száz milliót kell majd rákölteni. Bár az épületet már Porkoláb alpolgármester úr is többször átadta, az még mindig üres és kihasználatlan. Viszont viszi a pénzt. Idén még mindig a régi Petőfi Művelődési Központban zajlik Hidegkút kulturális élete, de a korábbi 46 millió forint helyett az új épület üzemeltetési költségeit viselve, már 132 milliójába kerül mindez az Önkormányzatnak. Viszonyításként: a kerület a fővárosszerte elismert tevékenységű intézményére, a Marczibányi Téri Művelődési Központra a Klebelsbergre fordítottnak alig ötnegyedét, 176 milliót költ, anélkül, hogy a felújítására az elmúlt években fordított volna valamit. Szerencsére idén ilyen át nem gondolt presztízsberuházás nincs a költségvetésben. Amit költünk, azt elsősorban az utak felújítására, a közlekedési csomópontok átjárhatóságára fordítjuk. Jó kompromisszum született.