Alaposabban végigböngészve az újonnan létrejött szabadelvű oldalak kínálatát, némi túlzással azt mondhatjuk, a magyarországi liberalizmus, legalábbis politikai értelemben, tetszhalott. Szószólóiban nincs meg az eltökéltség arra, hogy megszervezzék önmagukat, dacára annak, hogy tudatában kell legyenek, ha az őszi önkormányzati megmérettetésen Budapesten senki sem képviseli a liberálisokat, akkor képviselőik a helyi politikából is kiszorulnak.
A Budai Liberális Klub Alapítvány legutóbbi három rendezvénye a liberalizmus magyarországi esélyeit latolgatta. Nem tudom, kit és mennyire nyugtattak meg az ott hallottak, de engem egyáltalán nem hoztak tűzbe a február 22-i rendezvényen (Hol a liberalizmus mostanában? Vendégek: Ara-Kovács Attila, Bőhm András és Bruck András) elhangzottak, ahol a liberális értékek fenntartására szerveződött új civil szervezetek képviselői leginkább is egy karizmatikus személy felbukkanásában, valamiféle liberális messiásban reménykedtek, amikor azt a kérdést szegezték nekik, miben látják a szabadelvű politizálás megújulásának lehetőségét azok után, hogy az SZDSZ sikeresen szétverte önmagát. Egy hónappal később, 2010. március 22-én (Hogyan készül a liberális pite? Vendégek: Kuncze Gábor és Vajda Mihály) Kuncze Gábor is hasonlóan vélekedett; szerinte legkorábban 2012–2013 környékén lesz újra esélye a liberálisoknak arra, hogy ütőképes mozgalommá szerveződjenek. „Ha nem is ezen a választáson, de a közeljövőben bizonyosan feltámad az igény egy liberális párt iránt, amely képviseli a jog uralmát a társadalomban, a tiszta viszonyokat a gazdaságban, az európai értékrend maradéktalan átvételét a közéletben” — mondta.
A mai SZDSZ-t elutasító volt szabad demokrata politikusok és a párt holdudvarához tartozó értelmiségiek körül, legalábbis Budapesten, új kristályosodási pontok látszanak keletkezni. Ilyenek a Szabad Európa Társaság (SZET), a Szabadelvű Polgári Egyesület (SZPE) és az Új Pólus (ÚP), de tudomásunk van az erzsébetvárosi SZDSZ-frakcióból kivált Függetlenek Erzsébetvárosért (FÜGE) csoportról is. A szabadság elszánt hívei szervezkednek tehát, de az összkép nagyjából az 1985–1988 közti időszakra emlékeztet, amikor a Kádár-rendszer demokratikus ellenzéke többé-kevésbé elszigetelt csoportokat alkotott. Őket próbálták az SZDSZ későbbi megalapítói, a Beszélő körül szerveződő értelmiségiek, köztük Bauer Tamás, Demszky Gábor, Haraszti Miklós, Kis János, Kőszeg Ferenc, Magyar Bálint, Pető Iván, Solt Ottilia és Tamás Gáspár Miklós laza szövetségbe tömöríteni, amikor 1988 májusában megalakították a Szabad Kezdeményezések Hálózatát. Szűk hét hónappal később, 1988. november 13-án ebből a laza szövetségből jött létre az SZDSZ.
Most, 2010 tavaszán a liberálisok ismét magányos szigeteket alkotnak, és nem sok esély látszik arra, hogy a szigetek között hidak is épüljenek, ahogy azt a február 22-i klubest egyik résztvevője, Pap Ágnes szorgalmazta. Abban is hasonlóságot látok a nyolcvanas évek végével, hogy az újonnan megalakult szabadelvű csoportosulások, elődeikhez hasonlóan, eltérő módon látják a közeljövő teendőit. Egyedül az Új Pólus fogalmaz meg egyértelmű politikai célt; az őszi önkormányzati választáson való budapesti szintű részvételt. E szándéknak megfelelően az ÚP honlapja főként fővárosi önkormányzati témákkal foglalkozik. A Szabad Európa Társaság nem kíván részt venni a napi politikában. „A SZET a hazai kulturális deficit felszámolásában kíván részt vállalni, elsősorban a jó külföldi példák terjesztésével” — mondta februárban a BLK rendezvényén Bruck Gábor, az egyesület elnöke. A legmarkánsabban liberális értékeket képviselő egyesület, az SZPE „az értelmes vitát, a megegyezést és a társadalmi kiegyezést tartja fontosnak. Célja a kiegyensúlyozott, jómódú, derűs és európai — azaz a polgári — Magyarország megteremtése” — olvashatjuk az egyesület honlapján.
Alaposabban végigböngészve az újonnan létrejött szabadelvű oldalak kínálatát, némi túlzással azt mondhatjuk, a magyarországi liberalizmus, legalábbis politikai értelemben, tetszhalott, és szószólóiban nincs meg az eltökéltség arra, hogy újraalapítsák a Szabad Kezdeményezések Hálózatát. Dacára annak, hogy tudatában kell legyenek, ha az őszi önkormányzati megmérettetésen Budapesten senki sem képviseli a liberálisokat, akkor képviselőik a helyi politikából is kiszorulnak.
Véleményem szerint sem a messiásváróknak, sem azoknak nincs igazuk, akik úgy vélekednek, ma még nincs itt az ideje egy új liberális formáció létrejöttének. Velük szemben én úgy gondolom, minél hamarabb újra kell szőni a szabadelvű szervezetek laza szövetét, elsősorban azért, hogy mindazt a szellemi értéket és alkotóerőt, amelyet egykor az SZDSZ tudhatott magáénak, ne hagyjuk veszendőbe menni. Mindez nem csak a későbbi párttá szerveződés szempontjából fontos, de egyben üzenet is a liberális szavazóknak, hogy számíthatnak ránk. Egy új Szabad Kezdeményezések Hálózata arra is keretet adhat, hogy a főváros-szerte elszigetelt csoportosulások egységes arculattal léphessenek fel az őszi önkormányzati választáson. „Attól, hogy a liberális párt megszűnik, a liberális választó még létezik” — mondta Kuncze Gábor március végén a Budai Liberális Klubban.
Mindezt is mérlegelve, a második kerületi SZDSZ-szervezet tagjainak és szimpatizánsainak egy csoportja úgy döntött, egyesületet alapít azzal a céllal, hogy elősegítse a magukat liberálisnak valló szervezetek párttá szerveződését. Az egyesület alapítói nem értenek egyet azokkal, akik úgy vélekednek, hogy egy új liberális párt létrehozása hiú ábránd. Hisznek abban, hogy van esély a magyarországi liberalizmus valódi újratervezésére, és ehhez hídfőállásnak tekintik a közeljövőben megalakuló egyesületet. Hisznek abban is, hogy a szabadelvű eszme nem vesztette el a támogatóit, de ehhez először vissza kell nyerje korábbi intellektuális erejét. Ezért az alapítók az egyesület tagjai közé hívják mindazokat, akik bíznak a liberális eszmék magyarországi létjogosultságában, és tevőlegesen is hajlandók részt venni egy valóban szabadelvű párt létrehozásában. Együttműködést ajánlanak minden volt szabad demokrata párttag és szimpatizáns számára is, tekintet nélkül arra, hogy korábban milyen személyi vagy politikai ellentétek miatt fordultak el az aktív politizálástól.
