Bár Orbán Viktor már régebben kijelölte a követendő irányt („Agyagba döngöljük a kommunistákat!” — 1989), az egykori forrófejű ifjak csak négy éve, a hatalom elvesztésének lehetőségétől bepánikolva mutatták ki igazán a foguk sárgáját. 2002-ben új értelmezést kapott a kokárda, amit csak rendes magyar emberek hordanak, a polgári hétköznapok mindennapi szokásává vált a hazaárulózás és idegenszívűzés, sőt, Kövér László is az idő tájt lendítette át először a kötelét a pince gerendáján.

A nyelvi bumfordiságok, a korlátolt homofóbia („sajnos, nem tilthatom meg, hogy homoszexuálisok látogassák a Sziget rendezvényét”), az olyan megnyilvánulások, hogy „még senki sem tudta bebizonyítani a Jobbikról, hogy szélsőjobboldali, rasszista elveket vallana”, az afféle szövegek, hogy „az irodámban nem tartok számítógépet, mert van egy irodavezető, aki elvégzi ezt a munkát. Szerintem egy polgármesternek nem úgy kell viselkednie, mint egy programozónak.”, illetve a nyelvtudás hiányának afféle kommentálása, hogy „talán Budapest főpolgármesterének nem az az elsődleges feladata, hogy fordítóirodát tartson fenn.”

Sajátos, és országosan is párját ritkító helyzetet teremtett a 2002. évi önkormányzati választás a II. kerületben. Talán nem mindenki tudja, hogy az elmúlt négy évben sem a balliberális, sem a konzervatív koalíció nem rendelkezett többséggel a képviselőtestületben, mindkét oldal 15–15 képviselőből állt. A választópolgárok együttműködésre „ítélték” a bal- és jobboldali képviselőcsoportokat, ami nagy lehetőség volt arra, hogy az országos szinten harsányan és durván egymásnak feszülő két tábor legalább helyi szinten bebizonyítsa, képes az összefogásra.

Az MSZP—SZDSZ koalíció önkormányzati képviselőjelöltjei

A különböző közvélemény-kutatások, felmérések szerint minden negyedik-ötödik magyar — vagyis a megkérdezettek 20-25 százaléka — liberális értékeket vall. A Szabad Demokraták Szövetsége európai parlamenti kampányának ezért az a célja, hogy megmutassa: minden fontos kérdésben létezik liberális megoldás, s ezt Magyarországon az SZDSZ képviseli. Az SZDSZ tárgyalna a szabad munkavállalásról

A főváros súlyának és szerepének jövőbeli alakulása nagymértékben függ a Közép-Magyarországi Régió közlekedési infrastruktúrájának fejlettségétől, attól, hogy Budapest milyen külső közlekedési kapcsolatokkal rendelkezik, és mekkora vonzáskörzetben képes önmaga, illetve az ország számára a fejlődést ösztönző lehetőségeket megteremteni.

Megdörzsölöm a szememet: ébren vagyok-e, vagy álmodom, mert szinte hihetetlen, ami most történik velünk. Májustól az Európai Unió tagjai vagyunk. Egyenjogúvá váltunk a történelmi Európát alkotó nagy népekkel. Igaz, ezer éve oda tartoztunk, de sokszor évszázadokra kizártak minket belőle. A legnagyobb magyarok álma valósul meg ezekben a hónapokban, reményeinket megduplázta a sors, amely annyiszor sújtott bennünket, most meg végre mindent jóra fordít.

Jövő héten ilyenkor Magyarország az Európai Unió tagja lesz. Hat nap múlva elérkeztünk oda, amire 15 éve olyan sokan várunk. De mondhatjuk-e, hogy ezzel vége, elértük a céljainkat? Szerintem a válasz nem.

Mi, liberálisok jó ideje elkezdtük már európai parlamenti választási kampányunkat. Az SZDSZ komoly erőfeszítéseket tett, hogy elmondja, milyen véleménye van a legkülönbözőbb politikai kérdésekben — kezdve az adócsökkentéstől a városok támogatásáig. Kevesebb szó esett azonban eddig arról, miért is fontos ez a választás. Márpedig, ha azt akarjuk, hogy minél többen elmenjenek szavazni, világossá kell tennünk: a választásnak nagy tétje van. A június 13-i választásnak komoly európai, és komoly belpolitikai tétje van.

Az SZDSZ elvárása szerint Magyarországnak azt az álláspontot kell képviselnie az Európai Unióban: ne szerepeljen semmilyen vallásra való utalás az alkotmányban — mondta Fodor Gábor szabad demokrata országgyűlési képviselő csütörtökön Budapesten, sajtótájékoztatón.