Választás

Október 20-án országszerte lezajlottak az önkormányzati választások. A II. kerületben élők úgy döntöttek, leváltják Bencze B. György eddigi polgármestert és a városrész fideszes vezetését. A korábbi demokratikus választások tapasztalatai alapján konzervatívnak tartott kerület polgárai most a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége polgármester-jelöltjének, Horváth Csabának szavaztak bizalmat, és nyolc szabad demokrata, illetve hét szocialista jelöltet is bejuttattak a képviselőtestületbe.
Tizenkét éve annak, hogy létrejöttek az önkormányzatok, és kezünkbe vettük sorsunk irányítását. Ebből a tizenkét évből nyolc éven át én voltam a kerület polgármestere. Négy éve nem én vezetem az önkormányzatot, de a kerület iránti elkötelezettségem változatlan. Számomra továbbra is azok az igazán fontos ügyek, amelyek az itt élők mindennapjait határozzák meg. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen az a világ, amely körülvesz bennünket: gyerekeink iskolája, az út, amelyen naponta járunk, a park, ahol pihenni szeretnénk. Számomra azok a jó döntések, amelyek széles körű támogatást élveznek.

Tehetetlenség, tékozlás, tunyaság

„Tilt, tűr, támogat” — ki ne emlékezne az Aczél-korszak híres-hírhedt kultúrpolitikai hitvallására. A három t betűs szó minden belemagyarázásnál, ideológiai fejtegetésnél és pártkongresszusi záródokumentumnál pontosabban jellemezte a korszak politikai hozzáállását a civil társadalomhoz. Egyszerű és közérthető volt, s bár eredetileg a renitenskedő értelmiség megfékezésére szánták, a hétköznapi embereknek is eligazítást adott a mindennapi élet ügyes-bajos dolgaiban: elvtárs, türelmünk nem végtelen, és az ígéret földjének határai vannak.
Megint elmúlt négy év. Jó lenne tárgyilagos leltárt készíteni a Fidesz vezette önkormányzat négyéves munkájáról, de nem könnyű. Ami nyilvánossá vált belőle, az botrányba, közellenállásba fulladt. Ilyen volt az iskolák bezárására tett kísérlet, vagy a Marczibányi tér közlekedésének félresikerült rendezése. A többi döntés a háttérben született meg, a civil társadalom, a kerületi lakosok bevonása, tudta nélkül. Esélyt sem kaptunk arra, hogy elmondjuk, hogyan vélekedünk a Ganz utca és a Medve utca sarkán lévő telek eladásáról.

A Fidesz vezette önkormányzat fölélte a kerület pénzügyi tartalékait

1998-ban az SZDSZ—MSZP vezette II. kerületi önkormányzatnak a budai kerületek között egyetlenként nem volt adóssága, sőt több százmilliós tartalékkal rendelkezett. 2002-re ez a tartalék eltűnt, az önkormányzat vagyona lecsökkent, és megjelent az eladósodás réme. Az elmúlt négy évben a Fidesz félmilliárd forintot költött el bizonytalan kimenetelű ingatlanspekulációkra.
Korodi Enikő vagyok, a 12. választókörzet — Budaliget, Pesthidegkút, Ófalu, Gercse, Máriaremete, Erzsébetliget — SZDSZ— MSZP közös jelöltje. Harmincöt éves vagyok, férjezett, egy nyolcéves ikerpár édesanyja. Szemüveg-nagykereskedelmi céget vezetek. Több mint tíz éve lakom a II. kerületben, és hat éve Pesthidegkúton. A városrészi önkormányzat munkájában négy éve veszek részt képviselőként.
1994-ben a magyar történelemben első ízben az ellenzék szabad választásokon leváltotta a kormányzó többséget. Óriási dolog ez, felülemelkedve a pártpolitikai szempontokon, a jogállam sikeres működését bizonyította. Kialakult a politikai váltógazdaság! Lehet, hogy sokak számára meglepő, de soha a magyar történelemben hasonló nem fordult elő. Mindig masszív kormánytöbbség uralkodott, hiszen ott volt a hatalom és a pénz, amelyből nem a tehetség és a racionalitás révén lehetett részesülni, hanem az összeköttetések, a protekció, a korrupció biztosították a zsákmány megszerzését.

Az SZDSZ II. kerületi csoportja és az MSZP helyi szervezete teljes körű koalíciós megállapodást kötött az önkormányzati választásokra. A két párt közösen támogatja Póta Gyula polgármester újrajelölését. A szakmai programok áttekintése után egyezségre jutottak abban is, hogy az SZDSZ és az MSZP az összes választókörzetben közös jelöltet állít. A képviselőjelöltek fele az SZDSZ, fele pedig az MSZP tagja.