Milyen a jó polgármester?

Demszkynek nincs utódja a város élén. Senkit sem bántunk meg avval, ha arról fantáziálunk, hogy milyen polgármestert szeretnénk magunknak. Férfi legyen-e vagy nő? Szigorú vagy megengedő? Magába forduló vagy kifelé nyitott? Diktatórikus vagy kompromisszumra kész? Egyáltalán, milyen készségekben legyen jártas? Nincs kínálat, itt az idő, hogy megfogalmazzuk, mire van kereslet.

Kompromisszum

„Amikor egy politikus ellenzékben van, kitűnően ért ahhoz, mit hogyan lehet megoldani. Amikor hatalmon van, kitűnően ért ahhoz, mit miért nem lehet megoldani. Magyarán, amikor tehetetlen, bebizonyítja nekünk, hogy a dolog milyen egyszerű, amikor mindenható, akkor pedig azt, hogy lehetetlen.” Megtetszett ez az aforizma. Hatalmon ugyan sosem voltam az elmúlt húsz év alatt, ugyanis akkor sem volt többségünk, amikor Póta Gyula volt a polgármesterünk, de azért néha megadatott, hogy megvalósíthassuk az elképzeléseinket. Ilyenkor gyakran kellett meghallgatnom tőle a kioktatást: „Ez nem ilyen egyszerű!”. Sokszor majd“ felrobbantam, de később lehiggadva be kellett látnom, Gyulának megint igaza lett. Polgármesterként ugyanis nagyságrendekkel toleránsabban viselkedett, mint magánemberként. Ez volt a titka. Képes volt újra és újra leülni tárgyalni, megpróbálni meggyőzni mindenkit az elképzelése lényegéről. És valóban erről szól a dolog, a kommunikációról. Nem arról, ahogy ezt a szót manapság használják, hanem a személyes megbeszélés, a tanácskozás értelmében. Szemtől szembe nem lehet gyűlölködni, ott érvelni kell. És aki már érvel, azzal lehet együttműködni, kompromisszumot kötni. Aki képes kompromisszumot kötni, az sikeres lesz, mert olyat valósít meg, amit más is akar. Nem elégedetlen azért, amit nem ért el, hanem örül annak, amit sikerült megvalósítania. Nem búsong, hanem dolgozik azon, hogy meggyőzze partnereit a még hátralévő tennivalókról. Csak így, lépésről lépésre lehet elérni a legfontosabb célt, hogy az emberek magukénak érezzék a várost minden problémájával együtt is. Ha ez így lesz, akkor a polgármesterüket is magukénak fogják érezni.

Kommunikáció

Városban élni drága dolog. Sokszor kényelmetlen is, és egyáltalán nem is egészséges. Az emberiség döntő többsége mégis a városokban lakik. Sőt, azok közül is sokan visszatelepülnek, akik egyszer már kiköltöztek vidékre. Valamit tud a város, amit a vidék nem. Itt sokkal nagyobb az esélye, hogy találkozunk azzal az emberrel, akire szükségünk van, legyen szó munkáról, magánéletünkről, szellemi izgalmakról. Sok-sok hasonló érdeklődésű ember viszonylag közel él egymáshoz. Rossz a levegő, de valami tudás is lebeg benne. A mindennapok egyeteme. A személyes kapcsolatok varázsa tartja a városban az embereket. Autóban ülve nem lehet ismerkedni. Legyen hely a sétálásra, biciklizésre, találkozásra, a kommunikációra. Erre a célra jöttek létre a városok. Az erre jó helyek megteremtése a jó várospolitikus feladata. Együttműködés A jó polgármester nem a többség polgármestere, hanem mindenkié. Gyanakvó nép vagyunk, mindig meg vagyunk győződve arról, hogy a legjobb dolgok mögött is valami sötét ügy van. A teljes átláthatóságra, transzparenciára kell törekedni, mert különben a gyanakvás minden, egyébként pozitív ügyet is élvezhetetlenné tesz. Az érdekegyeztetés csak a jól átlátható ügyekben sikerülhet. Márpedig érdekegyeztetés nélkül nem lehet a népet boldogítani, együttműködésre rávenni. Ha pedig nem lehet, akkor a sikert sem fogja mindenki magáénak érezni. Márpedig ez a cél. Kezdetben élveztem, milyen jó fej ez a Demszky. Minden problémánál ott van, oltja a tüzet, vezeti a hókotrót, megoldja a fúrópajzs-irányítás problémáit. Ma már inkább zavarba hoz. Nem hiszem el neki, de senki másnak sem hinném el. A jó polgármester nem a részletek megoldásában virtuóz, hanem a szakemberek tevékenységének összehangolásában. Nekem az a fontos, hogy lássam, az egész működésével van tisztában, a dolgok elvéről beszél és a szakmunkát másra hagyja, arra, aki ahhoz ért. Nekem ez a három dolog tűnik a legfontosabbnak. Bővítsük együtt tovább a karaktert, hátha a szerephez megtaláljuk a megfelelő embert is!

Hozzászólások

BeküldőVároslakóbe 2010/05/19 13:47

Fantomképrajzoló Érdekes ötletet fogalmaztak meg a „Milyen a jó polgármester” cikkükben. Mi lenne, ha a személyi kompetencia felől közelítenénk meg a kérdést, és nem a képviselt ideológia szerint szavaznánk a városvezető személyéről. Vajon az illető jelölt alkalmas-e egyáltalán bármiféle ideológia képviseletében egy város vezetésére. Ez az első kérdés, a többi mind csak ezután következik. De jó lenne, ha a bölcs polgárok ekként választanának, sözépcsatárukat is! Nekem az a legfontosabb, hogy elhiggyem a jelöltről, hogy képes rendszerben gondolkodni. Sugározzon róla, hogy tisztában van az összefüggésekkel. Tudja, hogy hogyan működik a város. Lássa, hogy ha valahol beavatkoznak a rendszerbe, annak máshol mi lesz a következménye. Tisztában legyen az elmélettel, a gyakorlati megvalósítást pedig bízza a szakemberekre. Ne is beszéljen róla! A részletekben úgyis csak elveszik a legfelkészítettebb politikus is. Demszky a kezdetekben nekem is ilyennek tűnt, de őt is elkapta a hatalom mámora, és egyre gyakrabban adott gyakorlati tanácsokat a problémák megoldására. Elfelejtette, hogy nem azért választották meg, mert mindenre tudja a választ, hanem, mert hihető volt róla, hogy megkeresi azt a szakembert, aki tudja majd a megoldást. Ma már nem bízom benne. De Tarlósról sem feltételezem, hogy valaha is ellent tudna állni annak, hogy ő mondja meg a tutit. Horváth Csaba pedig egyenesen mintapéldánya az inkompetens vezetőnek. A legvadabb ötleteket is képes minden gyanakvás nélkül felvállalni és előadni. Süt róla, hogy nem sok fogalma van az összefüggésekről. Most éppen az ingyenes BKV-ról mesél, négy évvel ezelőtt a Dunagútról vizionált, és a lefedett Városliget ötletével is szórakoztatott már minket. Ő az az ígérgető politikus, akinek már a hétköznapi médiafogyasztó sem ül fel. A készülő fantomképbe én az önmérséklet vonását rajzolnám bele. A jó polgármester ellenáll a hatalom és a mikrofonok, kamerák kísértésének, nem terheli átgondolatlan ötleteivel a választóit. Csak olyan dolgokkal hozakodik elő, amit az arra hivatottak már kielemeztek, ismerik a hatásait. Javaslom, ne kísérletezzen rajtunk. Vegye át inkább a máshol már jól bevált megoldásokat, alkalmazza ezeket a hazai viszonyokra. Ez praktikusabb, mint a spanyolviasz feltalálására pazarolni az energiákat. Szerénység és alázat, uraim! Jut eszembe, miért, uraim? Ebben a készülődő macsó világban igazán felüdülés lenne egy nőt látni polgármesterszerepben. Kevesebb tesztoszteron, több praktikum.