2020-ban a II. kerület Posztumusz díszpolgári címét Póta Gyula közgazdász, a II. kerület első szabadon választott polgármestere, Díszpolgári címét Radnóti Zsuzsa Kossuth- és Jászai-díjas dramaturg, érdemes művész kapta.

II. Kerületért Emlékérmet Hornyánszkyné Becht Erika zenepedagógusnak és Cakó Ferenc animációsfilm-rendező, grafikusművész, érdemes és kiváló művésznek adományozták.

Póta Gyula posztumusz díszpolgári címét özvegye, Bódi Anikó vette át.

Tisztelt Képviselőtestület!

Póta Gyulát (1946–2011), kerületünk első szabadon választott polgármesterét javasoljuk Budapest II. kerületének posztumusz díszpolgári címére.

Harminc évvel ezelőtt alakult meg a II. kerületi önkormányzat, amelynek Póta Gyula lett az első polgármestere. Megválasztásával nem kisebb terhet vállalt magára, mint a korábbi tanácsi rendszer átalakítását modern önkormányzattá. Póta Gyula megfelelt ennek az önként vállalt küldetésnek, és munkájával szinte a mai napig meghatározta a kerület fejlődésének irányát. Mindezt zökkenőktől és viharoktól mentesen tette, együttműködve a hivatal munkatársaival és a Képviselőtestülettel.

Legendás volt a munkabírása. Minden, a Képviselőtestület elé kerülő előterjesztést átnézett és átbeszélt a hivatal munkatársaival. Semmi nem kerülte el a figyelmét. Ennek az aprólékos, alapos, szakszerű és mindenre odafigyelő vezetői módszernek köszönhetően az előterjesztéseit mindig magas szakmai színvonal jellemezte. A gazdálkodásra és az eladósodás elkerülésére általa bevezetett szigorú szabályokat máig követik az utódai, és a minőségi oktatás feltételeinek megteremtésére-megtartására, az egészségügyi ellátás prioritására, vagy a kerület zöldterületeinek védelmére vonatkozó elképzeléseit sem vitatja senki a mai napig.

Legendás volt a konszenzusra törekvő politizálása is. Szinte egyedülálló városvezetői teljesítmény volt, hogy minden előterjesztését addig finomította, amíg konszenzus nem született a kérdésben. Visszalapozva a Képviselőtestületi ülések jegyzőkönyveiben, alig találunk olyan határozatot, amelyet ne minden képviselő támogatott volna.

Úgy gondoljuk, hogy Póta Gyula polgármesteri munkája és emberi értékei egyaránt méltóvá teszik arra, hogy a II. kerületi önkormányzat posztumusz díszpolgáraként emléket állítsunk neki!

Az egykor volt SZDSZ-frakció tagjai:

Azok nevében búcsúzom Konrád Györgytől, akik soha nem lesznek képesek elbúcsúzni tőle.

Búcsúzom először is személyes barátai nevében, akiknek ő Gyuri volt. Akiknek az ő rossz időkön is átmentett derűje, jóindulata, életigenlése szinte családi biztonságot kínált.

Búcsúznak tőle barátai a világban. Budapest, Berlin, New York és Hegymagas, élete helyszínei, amelyeket szeretett, és ahol mindig várták a jöttét. Ahol rácsodálkozásaira és emberszeretetére vágytak, s az ő szüntelen érdeklődésének a fényében láthatták önmagukat.

Búcsúznak politikai barátai: a valahai Demokratikus Ellenzékben, amelynek oszlopa és nemzetközi nagykövete lett, és valahai pártjában, a Szabad Demokraták Szövetségében, amelyet odaadóan támogatott, amíg az a párt megérdemelte.

Osztoztunk vele a visszavonhatatlan dicsőségben, hogy hazánkban honosítottuk az emberi jogokat, és osztoztunk vele a csalódásban is, amiért a jogállamot nem tudtuk megvédeni. Ez a munka már másokra vár.

Sokan vagyunk barátai, nem is egy nemzedék, akik számára írása, hangja és személye életre szóló élmény marad. Nem csak a gondolatai, hanem a lénye, az életvezetése és a személyes döntései is, mert útmutatót nyújtottak a polgári és az állampolgári lét hatalom-diktálta kettéhasadása közepette.

Dési János: Elhunyt volt kollégánk, Szász István – A magyar újságírás Švejkje

Van, akiről csak vidám nekrológot lehet írni. Amitől persze a halála még tragikusabb, még szomorúbb lesz. Méghogy a mindig kedélyes emberek is meghalhatnak?

Szász Pista. Mert Szász István legfeljebb a cikkei alatt volt.

Újságíró nemzedékek nőttek föl a Pistáról szóló anekdotákon. Milyen volt, amikor kilőtték majdnem az űrbe, amikor pöcifoci közben elvitték a fogdmegek, amikor kioktatta az őt kihallgató rendőrt, amikor jött a szamizdatot árulni nekünk és valaki megkérdezte tőle, nem félsz? Mire Pista azt felelte a pesti Lenin körúton a New York palotában: hogy én? Dehogynem. Soroksáron elkezd szirénázni egy rendőrautó és én már be is dobtam a könyveket egy kukába.

Ennek ellenére mindig újra jött, s ma is könyvtáram féltve őrzött darabja az az 1984 vagy Faludy könyv, amit tripla áron adott el nekem pár perccel a hivatalos megjelenése előtt – s tudom, hogy én csináltam mégis a jó üzletet.

Pista volt a magyar újságírás Svejkje – első pillanatban tűnhetett együgyűnek is egy csöppet. De pár perc együttlét után kiderült bárkinek, kevés hozzá fogható becsületes, karakán ember létezik. És a túlzott becsületesség a praktikus világ javai után futkosó népekben néha az együgyűség látszatát keltheti.

Kedves Barátok és Ismerősök! Fájdalommal tudatjuk, hogy az október 7-én elhunyt Hamzsa László barátunk temetése 2018. november 21-én 11 órakor lesz a Farkasréti temető Hóvirág utcai ravatalozójában.

Régen volt, amikor száz-százötven lelkes ember 1989. január 6-án Pasarét egy eldugott zugában, a Szilfa utcában megalapította a II. kerületi SZDSZ-csoportot. Kevesen emlékezhetnek már az alapítókra, hiszen nem ismert politikusok és ünnepelt celebek gyűltek össze, de még csak nem is a demokratikus ellenzék egykori tagjai, hanem teljesen hétköznapi emberek. Olyanok mint Hamzsa Laci, akinek az eltökélt akarata nélkül nem jött volna létre az a találkozó. Aki minden szervezési aprómunkát elvégzett, szerzett termet, lerázhatatlan kedvességgel megegyezett a művház vezetőjével, ha kellett, végigtalpalta a kerületet, hogy mindenki értesüljön a gyűlésről. Laci végtelenül szerény volt, szinte meg se szólalt, de remek ötletei voltak, az ő kezdeményezésére jött létre az első Liberális Klub a Szemlőhegyi barlangnál, amely utolsóként az országban még mindig működik. Laci segítségével kiépültek a professzionális keretek, büszkén szemlélte, de egyre kevésbé vett tevőlegesen részt a helyi közéletben. Időnként felbukkant, elégedetten vette tudomásul, hogy még létezünk, aztán már a netről is elmaradt. Béke veled, barátom!