Publicisztika

Kis János bátorsága

Filozófus és politikus: a nyolcvanéves Kis János pályaívét mindmáig két hivatás vonzása alakítja. Kettőscsillaghoz hasonlíthatnánk a két küldetését. Tekintélyes identitások ezek, de a megnevezésükkel nem jutunk közelebb Kis jelentőségéhez. Célravezetőbb, ha összevetjük a hivatalai súlyát a szavai súlyával. Nos: zéró kontra maximum, így áll a sajátos kisjánosi mérkőzés, amelyet a hetvenes évek eleje óta vív a maga teljes alkotói és állampolgári szabadságáért, beleértve a pozícióktól való függetlenséget is.

Emlékezzünk végre együtt!

Elöljáróban annyit, hogy az én családom története is Gyekiczki András korlátokat nem ismerő szenvedélyes munkálkodásnak a nyomán kapott helyet a most az Elfeledett szomszédaink állandó pápai kiállítás anyagának alapján Volosin Hédi és Pető Iván szerkesztésében megjelent, Fülöp Csaba által megrendítően megformált gyűjteményes albumban. Gyekiczki kliensei második, később kutatott generációjához tartozom, akinek családja az önkormányzat által az első kiállítás hazai és nemzetközi sikerén felbuzdulva megrendelt, – immár nem időszakos, hanem állandó – kibővített kiállítás anyagában került bemutatásra. Amíg az eredeti tárlat 43 család történetét dolgozta fel, addig a kibővített állandó kiállításon és a megjelent kötetben már 100-nál több kapott helyet.

The Anatomy of Post-Communist Regimes

Magyar Bálint — Madlovics Bálint:

Ingyen letölthetővé vált Magyar Bálint és Madlovics Bálint CEU Press-nél megjelent új kötete, a The Anatomy of Post-Communist Regimes (A posztkommunista rendszerek anatómiája). A posztkommunista rezsimeket jellemző politikai, gazdasági és társadalmi jelenségek egységes, koherens fogalmi keretrendszerét kínálva a kötet az eddigi legátfogóbb munka, ami térség rezsimjeiről megjelent.

Akit még nem lehet elfelejteni

Második beszéd Nagy Imréről egykori háza előtt

A felejtés szükségszerű. Amire nincs szükség, azt elfelejtjük.

Mi azonban minden évben megemlékezünk itt valakiről, aki már régen halott.

Ez a megemlékezés azért szükséges, mert a halott – Nagy Imre, Magyarország miniszterelnöke az 1956-os forradalom idején – nem halt még meg eléggé.

Húsz évvel ezelőtt, 1996 júniusában beszélgettem utoljára Orbán Viktorral, és a szó javarészt Esterházy Péterről folyt. Orbán akarta így.

Másfél órát sétáltunk a holland tengerparton, Noordwijkban, ahol a Liberális Internacionálé tartotta évi kongresszusát. Orbán az Internacionálé egyik megbecsült alelnöke volt, és ő vezette az ülést a médiaszabadságról, ahol nekem ex-politikusként beszélnem kellett. Nem először láttam Orbánt testületi munkában, de most angolul és nemzetközileg kellett meggyőződnöm róla, milyen rátermetten tud ülést vezetni: összefoglalni, súlyozni, bekebelezni, kizárni, átlózni és célhoz érni.

(eredeti megjelenés: ÉS, 2016. augusztus 19.)

Minden kormányt jobb híján választják, vagy másképpen minden országnak olyan a kormánya, mint amilyet megérdemel. Ebben az egyszerűen hangzó népi igazságban foglalható össze a Fidesz 2010 óta többszörösen megismételt győzelmeinek magyarázata. Mindegy, hogy az vezetett a Fidesz győzelméhez, hogy a választók rosszul vizsgáztak (Mihályi Péter: Választási utónapló),  vagy Ungváry Rudolf írásai szerint: „ Magyarország jobboldali ország.” (Ungváry: A felkészülés, mint remény. NSZ 2009. 06. 15.)

A Fidesz (segédcsapatával: a Jobbikkal együtt) 2010 óta mindig megszerezte a leadott szavazatok 2/3-át, ami Ungváry találó meghatározását nemcsak bizonyítja, hanem arra is rámutat, hogy a baloldali-liberális alternatíva mind rövidtávon, aktuálisan, mind a nyílt nyugatias társadalom, piac-és versenyelvű, parlamentáris demokrácia stratégiai megvalósítójaként képtelen labdába rúgni. A bal.-lib. versenyképtelenségének csak egyik oka az államot, a választási rendszert, az alkotmány, az Alkotmánybíróságot a maga céljaira és a maga képére formáló ragadozó Fidesz („posztkommunista maffiaállam” — Magyar B.). A valódi ok azonban az, hogy a baloldalon nincs átélhető ajánlat. Ennek hiányában, sokan gondolják úgy, hogy a Fidesz azért volt képes 2014-ben is megismételni a 2010-es „fülkeforradalomban” elért eredményét, mert világos és minden elemében összecsiszolt világképet (víziót) mutatott választóinak, aminek megvalósításához hozzá is kezdett, egyértelművé tette, hogy nem tágít, Fidesz uralom lesz itt időtlen-időkig. A Fidesz 2014-es választási és kormányprogramja ezért egyszerűsödhetett a végletekig: „Folytatjuk!”

Eljött az idő

Eljött az idő.

2009-ben együtt alapítottuk a Szabadelvű Polgári Egyesületet, hogy szellemi menedéket teremtsünk a képviselet nélkül maradt liberálisok számára. A 2010-es választáson esélyünk sem volt indulni, és bár szerveztünk kulturális rendezvényeket, elsősorban tagjainknak, a szélesebb nyilvánosságot egyelore nem céloztuk meg. Az általános társadalmi apátiában nem is igen lehetett többet elérni.

Most azonban itt az idő. Az ország jogilag, gazdaságilag, társadalmilag, kulturálisan romokban hever, parlamenti ellenzék mintha nem is volna, és ez némiképpen megváltoztatta a közgondolkodást. Egyre-másra alakulnak civil szervezetek, mozgalmak, csoportok, némelyik jelentos erővel, mások halványan – az a bizonyos liberális képviselet azonban továbbra is hiányzik. És nem csak nekünk van hiányérzetünk: a közvéleménykutatások szerint a választók nagy része, noha elégedetlen a kormányzati teljesítménnyel, nem talál magának támogatható politikai formációt. Úgy tűnik, egyre többen vannak, akik nemcsak cselekvésre ösztönöznek minket, hanem maguk is készek cselekedni.

Itt van hát az idő. Itt az ideje annak, hogy áttekintsük, mit akarunk kezdeni magunkkal, milyen jövőt látunk az egyesület számára, mit gondolunk a lehetőségeinkről, mennyire akarunk részt venni az ország virtuális háború utáni újjáépítésében.

Hanuka 2011

Apáink saját bőrünkön tapasztalták meg, hogy a borzalom bármely rezsimben úgy kezdődik, hogy elvesznek valamit. A zsidóságnak az elsők között kell tiltakoznia, amikor elveszik nyugdíjmegtakarításainkat, amikor elveszik rádiónkat, amikor elveszik az alkotmányunkat, amikor feldúlják bíróságainkat, amikor feldúlják köztársaságunkat, és amikor bóvliba taszítanak bennünket.

Az itt ünneplők közül bizonyára másoknak is volt hozzám hasonlóan vitájuk a legszörnyűbb sötétséget megélt felmenőikkel arról, hogy mit várhatunk a szabadságtól, a fénytől. Apám attól tartott, hogy a szabadsággal nem csupán az ész, a ráció, a megértés és a szeretet lép ki a fényre, hanem a gonosz erők, fekete csizmában ismét a napon fognak masírozni, súlyosan beárnyékolva a fényt. Apám nem érhette meg, hogy félelme beigazolódott. Félelme beigazolódott, ám tévedett is, mert azt ő sem látta, hogy a fekete csizmák az utca után beveszik először a parlamentünket, majd a színházainkat is!