Budai Liberális Klub
tiszta beszéd a közélet és a civil társadalom kérdéseiről

Hírlevelek

Cím

Hanuka 2011

Hanuka 2011

Szép ez az ünnep, a fények ünnepe, hiszen a hagyomány szerint a csoda megtörtént: az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett. Vallásosak és szekulárisak összetalálkoznak ezen az ünnepen, hiszen ki ne bízna a fény, a megvilágosodás erejében?

A nyilvános Hanuka kilépés a fényre. A fény, a megvilágosodás mindenkinek, zsidónak és nem zsidónak egyaránt semmi mással össze nem vethető élmény. Minél nagyobb a sötétség, annál inkább a megvilágosodás fényét keressük világéletünkben. Nem csak a téli évforduló okán, a sötétségből mostanában jócskán kijut zsidónak, és nem zsidónak, kereszténynek és ateistának és minden kisvallás hívének egyaránt.

Éppen azért, mert a zsidóság sokáig, értelmetlenül és tragikusan volt a sötétségbe taszítva, a Hanuka nyilvános ünneplése nyújtson lehetőséget arra, hogy a nyilvánosság előtt gondoljuk szolidárisan azokra az egyházakra, amelyeket nemrég ismét a sötétségbe taszítottak. Kívánjuk szívünkből, hogy őket is engedtessék vissza a fény birodalmába! A zsidóság joggal kifogásolta, hogy az ő hátrányos megkülönböztetése során sokan, többek között az egyházak zöme néma maradt. Ebből egyenesen következik, hogy amikor másokat ér hátrányos megkülönböztetés, a zsidóságnak kell a leghangosabban támogatást nyújtania!

Apáink saját bőrünkön tapasztalták meg, hogy a borzalom bármely rezsimben úgy kezdődik, hogy elvesznek valamit. A zsidóságnak az elsők között kell tiltakoznia, amikor elveszik nyugdíjmegtakarításainkat, amikor elveszik rádiónkat, amikor elveszik az alkotmányunkat, amikor feldúlják bíróságainkat, amikor feldúlják köztársaságunkat, és amikor bóvliba taszítanak bennünket.

Az itt ünneplők közül bizonyára másoknak is volt hozzám hasonlóan vitájuk a legszörnyűbb sötétséget megélt felmenőikkel arról, hogy mit várhatunk a szabadságtól, a fénytől. Apám attól tartott, hogy a szabadsággal nem csupán az ész, a ráció, a megértés és a szeretet lép ki a fényre, hanem a gonosz erők, fekete csizmában ismét a napon fognak masírozni, súlyosan beárnyékolva a fényt. Apám nem érhette meg, hogy félelme beigazolódott. Félelme beigazolódott, ám tévedett is, mert azt ő sem látta, hogy a fekete csizmák az utca után beveszik először a parlamentünket, majd a színházainkat is!

Ne csupán bízzunk abban, hanem tegyünk is meg mindent azért, hogy a fény, amelyre olyannyira vágyakoztunk, velünk maradjon, míg a sötétség fekete csizmái a bennük trappoló ordas eszmékkel eltűnjenek életünkből!

Így december 22-én este szeretnék Önöknek boldog Hanuka mellett boldog Karácsonyt is kívánni. Teszem ezt azért, mert sok honfitársunk számára a Hanuka és a Karácsony egymás mellett szépen megélő ünnepek, és teszem azért is, mert elvégre a karácsonyfa is zsidó találmány: térségünkben az első karácsonyfát 1814-ben Bécsben a Berlinből áttelepült Arnstein bankárcsalád házában állították fel, és ez akkoriban olyan furcsa volt, hogy még a titkosrendőrség is jelentést készített róla. Így vált a Karácsony is keresztények mellett a szekuláris zsidók ünnepévé is.

A Hanuka a fények ünnepe. A fények és az együvé tartozás jegyében szeretnék boldog Hanukát és boldog Karácsonyt kívánni. Ránk fér, mindannyiunkra, zsidó és nem zsidó honfitársainkra, magyarokra.