A háborús energiarizikótól a szankciós energiadiverzifikáción át a kormányzati energiakáoszig

Mindennapi életünkben semmi sem utal arra, hogy egyes kormányzati lépéseken kívül bármi is korlátozná a magyar fogyasztók energiához való hozzáférését. Gáz van, üzemanyag van, csak a hatósági ár okoz gondokat az ellátásban és villamosenergia is van, de ott meg a naperőművek létesítését gáncsolja a kormány. Ugyanakkor az ország energiaszámlája jövőre a korábbi négy-ötszörösére nő, és Orbán Viktor kormánya nem hajlandó oldani az Oroszországnak való kitettségen.

Van-e az országnak energiapolitikája?

Az emberek többsége fél az atomerőművektől, a zöldek kifejezetten tiltakoznak az atomenergia erőművi felhasználása ellen, Magyarország mégis új erőmű építésébe fogott.

A Paks II létrehozására kötött Orbán–Putyin paktumot az Európai Unió alig tudta lenyelni, a hazai közvélemény nagy része idegenkedve fogadta.

Vajon akkor mégis miért vállalt fel egy ilyen kétséges támogatású projektet a Fidesz-kormány? Milyen Magyarország energiapolitikája, milyen szerepet foglalnak el benne az atomerőművek? Van-e érvényes, hosszú távú energiapolitikánk? Mi helyettesíthetné Paksot? Hogyan áll a megújuló energiaforrások hasznosítása? Hogyan tárolható az energia? Miért nem külföldről szerezzük be a szükséges áramot, ha ott olcsóbb? Ki az Orbán–Putyin biznisz titokzatos kulcsszereplője, Herr Mangold? Mit tudnak az oroszok, hogy velük üzletelünk? Hogyan tervezik közép- és hosszú távon biztosítani energiaellátásukat a környező országok? Miért éppen az atomerőműveket leállító Németországban a legdrágább az áram?