A Szabad Kikötő előző számában rövid cikket írtam a Marczibányi térről. Arról a térről, amelyet elraboltak tőlünk a rendszerváltozás utáni évek. A teret, amely valódi közösségi tér volt, amely sokunk gyermekkorának és ifjúságának volt meghatározó találkozási pontja. A tavasszal írt cikkben szót ejtettem arról a hasznosítási pályázatról, amely húsz évre bérbe adná egy vállalkozásnak a mostani sportpályát.

Keleti Károly, Kis Rókus, Lövőház utca, Marczibányi tér. Itt születtem, itt jártam óvodába, iskolába, itt voltam először szerelmes, itt nőttem fel, és ma is itt lakom. Ezekhez az utcákhoz és térhez köt minden, ami fontos nekem. Szánkóztam a Kitaibel Pál utcán a Bimbó úttól a Kis Rókus utcáig. Nem kellett megállni a Keleti Károly utca kereszteződésében, mert autó nem járt itt. Az utca egyetlen autótulajdonosa dr. Fülöp László gyermekorvos volt a Keleti Károly utca 25-ből. A leghosszabb pálya a Felvinci út tetejétől a Marczi közepéig tartott.