Még a kilencvenes évek elején is reménytelen ipartelepként terpeszkedett Bel-Buda közepén a Ganz-gyártelep. Az 1989-ben végbement kvázi-privatizáció végképp megpecsételte a gyár sorsát. Az olasz tulajdonba került gyártókapacitás vidékre távozott, a gyártelek a felszámoló kezébe került. Míg a gyárudvaron hitehagyott munkások a 150 éves gyár elköltöztetésével foglalkoztak, az irodákban már az ingatlanvagyonra alkudoztak. Volt is vevő a gyár minden szegletére – kialakulóban volt az úgynevezett Csepel-szindróma. Így nevezik azt a jelenséget, amikor a gyárcsarnokokat részenként eladják.