A hétvégi hollandiai 1-8-at majd’ mindegyik kommentár összekapcsolja Orbán Viktor személyével. Aligha véletlenül: a magyar futball világában laboratóriumi tisztasággal jelenik meg az Orbán számára kívánatos társadalomszerkezet modellje. Ezt elemzi az alábbi írás, amelynek eredeti változata cikk a Noran kiadónál Magyar Bálint szerkesztésében hamarosan megjelenő „Magyar polip – a posztkommunista maffiaállam” című tanulmánykötet egyik fejezeteként lesz olvasható.

Nem szükségszerű, hogy egy autokrata a hatalom megszerzéséhez, gyakorlásához és megtartásához szükséges mértéken túlmenően a politikán kívüli szférákra is ráerőszakolja akaratát – legalábbis, ha fegyverek segítsége mellett is, de valamilyen lehatárolt és a polgárok nagyobb része számára elfogadható cél ígéretével lett legelső az egyenlőtlenek között. A sem népben-nemzetben, sem alanyban-állítmányban nem gondolkodó önkényúrról viszont végül kiderül, hogy a szavazófülkékben vívott győzedelmes forradalom végső célja nem más, mint hogy lehessen neki a falujában kertből nyíló focipályája kisvasúttal. Mely neki fütyöl.