Nem gondolom hogy Kóka Jánost, Fodor Gábort vagy Retkes Attilát terhelné a felelősség azért, mert az SZDSZ oda jutott, ahova. A felelősségen mindannyian osztozunk, én is, és egészen 1990-ig kell visszamenni, ha minden tettest meg akarunk nevezni. A rendszerváltó SZDSZ „tarka párt” volt, ahogy Konrád György nevezte akkoriban. Liberális, konzervatív és szociáldemokrata értékek olvadtak össze benne egy kívülről egységesnek tűnő egésszé. Sokáig senki nem gondolt arra, hogy ez az egység csak látszat.

Magyar Bálint küldöttgyűlésen elmondott beszédéből

Liberális pártnak, az SZDSZ-nek nincsen jövője, ha nem önálló, harmadik erő a politikában. Most nem szeretnék arról vitatkozni, hogy ez a harmadik nem nagyságot jelent. Reálisan kell nézni a helyzetet: most az a legfontosabb, hogy világos identitással, világos programmal el tudjunk különülni a versengő, az ország fejlődésére javaslatot tevő más programoktól. Világossá teszi ez a stratégia, hogy nem kívánunk sem egy jobb-, sem egy baloldali tandem hátsó kereke lenni.

Tinédzserkorba serdült pártunk. 2001. január 6-án volt tizenkét éve, hogy megalakítottuk az SZDSZ második kerületi csoportját. Bizony, régen történt!

Bombaként robbant a hír, hogy Magyar Bálint távozik az SZDSZ éléről. Az ügyvivői testület elfogadta az elnök indítványát, hogy a decemberi küldöttgyűlés az előre elképzelt menetrenddel ellentétben ne csak A korszakváltás programjával foglalkozzon, hanem válasszon új vezetőséget is. Magyar maga helyett Demszky Gábort ajánlja az elnöki posztra.

Hiába múlt már el rég február, a jelek szerint még mindig nem sikerült kiegyensúlyozni a számítástechnikai szaksajtót. A Computer Technika című tekintélyes szaklap áprilisi számában ugyanis elemezte a parlamenti pártok internetes honlapjait, melyek közül a miénket ítélte a legjobbnak. Nézzük, mit írt a lap nemzeti szellemtől nyilvánvalóan mentes, keresztény-konzervatív-jobbközép érzület hiányában szenvedő munkatársa a látottakról.