1990-ben a magyar jobboldalt Antall József, és az általa vezetett centrista, nyugatos irányzat tette kormányképes, az első szabad választásokat megnyerni tudó politikai erővé. A kívülálló úgy látja, hogy szinte felfoghatatlan mélységű szakadék tátong a vállalkozás és a tulajdon szabadságát valló, atlanti elkötelezettségű, joguralomban hívő negyedszázad előtti centrista magyar jobboldal, illetve a jobboldalt a napjainkban megjelenítő politikai erők értékvilága között.

Mit gondolnak a konzervatív, jobboldali politika elmúlt negyedszázadban megtett útjáról az MDF első parlamenti frakciója, illetve az Antall-kormány tagjai? Miért morzsolódott szét az egykori kormányuk által is vallott értékek társadalmi támogatottsága? Melyik az egykori történelmi középosztály igazi énje: az antallista vagy a mai kurzust támogató?

Illiberális demokrácia nem létezik

Magyarország  a maffiaállam bukása után

Ősszel gyökeresen megváltozott Magyarország politikai hangulata, egymást érik a népes tüntetések Budapesten. A választást elvesztő pártok helyett új, civil szervezetek szólítják az utcára a tömegeket. Korábban ismeretlen emberek lépnek a szónoki emelvényekre.  Megtörni látszik a fideszvarázs, növekszik az elégedetlenség. Mindeközben országunk Orbán vezetésével egyre nagyobb sebességgel távolodik a Nyugat civilizációs normáitól, és nem hihető, hogy a kontinens közepén fekvő országban ez az ellentmondás hosszabb ideig fennállhat. Nem tudjuk, mikor, és nem tudjuk, hogy mi, de valamikor valaminek történnie kell, történni fog.