Ezen a beszélgetésen a hiányokról lesz szó. Csillag István most megjelent könyve az államháztartási deficit okait kutatja. Miért van az, hogy a magyar választót nem érdekli, hogy az igérgető pártok honnan teremtik elő a forrásokat a jóléti kiadásokhoz, csak tőle ne vegyenek el többet, mint azelőtt. Már a szocializmusban is ez volt a helyzet, és ez mit sem változott az elmúlt huszonnégy év során. Mi hiányzik belőlünk, ami a környező országok lakosságában megvan? Miért csak nálunk ilyen magas tartósan a deficit? Miért költünk többet a lehetőségeinknél?

A helyszínen kedvezményes áron megvásárolható Csillag István Deficit című, most megjelent könyve.

Akkor még sokan vitatták az új fogalmi megközelítés helyességét, amelynek kulcskategóriái a „szervezett felvilág”, a „maffiamódszereket alkalmazó állam” és a „politikai családtagok” voltak. A kritikusok e kategóriákat inkább metaforának, mintsem a rendszert leíró koherens fogalmi apparátus elemeinek tekintették. A Fidesz 2002-es választási bukása részben levette a napirendről a kérdést. 2010-ben azonban a kétharmados parlamenti többséggel jórészt megszűntek a hatalomgyakorlás intézményes korlátai. A párt után az állam is egyetlen személy fennhatósága alá került, aki azóta az engedelmességre kényszerítés Fideszen belül alkalmazott technikáit már a társadalom egészén alkalmazza.

Már a boltokban a Magyar Bálint által szerkesztett könyv, mely a helyszínen kedvezményes áron lesz megvehető.

Milyen elvek és értékek alapozzák meg a kormányváltást?

Három közgazdász – Felcsuti Péter, Molnár György és Simonovits András –, írt egy cikket, amelyben elmondják, szerintük mi a jó kormányzás társadalmi alapfeltétele. Cikkükben szó van a bizalomhiány eloszlatásáról, az állam és a piac helyes viszonyáról, az igazságosság és az egyenlőség megkülönböztetéséről. Azt mondják: „az ellenzéki oldal súlyos versenyhátránya és egyébként intellektuális deficitje, hogy alapvetően racionális érvekkel operál, – ha viszont megkísérel ebből kilépni, akkor egyetlen eszközét a jobboldali populáris demagógia túllicitálásában látja. Ez zsákutca az ellenzéknek is, a társadalomnak is. A jó kormányzásra és a helyes szakpolitikai intézkedésekre építő ellenzéki programban helyet kell találni olyan vonzó narratívák, víziók és eszmék számára is, amelyek valódi alternatívát jelentenek a jobboldali populizmussal szemben.”