Chile — Magyarország 1988:2017

Idei első programunk olyan lesz, amilyen még nem volt: film + beszélgetés.

Előbb levetítjük Pablo Larraín 2012-es, Oscar-díjra jelölt No című filmjét, aztán esetleg jöhetnek az áthallások. A chilei történet 1988-ban játszódik, amikor már 15 éve hatalmon van Pinochet, akinek rezsimje uralja a hatalmi ágak minden intézményét és az összes médiát, új alkotmánnyal betonozták be hatalmukat, és a gazdasági eredmények ellenére menekülnek az országból a fiatalok. A növekvő nemzetközi nyomásnak engedve népszavazást írnak ki arról, hogy maradjon-e újabb nyolc évre Pinochet. A tábornok biztos lehetett a győzelmében, ellenzéke egymással acsarkodó, végzetesen megosztott pártocskákból állt, a közvéleménykutatások is biztos győzelmet igértek, de a No-kampány meglepetésre sikeres lett.

Élet és Újságírás Orbánon innen és túl

Az első konzervatív kormány még harcolt a médiával. Orbánék maffiaállama szocialista megoldást választott, így-úgy elhallgattatja, aki ellene szól.  Ha nincs hír, nincs botrány. Ha nincs botrány nem bukhat a kormány, s ez Orbánnak minden (köz)pénzt megér. Mint a Gyilkos-tóban a fák, olyan ritkásan állnak az Orbánt szolgáló médiatengerben a tőle független médiumok. Az állami média hét tévén és hat rádiócsatornán sugároz, a helyi rádiókat régóta egy Orbán-hivatalnok cége látja el gondosan ellenőrzött hírekkel, az utóbbi hónapokban pedig raklapszám vásárolt fel közpénzből népszerű újságokat, sokak által hallgatott rádiókat, kereskedelmi tévéket Mészáros (értsd: Orbán), Vajna (értsd: Orbán) és Habony (értsd: Orbán). És a folyamatnak még nincs vége.

Tájkép a népszavaztatási hadgyakorlat után

A népszavaztatást vitató ellenzéki kritikák mögött az a feltevés húzódik meg, mintha Orbán pártja a korrektség, a törvényesség és az erkölcsösség normái szerint kívánt volna cselekedni, csak sajna nem sikerült nekik. A Fideszen az európai értékeket számon kérni valójában hiába való erőlködés, immunisak rá. Orbánék pontosan tudják, hogy a kérdés és az egész kampány inkorrekt, törvényellenes, erkölcstelen és drága, de ez a legkevésbé sem zavarja őket. Nekik egy céljuk van, a hatalomgyakorlás. Most felmérték , hogy így a ciklus közepén hol tartanak, milyen eszközök állnak rendelkezésükre, képesek-e azokat hatékonyan használni uralmuk megtartása érdekében? A Magyar Narancs október 20-i számában megjelent írásában Kozák Márton és Magyar Bálint a Fidesz hatalomgyakorlásának az európai normáktól elütő racionalitását elemzi. Miben rejlik ez? Milyen csapdákat állított a gyűlöletkampány, s lett volna mód az elkerülésükre? Milyen taktikával, stratégiával lehet eredményesen szembeszállni egy ilyen cinikus, erőszakos , orcátlan maffiával? Ezekről a kérdésekről beszélgetünk a cikk szerzőivel.