A könyv Szabó Miklós 1983-ban Szegeden rögzített előadásainak szövegét tartalmazza a szovjet és a magyar kommunista pártok történetéről, Jankó Attila szerkesztésében.

A néhány nap múlva megjelenő könyv (20% kedvezménnyel) már megrendelhető a bookline.hu oldalon, decemberben néhány egyetemi könyvesboltban is kapható lesz.

Az eredeti (zajos, nehezen érthető) hangfelvételeket majd az OSA teszi közzé, és valószínűleg januárban egy könyvbemutatót is fognak szervezni.

Bizánc vagy Brüsszel?

1027 Budapest, Margit körút 48., I. emelet
Vendégek
  • Béndek Péter (Polgári Konzervatív Párt)
  • Barcs Endre (Európai Föderalisták Uniója)
  • Seres László (kapitalizmus blog)

Sokan mondják, hogy Magyarország az utóbbi három évben sok ezer kilométert utazott keletre a politikai térképen. De nem mindenki akar egyre távolabb kerülni Brüsszeltől.

Jól lehet, ha a választásokra készülődő pártokat kérdeznénk mindegyik nyugatosnak tartaná magát, de vajon ilyennek képzeli mindenki a piacgazdaságot?

Vannak, akiket nem elégít ki a szocialisták „Munkát! Kenyeret!”szlogenje, de Bajnaiék óvatosan megfogalmazott államilag kontrollált piacgazdaság ígérete sem. Egyre többen vannak, és ezt jól lehetett érzékelni a Műegyetem előtt október 23-án „összefogást” skandáló tömeg hangerején, akik úgy érzik kimaradtak az MSZP-E14-PM egyezségből, az ellenzéki oldalon sincs képviseletük.

Kik ők? Értelmiségiek? Munkások? Diákok? Nyugdíjasok?

Mit keresnek? Miért nem elég nekik Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány, vagy Orbán politikai konstrukciója?

Útravaló

1027 Budapest, Margit körút 48., I. emelet
Vendégek
  • Felcsuti Péter
  • Molnár György
  • Bauer Tamás
Házigazda
  • Mihancsik Zsófia

Milyen elvek és értékek alapozzák meg a kormányváltást?

Három közgazdász – Felcsuti Péter, Molnár György és Simonovits András –, írt egy cikket, amelyben elmondják, szerintük mi a jó kormányzás társadalmi alapfeltétele. Cikkükben szó van a bizalomhiány eloszlatásáról, az állam és a piac helyes viszonyáról, az igazságosság és az egyenlőség megkülönböztetéséről. Azt mondják: „az ellenzéki oldal súlyos versenyhátránya és egyébként intellektuális deficitje, hogy alapvetően racionális érvekkel operál, – ha viszont megkísérel ebből kilépni, akkor egyetlen eszközét a jobboldali populáris demagógia túllicitálásában látja. Ez zsákutca az ellenzéknek is, a társadalomnak is. A jó kormányzásra és a helyes szakpolitikai intézkedésekre építő ellenzéki programban helyet kell találni olyan vonzó narratívák, víziók és eszmék számára is, amelyek valódi alternatívát jelentenek a jobboldali populizmussal szemben.”

A Keresztapa focija (Orbán Viktor Magyarországa)

A hétvégi hollandiai 1-8-at majd’ mindegyik kommentár összekapcsolja Orbán Viktor személyével. Aligha véletlenül: a magyar futball világában laboratóriumi tisztasággal jelenik meg az Orbán számára kívánatos társadalomszerkezet modellje. Ezt elemzi az alábbi írás, amelynek eredeti változata cikk a Noran kiadónál Magyar Bálint szerkesztésében hamarosan megjelenő „Magyar polip – a posztkommunista maffiaállam” című tanulmánykötet egyik fejezeteként lesz olvasható.

Nem szükségszerű, hogy egy autokrata a hatalom megszerzéséhez, gyakorlásához és megtartásához szükséges mértéken túlmenően a politikán kívüli szférákra is ráerőszakolja akaratát – legalábbis, ha fegyverek segítsége mellett is, de valamilyen lehatárolt és a polgárok nagyobb része számára elfogadható cél ígéretével lett legelső az egyenlőtlenek között. A sem népben-nemzetben, sem alanyban-állítmányban nem gondolkodó önkényúrról viszont végül kiderül, hogy a szavazófülkékben vívott győzedelmes forradalom végső célja nem más, mint hogy lehessen neki a falujában kertből nyíló focipályája kisvasúttal. Mely neki fütyöl.

Aki vesztésre játszva indul kormányt váltani, az minket nem érdekel

A kerületi liberálisok 1989 óta minden évben Nagy Imre egykori házánál emlékeznek az 1956-os forradalomra október 23-án. Mára Budapesten ez maradt az egyetlen hely, ahol a liberálisok együtt ünnepelhetnek. Rendezvényünkön Kuncze Gábor, a Szabadelvű Polgári Egyesület elnöke a következő beszédet mondta el:

„Minden demokratának, minden szabadságszerető embernek az ma a legfontosabb szempont, hogy lesz-e kormányváltás 2014-ben. Elkezdhetjük-e a demokrácia újrateremtését, megmenekülhetünk-e a gazdasági csődtől, érezhetjük-e újra szabadnak magunkat. Minden más csak akkor következhet, ha ez megvalósul. Utána jöhetnek a részletes programelemek, utána jöhet egy igazi választás, már különböző, de egyaránt demokratikus értékek mentén politizáló csoportok között. De most egyetlen kérdésre érdemes figyelnünk: akarunk-e újra szabadságot és demokráciát, vagy nem akarunk. És nem érdekel már bennünket, hogy ki mit mond, hogyan fűzi a szavakat. Csak az érdekel, hogy ki mit tesz a most uralkodó rezsim leváltása érdekében.”

Senki – a politikus – sem mindenható. Vannak tragédiák és igazságtalanságok a világban, amelyek minden igyekezet és a legjobb szándékok ellenére is megtörténnek. De lehet és kell is tenni azért, hogy az egyének és a közösségek élete jobb legyen; hogy kevesebb legyen a tragédia és az igazságtalanság.

Egy korszakváltást ígérő párt programja új megközelítést, új elveket, új értékeket tételez fel a politizálás tartalma és stílusa tekintetében. A legfontosabb, hogy – Sen tanácsát megfogadva – összeegyeztesse a reálpolitikai egzigenciákat a magasabb eszmékkel és értékekkel. Ez tesz majd különbséget az ön(ös)célú hatalomgyakorlás és valódi országépítés között. Írásunkat az Együtt 2014-nek ajánljuk, mert ez a formáció áll legközelebb hozzánk – ám úgy hisszük, a demokratikus ellenzék bármely szereplője fontolóra vehetné.