A II. kerületi képviselőtestület nagy többséggel elfogadta a kerület idei költségvetési rendeletét, amelynek előkészítő munkáját — a múlt évhez hasonlóan — Póta Gyula alpolgármester (SZDSZ) irányította. A liberális alpolgármester bizakodó, mert az idei, csaknem 2,1 milliárd forintos hiány ellenére úgy látja, 2006-ra egyensúlyba hozható a költségvetés. Koncz Imre, az SZDSZ-frakció vezetője ugyanakkor mielőbbi változást sürget a kerület vagyongazdálkodási elveiben és gyakorlatában, illetve szorgalmazza az egészségügyi privatizáció felgyorsítását.
Póta Gyula alpolgármester összegzése
Póta Gyula alpolgármester szerint „a 2003-ban elfogadott költségvetés nagyon szigorú kereteket biztosított az önkormányzati intézményeknek, s ennek ellenére tudtuk, hogy alapvető változtatásra van szükség ahhoz, hogy az önkormányzat talpon tudjon maradni. A tavalyi tervezett hiány 1,625 milliárd forint volt, amelyből 250 millió forint úgynevezett technikai tétel volt, ha ezt levonjuk, akkor a tényleges strukturális hiány 1,345 milliárd forint volt. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat által korábban vállalt feladat- és intézményrendszeri kiadások ennyivel haladták meg a szokásosan várható bevételeket. Ha megnézzük az idei költségvetést, a tervezett működési hiány 1,068 milliárd forint, melyből az úgynevezett technikai tétel 900 millió forint. (Ez az összeg azonos a múlt év utolsó napján felvett és néhány nap múlva visszafizetett átmeneti hitellel.) Ha ezt levonjuk, akkor a tényleges hiány 168 millió forint, ami majdnem tizede csak a tavaly ilyenkorinak. Bár az idei költségvetésünket nem terheli, de számolnunk kell a közalkalmazottak és köztisztviselők mintegy 400 millió forintot kitevő 13. havi juttatásával, melyet az idén hozott központi rendelkezés szerint csak 2005 januárjában lehet kifizetnie az önkormányzatnak. Így végül a jelenlegi állapotok szerint 568 millió forint az önkormányzat költségvetésének strukturális hiánya, ami közel nyolcszázmilliós javulást jelent.” A liberális alpolgármester úgy látja, több tényező együttes hatásának tudható be a pozíciójavulás. „Már a tavalyi költségvetésünk is igen szigorú volt: sem a közalkalmazotti, sem a köztisztviselői területen nem emeltük a fizetéseket, töröltük a korábban meglévő jutalmazási alapokat, a dologi kiadásokat az inflációnál kisebb mértékben engedtük növelni. Ezt a szigort a 2004. évi költségvetés előirányzatainak összeállításakor folytattuk, kiegészítve a tavalyi év végén teljes konszenzussal meghozott bevételnövelő intézkedésekkel (helyi adók emelése, lakbéremelés stb.). Mindez azonban önmagában kevés lett volna a tavaly decemberben elfogadott forrásmegosztási törvény mintegy félmilliárdos pozíciójavulást eredményező, kedvező hatása nélkül.” Korábban a forrásmegosztást fővárosi rendelet szabályozta. 2004-től megváltozott a kiadási szükségletek egyik igen fontos eleme, az úgynevezett felhalmozási (beruházási és felújítási) szükségletek számbavételének módja. Az elmúlt négy évben érvényben volt rendszer túlzottan preferálta az elsősorban a belső pesti kerületekre jellemző városrehabilitációt, illetve a főként külső kerületekben nagy súllyal megjelenő infrastruktúraépítési feladatokat. Póta Gyula alpolgármester szerint „a most elfogadott törvény arányosabban kezeli az egyes fejlesztési feladatokat, a szükségleteket megalapozó adatbázisok, illetve számítási módszerek is egzaktabbak a korábbinál. Ráadásul 2005-től további pozíciójavulásra számíthatunk, miután innentől a forrásmegosztási rendszer egy másik fontos eleme, az adóerőképesség számításba vétele is számunkra kedvező módon változik. Számításaim szerint ez utóbbinak a hatása 2005-től kezdődően évenként 200—250 millió forint bevételi többletet jelenthet. Ha ezt a számot levonjuk a fentiekben 2004. évre vonatkozóan 568 millió forintra becsült strukturális hiány összegéből, akkor a jövő évi költségvetés készítése során még további 310—360 milliós hiányt kell ledolgoznunk ahhoz, hogy a költségvetés bevételi és kiadási oldala strukturálisan, azaz tartósan, ne pedig egyszeri jellegű megszorító intézkedések hatására kerüljön egyensúlyba. Ha ezt a rendkívül nehéz feladatot jövőre is sikerül megoldani, akkor elmondhatjuk, hogy a teljes ellehetetlenüléssel fenyegető költségvetési hiányt három év kemény munkájával rendbe tettük” — vélekedik Póta Gyula. A kerületi költségvetés idén is — és minden valószínűség szerint jövőre is — rendkívül takarékosan bánik az intézményeivel és a Polgármesteri Hivatallal. Az intézmények dologi kiadásainak inflációkövető emelését 2004-ben sem tudják biztosítani. A kötelező minimumon felül pedig semmilyen bérfejlesztést nem tesz lehetővé az előirányzat. „Minden szigorúság ellenére visszaállítottuk a közalkalmazottak öt százalékos teljesítményarányos jutalmazását, és a hivatal dolgozóinak is terveztünk egyhónapnyi jutalomalapot. Ha nem is volt lehetőségünk a bérek inflációkövető emelésére, azt azért szeretnénk elérni, hogy a bruttó jövedelmek ne csökkenjenek” — tájékoztatott Póta Gyula, majd így folytatta a gondolatsort: „ha minden a fentebb vázolt terveink szerint halad, akkor a kerület vagyonfelélésének veszélyes folyamata 2006-ban véget ér. Onnantól kezdve vagyon eladásából származó jövedelmet kizárólag vagyongyarapításra lehet majd költeni. A legnagyobb infrastrukturális kötelezettség, a csatornázás finanszírozása átkerült a fővároshoz, így 2006-tól az utak állapotának javítása lehet majd a legfontosabb önkormányzati feladatunk. Telekeladásból tervezett bevételeink idén nem érik el az 1,4 milliárd forintot, ez az összeg tavaly 1,44 milliárd, tavalyelőtt pedig 1,84 milliárd forint volt” — tette hozzá az alpolgármester. Az önkormányzat kötelező és vállalt feladatainak felülvizsgálata jelenleg is zajlik. „Oktatási rendszerünket például kétévente felülvizsgáljuk, és ellenőrizzük, hogy az igen szigorú kapacitáskihasználtsági feltételeknek megfelelnek-e az intézmények. Ugyanígy ügyelünk arra, hogy a hivatal nagysága és az alkalmazott köztisztviselők száma egy állandó lakosra vetítve ne haladja meg a fővárosi kerületek átlagát. Felelősséggel állíthatom, hogy az egyes szakfeladatok gazdaságosságát jellemző mutatók minden területen kedvezőbbek a fővárosi kerületek átlagánál, ami azt jelzi, hogy a főváros takarékosabban gazdálkodó kerületei közé tartozunk.” Póta Gyula alpolgármester az eddigiekben a közel 1,1 milliárd forintos működési hiányról beszélt, de a rendeletben a teljes hiány meghaladja a kétmilliárd forintot. „A hiány felhalmozási része — amit ugye nem fűtésszámlára, bérekre, hanem iskolaépítésre, utakra költünk — szintén igen magas, aminek az az oka, hogy idén megkezdődik a Rákóczi gimnázium felújítása. Erre, ha képviselőtársaim is rábólintanak, egy hosszú lejáratú, tizenhárom évre szóló hitelt venne fel az önkormányzat. Az idei nagy beruházások közé tartozik a Margit körúti új okmányiroda kialakítása és a Klebelsberg művészeti központ befejezése is” — mondja Póta Gyula. A költségvetésben új elemeket is találunk: „Minden nehézség ellenére, ha nem is túl nagy összeggel, de szerepelnek benne olyan tételek, amelyekkel új irányt szeretnénk szabni az önkormányzat működésének. Ezek elsősorban a közterületek rendbetételét és rendben tartását hivatottak szolgálni. Ilyen a közterületi bútorok meghibásodásából, rongálásából származó hibák azonnali kijavítására szolgáló tízmilliós vagy a kerületi lépcsők állagmegóvására elkülönített tizenöt milliós keret. Harminckét millió forintot költ a testület idén járdatisztító-gépek vásárlására és üzemben tartására. Tavalyhoz képest mintegy 190 millió forinttal növekedett az intézmények felújítására fordítható pénz is. Fontos változás az is, hogy a kátyúzáshoz és parkfenntartáshoz szükséges közbeszerzési eljárásokat öt évre előre, a választási cikluson túlmutatóan határoztuk meg, ezért sokkal tervezhetőbbekké váltak. Az önkormányzati intézmények akadálymentesítésére ötvenmillió forintot különítettünk el. Az előkészítő munkák után pedig az idén megkezdődik a hűvösvölgyi végállomás és környékének átépítése, rendezése. Az idén kétszáz millió forintot különítettünk el területrendezésre, illetve tervek készíttetésére. A Lajos utca 31-ben található műemlék ház állagmegóvására már szinte a huszonnegyedik órában kerül sor, az idei költségvetés ezt is lehetővé teszi. Útfelújításra és új utak építésére azonban, sajnos, nem tudunk többet biztosítani a tavalyi összegnél” A költségvetés vitája idén szokatlanul rövid volt. Póta Gyula alpolgármester elmondta, „több héten át tartó politikai előkészítő munka előzte meg a költségvetés általános és részletes vitáját. Ennyire kiegyensúlyozott politikai helyzetben elengedhetetlen a megegyezésre való törekvés, ezenkívül igyekeztünk rendkívül részletes és minden területen kidolgozott előterjesztést tenni a képviselők asztalára. Külön köszönetet mondok a Pénzügyi Iroda munkatársainak, akik ezt a munkát a háttérből nagy szakmai hozzáértéssel és precizitással segítették” — fejezte be nyilatkozatát az alpolgármester.
Koncz Imre, a II. kerületi SZDSZ-frakció vezetőjének álláspontja
„Az idei költségvetés elkészítésekor a képviselő-testület felnőtt a feladatához. Nem voltak fölösleges erőpróbák, teljesíthetetlen követelések. Póta Gyula alpolgármester kiegyensúlyozott költségvetést készített elő. Furcsának tűnhet ez az állítás, mikor a költségvetés hiánya meghaladja a 10 százalékot. A kétmilliárdos hitelfelvétel döntő része a Rákóczi gimnázium felújítását szolgálja, s csak azért van rá szükség, mert a vagyon transzformációját (telkek eladása — épület felépítése) a legkedvezőbb árak eléréséhez időben szét kell húzni. Ez a pénz nem vész el. A költségvetés szépséghibája a közel félmilliárdos működési hitel, amely jórészt még a száznapos programnak köszönhető. Az akkori hirtelen fizetésemelésekhez szükséges bevételeket a központi költségvetés nem biztosítja. Most először készültek viszont a tárgyévet követő két évre előretekintő részletes táblák — ezekből már látható, hogy jövőre alig, két év múlva pedig már egyáltalán nem kell működési hiánnyal számolni. S ez jó, mert megszűnik a vagyonfelélés. Nem a fizetésemelésekben volt a hiba, hiszen a tanárok, orvosok, nővérek, köztisztviselők most sincsenek túlfizetve. A hiba ott történt, hogy az állam csak pár hónapig állta a teljes emelés terheit. A következő évek különböző normatíváiba nem építették be a béremelés teljes költségét. A baj ott történt, hogy e néhány hónap alatt nem lehetett megfelelően ésszerűsíteni, karcsúsítani a szervezeteket. Ott sem, ahol nyilvánvaló, hogy többen dolgoznak, mint amennyi munka van. Ez a feladat sem halasztható tovább. Van, ahol az önkormányzat vállal magára fölösleges terheket, feladatokat. Itt vannak például a kerületi közterület-felügyelők. Bőven el kellene magukat tartani a kirótt büntetésekből, s akkor legalább rend lenne az utcákon, tereken. De gondoljunk csak a vadreklámokra, milyen sűrűn borítják el a kerületet, és senki nem fizet értük. Mi, liberálisok már sokszor ostoroztuk a kerület tulajdonában lévő cégeket. Leírjuk ismét: nincs szükség különböző vagyonkezelő szervezetekre, cégekre. Az Intelig kezeli az intézményeket, a Budép a helyiségeket és a lakásokat, a Budszolg afféle karbantartási munkákat lát el félpiaci körülmények között. A közbeszerzésekből kiderült, hogy ugyanazok a feladatok, amelyeket a Budszolg ellát, külső cégekkel legfeljebb ugyanannyiért megcsináltathatók, s akkor az évi rendes 15—20 milliós tőkejuttatás megspórolható. A Budép hiánytalanul lenyeli a teljes évi lakbért és a helyiségbérleti díjakat. Nem szabadna tovább visszatartani a még el nem adott lakásokat, s a helyiségek privatizációját is be kellene fejezni. Akkor legalább egyszeri nagyobb bevételhez juthatna az önkormányzat, azután pedig rendszeres adójövedelemhez. A rendszerváltás óta vagyok önkormányzati képviselő — kijelenthetem, azóta a lakbérekből egy fillér bevétele nem volt a kerületnek; mind elfolyt a Budép kezén, s jó év volt, amikor nem kellett veszteségeit más kerületi forrásokból pótolni. Legfeljebb egy kerületi vagyonkezelő szervezet el tudná látni az intézményeink és esetleg megmaradó helyiségeink, lakásaink kezelését, s feltehetőleg a beruházásainkat is képes lenne lebonyolítani. Több cégre nincs szüksége az önkormányzatnak. A tavaly augusztusi állapot szerint — az adatokat egy belső ellenőri jelentésből veszem — 143 lakásunk és több mint 200 helyiségünk áll üresen. Megengedhetetlen pocsékolás. Nemhogy bevételt nem hoznak, de még közös költséget is fizetünk utánuk a társasházaknak. Itt az ideje, hogy meghirdessük ezeket a helyiségeket; meggyőződésem, hogy sokan várnak a lehetőségre, hogy kibérelhessék ezeket. A vagyonnal muszáj gazdálkodni. Ellenkező esetben nem hozza, hanem viszi a pénzt. Nézzük például a Marczibányi teret. A Lőtér és a sportpálya őrzése évi 20 milliónál többet visz el. Bármit is akar kezdeni velük a testület, először szabályozási tervet kell készíteni hozzá. Biztos, hogy az elkövetkező két éven belül részben koncepció, részben pénzhiány miatt se értékesíteni, se átépíteni nem fogja az önkormányzat. Addig is meg kellene hirdetni a lehetőséget, biztosan akadna bérlője a területnek. A Lőtér bármikor alkalmas kertvendéglőnek, és a sportpályát is lehetne hasznosítani. Legalább nem mutatnának ilyen szomorú képet, s az őrzésért, karbantartásért sem kellene fizetnünk. Hasonló helyzetben van a Páfrány út—Szalonka utca sarkán a legalább tíz éve üresen tátongó egykori erdészház. Ideális budai kertvendéglő lehetne — a Kikelet bezárása óta a belső kerületrészen ilyen már úgy sincs, de hiába próbálkoznak a kibérlésével évről évre, még választ sem kapnak a vállalkozók. Budapest egyedi adottságú sportpályája a Kolozsvári Tamás utcai telep, a város központjához közel gyönyörű kilátással, s mégis alig van ott sportélet. Az öltözőépületben székel a kerületi Sport- és Szabadidőcentrum, meg itt lakik a gondnok. A közel tízhektáros területen van egy teniszpálya, egy műfüves kispálya és egy majdnem szabványos futballpálya. Ennyi. Ez bizony pazarlás a lehetőséggel, pazarlás a pénzzel. Legalább négy éve üres a Lajos utcai iskola és a Fillér utcai bölcsőde épülete is. A főváros kellős közepén nem állhatnak évekig üresen az épületek, kihasználatlanul a lehetőségek. Az idén százötven millió forinttal támogatjuk meg az egészségügyet. Pedig ez a pénz is megtakarítható lenne. Be kellene fejezni a családorvosok, fogorvosok, gyermekorvosok praxisának privatizációját. Többen jelezték azt is, hogy szeretnék megvenni a rendelőt, amelyben dolgoznak. De a Kapás utcai szakorvosi rendelőintézet privatizációja sem megvalósíthatatlan dolog. Meggyőződésem, hogy az ellátás színvonala biztosan nem látná kárát, az önkormányzat kiadásai viszont jelentősen csökkennének. Ennek a kerületnek nem kell hitelből tengődnie. Adva vannak a lehetőségei, csak élni kell vele. Az önkormányzás nemcsak feljogosít a saját ügyek intézésére, de egyúttal követelménnyé is teszi, hogy a jó gazda gondosságával bánjunk a ránk bízott vagyonnal. A második kerület az ország egyik leggazdagabb kerülete, s ennek megfelelően is kellene működnie. Mi, liberálisok tudjuk, hogy mit kell tenni, és készek is vagyunk megcsinálni.”
