e-mokráci@

Digitális szakadék és elektronikus kormányzás

Hogyan befolyásolja az internet rohamos elterjedése a közéletet, a politikai kultúrát, a kormányzat és a hivatalok működését? Milyen felelőssége lehet egy „digitális demokratának”, és milyen adatvédelmi szempontok merülnek fel az elektronikus véleménynyilvánítással összefüggésben? Tovább mélyül-e a digitális szakadék, vagy sikerül megfordítani ezt a folyamatot? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgetett a Budai Liberális Klubban Almási Miklós író, Csepeli György szociálpszichológus, az Informatikai Minisztérium politikai államtitkára; Szekfű Balázs, a Carnation Consulting Rt. elnöke, valamint az est moderátora, Réz András esztéta.

Az internet-hozzáférésben világelső skandináv országokban, illetve az Egyesült Államokban már reális lehetőség, ami itthon még utópiának tűnik: a digitális közélet, amihez nem szükséges a (választó)polgárok személyes jelenléte. Ez persze nem azt jelenti, hogy a következő amerikai elnökválasztás a szavazófülkék helyett az interneten dőlne el, kisebb jelentőségű kérdésekben — például helyi népszavazásoknál — azonban elfogadható módszernek látszik a virtuális voksolás.

Csepeli György az elektronikus közélet, az e-mokráci@ személytelenségének veszélyére hívta fel a figyelmet. „Egy digitális demokratának jóval kisebb felelőssége van, mint aki személyes jelenlétével nyilvánít véleményt. Persze ezt a felelősséget a parlamenti munkában sem mindig lehet érzékelni, pedig ott ülnek a székben a képviselők” — mondta az államtitkár, aki korábban, kutatóként sokat foglalkozott a csoportdöntések pszichológiájával. Almási Miklós szerint az internet egyelőre nem alakíthatja át az egész demokrácia-struktúrát, hiszen a személyes beszélgetést, az így megszerzett információkat, „füleseket” aligha pótolhatja a virtuális kommunikáció. Szekfű Balázs úgy véli, a digitális demokráciáról nem feltétlenül a különböző hazai internetes fórumok álnéven bejelentkező résztvevőinek mentalitása alapján kell ítéletet alkotni. Nyugaton, sőt már Magyarországon is vannak olyan csoportok, akik névvel, sőt arccal (digitális fényképpel) vállalják véleményüket, s ez a jövő útja.

Az internetnek hamarosan meghatározó szerepe lehet a kormányzati munkában, a hivatali ügyintézésben is. A beszélgetésből kiderült, az elektronikus kormányzás (e-government) nagyon hasonló elvek alapján működik, mint az elektronikus kereskedelem, az e-commerce. Várható, hogy az üzleti szférához hasonlóan a kormányzat és a hivatalok működésében is egyre inkább felbomlik majd a szigorú hierarchia, s áttérnek a horizontális struktúrára, a projektmenedzsment gyakorlatára. Ehhez azonban rugalmas, ügyfélcentrikus, minden szempontból átláthatóan működő, a személyes adatok védelmét maximálisan tiszteletben tartó hivatalokra van szükség, s ez ma Magyarországon ugyancsak az utópia fogalomkörébe tartozik. „A digitális demokráciában például nem képzelhető el, hogy a munkaidőn kívül megáll az élet. Egy ilyen struktúrában napi huszonnégy órás adatszolgáltatásra kell kötelezni az összes hivatalt” — véli Csepeli György.

A Budai Liberális Klub estjén sok szó esett az úgynevezett digitális szakadékról (digital divide) is, ami az információs társadalom vívmányainak haszonélvezői, illetve az azoktól elzártan élők között tátong. A résztvevők egyetértettek abban, hogy ma már az információs társadalomban is létezik „burzsoázia és proletariátus”, bár a köztük lévő hatalmas különbség még nem olyan szembetűnő, mint mondjuk néhány száz évvel ezelőtt egy jobbágy és egy földesúr között. A kormányzatnak, s ezen belül az oktatási, illetve az informatikai tárcának nagy felelőssége van abban, hogy a felnövő új generáció már haszonélvezője legyen ennek az információs társadalomnak. Ezt a célt szolgálta például a Magyar Bálint által 1996-ban elindított Sulinet program, amely bevezette az internetet a közoktatásba, s amelynek folytatását, kibővítését a jelenlegi kormány is fontosnak tartja.