Ki veri be a fejét a költségvetési plafonba?

Dátum
Helyszín
1027 Budapest, Margit körút 48. I. emelet
Vendégek
  • Csillag István közgazdász, volt gazdasági miniszter
  • Kóka János országgyűlési képviselő, volt gazdasági miniszter

Ki veri be a fejét a költségvetési plafonba? címmel tartott előadást a Budai Liberális Klub vendégeként Csillag István volt gazdasági és közlekedési miniszter. A szervezők szándéka szerint két volt gazdasági miniszter párbeszédéről lett volna szó, de sajnos, Kóka János a rendezvény meghirdetett időpontjában éppen az adótörvények változtatásáról tartott vezérszónoklatot a parlamentben. Lehetőleg mindenki verje be a fejét a költségvetési plafonba — válaszolt bevezetőjében a vitaest címére a volt gazdasági és közlekedési miniszter. A Export-Import Bank ZRt. igazgatóságának elnöke szerint a döntéshozókat távol kell tartani az államadósság további növelésétől. Úgy vélte: a politika szereplőinek nem szabad olyan kiadási politikát folytatni, amelynek következményeként „a plafon veszélybe kerülne”. Csillag szerint a politikai erők — főleg választási kampány idején — hajlamosak elfeledkezni arról, hogy mennyi az állam bevétele, és rendre úgy tesznek, mintha több lenne, mint amennyi. Mindenütt a világon, de Magyarországon különösen kiéleződött az úgynevezett megtakarítási kérdés — szögezte le a volt politikus. — Ez azt jelenti, mind az egészségügyi, mind a nyugdíjrendszert illetően kevés a megtakarított pénz. Idős korban jó, ha vannak az embernek tartalékai, de „Magyarország nem erről híres”. A plafontörvény célja — magyarázta Csillag —, hogy világos keretét adja a lehetséges kiadásoknak. Míg korábban olcsó pénzből lehetett finanszírozni magunkat, addig most „nincs pénz vagy baromi drága”. Ez a helyzet takarékos költségvetési magatartást követel meg. A plafontörvény azért szükséges, mert a politikai pártok az emberek hiányzó megtakarításait szívesen pótolják állami pénzekkel, szeretnének jót tenni a néppel — mutatott rá a volt miniszter. — Másrészt egyre több bank megy csődbe, miáltal nehezül a hitelfölvétel — tette hozzá. Az Eximbank elnöke szerint az SZDSZ félt bejelenteni — nehogy fokozza a pánikot, rontsa az ország nemzetközi megítélését —, hogy a készülő költségvetés abszolút nem veszi figyelembe a várható világgazdasági folyamatok magyarországi hatásait, és tökéletesen alkalmatlan minden olyan gazdaságpolitikai cél elérésére, amitől függenek a lakossági megtakarítások, nyugdíjak, egészségügyi kiadások és egyéb „fennkölt célok”. Ugyanezen okból az SZDSZ a „válságkormány” kifejezést sem merte használni, s a párt ezért jött elő a szakértői kormány kényszer szülte és halvaszületett elképzelésével. Magyarország 2006 óta számos lépést tett a megrendült államháztartási egyensúly helyrehozatala érdekében — vélte a volt gazdasági és közlekedési miniszter. — Az ország ennek köszönhetően jól halad a konvergenciaprogram teljesítésének útján. 2006-ban tíz százalék körüli volt a várható államháztartási hiány, idén pedig három-négy százalék körül lesz. „Ez nagy eredmény” — fogalmazott Csillag. A volt miniszter ugyanakkor fölhívta a figyelmet arra, hogy megváltozott Magyarország gazdasági környezete. Az őszödi beszédben említett isteni gondviselés idáig nagyjából megóvta Magyarországot az olcsó pénz hiányától, de az Egyesült Államokat nem. Ez aztán olcsó hitelek megszűnését vonta maga után szerte a világban. „Vert sereg gyorsan tanul” — jellemezte Lenin bonmot-jával a kormányt a gazdasági szakember, amiért az első költségvetési tervezetet gyorsan korrigálták. Szerinte az SZDSZ elérte, amit akart: a 2009-es összkiadás ne legyen nagyobb a 2008-asnál. A Nyugat-Európába irányuló export stagnálni fog 2009-ben a 2008-as szinthez képest, vagy legfeljebb igen csekély mértékben nő. Ezért a versenyszektor számos vállalata örülhet, ha árujának van fizetőképes kereslete, az alkalmazottak pedig elégedettek lehetnek, ha nem bocsátják el őket és a béreik nem változnak. Akármit is mond a miniszterelnök, nincs fedezet a tizenharmadik havi nyugdíj kifizetésére, és a közféra tizanharmadik havi fizetésére sem — jelentette ki a volt miniszter. Az autóút- és autópálya-építések körüli anomáliákról Csillag egy kérdésre úgy felelt: ahhoz, hogy az egyik érintett település kiadja a Megyeri hídra a használatbavételi engedélyt, az adófizetők pénzéből kifizetett az állam neki nyolcmilliárd forintot. „Az elmúlt hat évben 540 kilométernyi autópálya és autóút épült. Legalább ötszáz település van az 540 kilométernyi új autópálya és autóút mellett. Az az isteni szerencse, hogy nem minden egyes település ilyen. Voltak mértéktartóak is, melyek csak a toronyórát kérték, az aranyláncot nem. Amikor valaki elkezdi összehasonlítani a horvát és a magyar autópályák építési költségeit, ezt figyelmen kívül hagyja. Ivica Racan akkori horvát kormányfő ezzel kapcsolatban azt mondta nekem: a Zágráb és Spalato közti autópálya építésekor a közlekedési miniszter azzal hívta be az érintett polgármestereket a belügyminisztérium épületébe, hogy legalább két váltás fehérneműt hozzanak magukkal, mert ameddig nincs megegyezés, senki sem távozhat. Miniszterként kormányülésen fölvetettem ezt a módszert, mint követendő példát. A választ mindenkinek a fantáziájára bízom.” Egy, a párt- és kampányfinanszírozást érintő kérdésre az egykori gazdasági és közlekedési miniszter úgy reagált: Barack Obama esete a példa arra, hogy magánemberek adományaiból sikeres kampányt lehet folytatni. Ez azonban úgy nem megy — tette hozzá Csillag —, hogy Magyarországon a pártok tagjai nem vagy csak alig fizetnek tagdíjat. „Nincs ingyen leves” — fogalmazott. Az előadás után a hvg.hu rövid interjút készített Csillag Istvánnal. Azt kérdezte, hogy tekintettel a tizenharmadik havi nyugdíj racionálisan megmagyarázhatatlan voltára, továbbá arra, hogy a soron következő választásokat aligha lehet vele megnyerni, miért nem szüntetik meg. Csillag szerint a kormányfőnek „a saját pártján belül kellene elfogadtatni azt a tényt, hogy milyen forrásokkal és mire lehet ebben a költségvetésben tervezni”. Saját szerepéről Csillag azt mondta: sem 2010 előtt, sem utána nem tervezi a politikába való visszatérését, ilyen fölkérést nem is kapott.„Természetesen felelős vagyok, hiszen egy koalíciós kormányzás során, ha valaki kormánytag és nem lép ki a kormányból, akkor magától értetődően felelős” — mondta a 2001-ben megkezdődött fegyelmezetlen költségvetési politika folytatásában való személyes szerepéről. „Szerencsére ennek az időszaknak a kormányüléseiről már készültek jegyzőkönyvek” — tette hozzá, utalva arra, hogy súlyos politikai konfliktusok lehettek Medgyessy Péter miniszterelnök és őközte. (A hvg.hu tudósításának felhasználásával)