Karsai Péter: ALS, méltóság, életigenlés, lelkierő

Mit szólnál, ha megkapnád a halálos ítéletedet? Ha azt mondanák neked, 3-5 éved van hátra. És ez idő alatt rohamosan romlani fog az állapotod, a végén már semmit nem fogsz tudni egyedül csinálni, maximum a fejedet mozgatni. Terveket szőnél? Utaznál? Elővennéd a fiókba dugott bakancslistát? Sírnál, sajnálnád magad? Átkoznád a sorsot, bezárkóznál szobába, magadba? Vagy mindezt így együtt? És vajon mit tenne a környezeted? 
Karsai Dániel alkotmányjogásszal mindez megtörtént, amikor az izomsorvadásos ALS betegséggel diagnosztizálták. Utolsó hónapjait az életvégi döntés jogáért való küzdelemre áldozza, harcát sokan ismerik. Sajnos állapota már nem teszi lehetővé, hogy vele is beszélgessünk, megtette viszont öccse, Péter, hogy eljött a Kaptafába, és elmesélte nekünk a történetet, ami egyáltalán nem csak Dani története. Hanem az övé is. Hogyan éli meg ő az életet két kisgyermekes apaként, amikor tudja: hamarosan elveszíti azt az embert, akivel felnőtt, aki a legközelebb áll hozzá. Belegondolt már abba, milyen lesz – ahogy fogalmaz – levágott karral élni? Fel lehet erre egyáltalán készülni? Nem szoktunk a halálra, a saját elmúlásunkra gondolni, pedig segíthet élni, s hálásnak lenni a létezésért. Erről szól ez az adásunk.