AB-beadvány a magánnyugdíjpénztárak ügyében

Mivel a magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó törvény kihirdetése megtörtént, – a Stabilitás Pénztárszövetség segítségével – két előre megfogalmazott beadványt adunk közre, amelyeket az Alkotmánybíróságnak lehet benyújtani. Mivel ugyanarról szólnak, természetesen elegendő csak az egyiket elküldeni, a hiányzó adatok (név, cím, keltezés) megadásával.

Mindkét beadványváltozat letölthető kinyomtatható formában is:


1. változat

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága részére
1015 Budapest
 Donáti u. 35-45.

Tisztelt Alkotmánybíróság!

Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja és 21. § (2) bekezdése alapján indítványozom, a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvény 18. és 28. §-ainak utólagos alkotmányossági vizsgálatát, e rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és a kihirdetés napjára visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítését.

A törvény e rendelkezései álláspontom szerint sértik az Alkotmánynak a jogbiztonság védelmére vonatkozó 2. § (1) bekezdését, a tulajdon védelmére vonatkozó 13. §-át és az emberi méltóság védelmére vonatkozó 54. § (1) bekezdését.

A törvény megalkotásával a jogalkotó célja egyértelmű, olyan helyzetet kívánt teremteni, hogy a pénztártagok számára a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépés legyen az egyetlen reális alternatíva. E törekvés fejeződik ki a kialakított eljárási rendben és a pénztártagság megtartásához fűződő anyagi jogi konzekvenciákban, társadalombiztosítási nyugdíj jövőre nézve történő elvesztésében.

A támadott törvényi rendelkezések a magán-nyugdíjpénztári tagságukat megtartani kívánok számára azt a kötelezettséget írja elő, hogy erre vonatkozó nyilatkozatukat személyesen megjelenve 2011. január 31-ig kell megtenniük az illetékes nyugdíjbiztosítási szervnél. A nyilatkozat megtételének elmulasztása esetén a tagsági jogviszony 2011. március 1-vel megszűnik.

A kialakított eljárási rend, a rendelkezésre álló igen rövid idő, valamint a megalapozott döntéshez szükséges információk hiánya összességében sértik a jogbiztonságra vonatkozó, az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó követelményeket. Normális esetben a változatlanság, a status quo fenntartása nem jár bejelentési kötelezettséggel, a bejelentés jellemzően a változtatási szándék bejelentéséhez kötődik. Az semmiképpen sem tekinthető jogállami megoldásnak, ha a változtatás az érintett hallgatásához kötődik.
A magán-nyugdíjpénztári tagság automatikus, a hallgatásból következő megszűnése a tag magán-nyugdíjpénztári egyéni számláján lévő felhalmozott vagyonának elvesztésével jár, minthogy az átkerül a törvénnyel létrehozott alapba. Ez az Alkotmánynak a tulajdonvédelemmel kapcsolatos 13. §-át sérti. Egyrészt nincs olyan alkotmányos indok, amely ezt indokolná, másrészt hiányzik az Alkotmány 13. § (2) bekezdéséből következő kártalanítás.

A kialakított eljárási rend és a magán-nyugdíjpénztári tagság megtartásához fűzött anyagi jogi konzekvenciák a tagok döntési szabadságát látszólagossá teszik, azt kiüresítik. Ez korlátozza az emberi cselekvés autonómiáját, s ezen keresztül sérti az Alkotmány 54. § (1) bekezdése által védett emberi méltóságot.

Tisztelt Alkotmánybíróság!

Mivel az indítvánnyal támadott rendelkezések 2011. március 1-ig végrehajtásra kerülnek, az alkotmányellenesség orvoslására a későbbiekben korlátozottak a lehetőségek. Erre tekintettel kérem, hogy az indítványban foglaltakat a Tisztelt Alkotmánybíróság soron kívüli eljárásban bírálja el.

[Kelt]

Tisztelettel:

aláírás:
név:
cím:


2. változat

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága
1015 Budapest
Donáti utca 35-45.

Tisztelt Alkotmánybíróság!

Alulírott ……………………………….….. (lakcím: ………………………………………………………………………..) az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontja és 21. § (2) bekezdése alapján indítványozom, hogy a tisztelt Alkotmánybíróság állapítsa meg, hogy a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Mpt.) – a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztárválasztás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló törvénnyel megállapított – 123. § (6) bekezdése ellentétes az Alkotmány 13. § (1) bekezdésével és 54. § (1) bekezdésével, ezért azt semmisítse meg.

Az Alkotmánybíróság hatáskörét szűkítette a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXIX. törvény, valamint az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXX. törvény. Jelen indítvány ugyanakkor nem adó- vagy járulékfizetési kérdést érint, hanem a magánnyugdíj-pénztári tagság automatikus megszűnésére vonatkozó törvényi rendelkezés alkotmányellenességének megállapítására irányul, így az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik mind az
alkotmányellenesség vizsgálata, mind pedig az alkotmányellenes törvényi rendelkezés megsemmisítése.

A támadott törvényi rendelkezésből következően 2011. január 31-ig személyesen kell a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervnél kezdeményezni a magánnyugdíj-pénztári tagság fenntartását, ellenkező esetben az megszűnik, így a tag nem lesz jogosult a magánnyugdíj-pénztári tagsága alapján járó szolgáltatásokra.

A 103/2010. (VI. 10.) AB határozat szerint a magánnyugdíj-pénztári tagság alapján az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésekor vagy a tag halála esetén teljesítendő szolgáltatásra (legyen az egyösszegű vagy járadékszolgáltatás) vonatkozó váromány az Alkotmány 13. § (1) bekezdése szerint tulajdoni védelemben részesül. Ettől a várománytól a magánnyugdíjpénztári tag – minden aktív cselekvés vagy döntés nélkül – elesik, ha a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv előtt rövid időn belül személyesen nem nyilatkozik a tagságának fenntartásáról. A várománytól való elesés az alkotmányjogi értelemben vett tulajdonhoz való jog korlátozását eredményezi. A tulajdonjog korlátozása az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint akkor alkotmányos, ha arra közérdekből, és az elérni kívánt közérdekkel arányosan kerül sor.

A támadott rendelkezést megállapító törvény általános indokolása a törvény céljaként csak annyit jelöl meg, hogy „[a] nyugdíjpénztár-választás szabadságának megteremtése lehetővé teszi a pénztártagok teljes köre számára a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépést.” A társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépés lehetőségét ugyanakkor nem ez a törvény teremtette meg, mivel arra már a nyugdíjpénztár-választás szabadságáról szóló 2010. évi C. törvény alapján bármely tagnak lehetősége van. Ennek megfelelően a magánnyugdíj-pénztári tagság automatikus megszűnését nem támasztja alá közérdekkel a törvényalkotó, ezért az önmagában sérti az Alkotmány 13. § (1) bekezdését. Közérdek fennállása esetén sem lenne arányosnak tekinthető a tulajdonhoz való jog korlátozása, mivel a rövid határidő mellett a mintegy hárommillió magánnyugdíj-pénztári tag számára fizikailag sem lehetséges a tagság fenntartására vonatkozó nyilatkozat megtétele. A személyes megjelenés kötelezettsége ugyancsak aránytalanná teszi a tulajdonjog korlátozását, mivel a személyazonosság igazolására a jogrendszer számos egyéb lehetőséget ismer.

Az Mpt. 123. § (6) bekezdése (látszólag) döntési szabadságot biztosít a magánnyugdíj-pénztári tagok számára, amikor lehetővé teszi, hogy nyilatkozzanak a tagságuk fenntartásáról. Ez a döntési szabadság az egyén önrendelkezési jogának részét képezi, amely az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében elismert, az emberi méltósághoz való jog részjogosítványa. Ezt a döntési szabadságot ugyanakkor a rövid határidő és a személyes megjelenési kötelezettség az előzőekben kifejtettek szerint kiüresíti, ezért a támadott rendelkezés sérti az önrendelkezéshez való jogot, ezáltal pedig az Alkotmány 54. § (1) bekezdését.

Mivel a támadott rendelkezés – hatályosulása esetén – 2011. március 1-jén végrehajtottá válik, így az alkotmányellenesség orvoslása a jogbiztonság követelményére is tekintettel ezt követően már csak igen nagy nehézségek árán történhetne meg, kezdeményezem, hogy a tisztelt Alkotmánybíróság az indítványomat soron kívül bírálja el.

[Kelt]

Tisztelettel:

aláírás:
név:
cím: