(1944-1997)

Solt Ottilia 1944-ben született Budapesten. Az ELTE magyar-filozófia szakán szerzett diplomát, majd szociológusként a Gazdaságkutató Intézetben, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai és Történelemtudományi Intézetében dolgozott. 1974 és 1981 között a Fővárosi Pedagógiai Intézet munkatársa volt, majd miután állásából elbocsátották, tanárként és könyvtárosként tevékenykedett. A hetvenes években a magyarországi társadalom legszegényebb rétegeinek életkörülményeit kezdte vizsgálni, s ennek nyomán 1979-ben létrehozta a Szegényeket Támogató Alapot (SZETA). Ugyanebben az időben kezdte szerkeszteni a Beszélő című illegális ellenzéki lapot. 1988-ban a Szabad Kezdeményezések Hálózatának ügyvivője lett, és alapító tagja a Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ). 1990 és 1994 között országgyűlési képviselő volt, majd a Wesley János Főiskola tanáraként leendő szociális munkások képzésével foglalkozott, és élete végéig szerkesztette a Beszélőt. Hosszú, súlyos betegség után, életének 53. évében, 1997. február 1-jén hunyt el Budapesten. „Solt Ottiliát a cselekvés jóérzése fűtötte, vidáman és bátran vette föl a harcot a kellemetlenkedő hatalommal. Számára a szegények segítése nem egy rossz társadalmi lelkiismeretű városi lány gesztusa volt, ő csakugyan a végeken érezte elemében magát… Jó volt a közelében lenni, jó volt a bájosan rendetlen, legendás Komjádi utcai lakásban tanyázni, segédkezni. A halál megint a jók és igazak közül ragadott el egyet” — írta nekrológjában Fencsik Flóra.

A Budai Liberális Klub Alapítvány 2004 januárjában, Solt Ottilia születésének 60. évfordulója alkalmából emléktáblát állított tiszteletére egykori lakóhelyén, a Komjádi Béla utcában. Alapítványunk azóta minden évben emlékünnepséget is szervez Solt Ottilia tiszteletére.