„A bögölycsípésekre szükség van”

avagy békülékeny vita a Nemzeti Színházról

A Nemzeti Színház ügye még mindig slágertéma a közéleti fórumokon. A Budai Liberális Klubban december 16-án megrendezett évzáró beszélgetésnek három vendége volt. Hárman, akik még nem ültek egy asztalnál. A nyilvánosságot általában kerülő Siklós Mária, a Nemzeti Színház tervezője, Jordán Tamás, a teátrum leendő igazgatója, a direktori pályázat győztese és Márta István, az Új Színház igazgatója, a Nemzeti-pályázat egyik vesztese. Hárman, akiknek az elmúlt hetekben több ellentétes nyilatkozatuk jelent meg a sajtóban. Az est nagy kérdése az volt, vajon a konfliktusok az erősebbek vagy a „békülési vágy” diadalmaskodik, amely netán egy új korszak hírnöke lehet a Nemzeti Színház keserves históriájában. A Nemzeti Színház Bánk bánjának egyik közelmúltbeli előadásán nézői bekiabálás borzolta a kedélyeket. Jordán Tamás az eset kapcsán az egykori kiváló humorista, Ősz Ferenc anekdotáját elevenítette fel. „Az óvodások tüntetni akarnak, az egyik gyerek azt mondja: tüntessünk azért, hogy leves helyett csokoládét kapjunk, a másik szerint azért, hogy ne kelljen aludni délután. Pistike átszellemülten megszólal: tüntessünk azért, hogy a halak ne kapjanak kakaót. Az egyik társa azonban azonnal lehurrogja: tüntessenek azért a halak!” Jordán hozzátette, nem tudja elképzelni, milyen párbeszéd zajlott le a zajongók között az akció előtt, hiszen a rendezőt, Vidnyánszky Attilát még az előző kormány által kinevezett Schwajda György szerződtette. Jordán az előadás premierjét látta (éppen Siklós Mária mellett ült), de Vidnyánszky újszerű Bánk bán felfogásában semmi hazafiatlan elemet nem fedezett fel. Szerinte nem a művészi teljesítmény sokkolta a zajongókat. Márta István annyit jegyzett meg, hogy reméli, nem szaporodnak el a hasonló esetek, s emlékeztetett a Krétakör Színház nyári zsámbéki előadására, ahol szintén botrányosan viselkedtek a nézők. Arra a kérdésre, hogy lehet-e ez ellen védekezni, Jordán azt mondta, ha valami szokatlant tapasztalt a Merlin nézőterén, megszakította az előadást, és igyekezett megbeszélni a nézőkkel a dolgot. De belátja, hogy ezt a Nemzetiben nem lehet megcsinálni. Szóba került az igazgatói pályázat is. Jordán Tamást és Márta Istvánt régi munkakapcsolat fűzi össze, ezért adódott a kérdés, gondoltak-e arra, hogy együtt induljanak a versenyben. A választ hosszas csönd előzte meg. Majd Márta arra hivatkozott, hogy csak a beadási határidő előtt röviddel döntötte el, hogy mégis pályázik, ellentétben Jordánnal, aki már nyár elején nyilatkozott erről. Márta elmondta, hogy a döntés után egyik szeme sírt, másik nevetett. Jordán győzelmének örült, de a döntést kísérő eljárást igazságtalannak tartja. A zsűri működését megkérdőjelezné, de mivel ezzel azt a látszatot keltené, hogy csupán egy vesztes siránkozik, ezt nem teszi meg. Márta István egyébként Vidnyánszy Attilával együtt pályázott. Jordán közölte, hogy mielőbb leül a rendezővel tárgyalni, mert szeretné, ha további előadásokat is színre vinne a beregszászi rendező a Nemzetiben. Jordán Tamás beszélt arról is, miként fogadta a kinevezését megelőző támadásokat. „Igyekeztem jó kedélyűen reagálni ezekre. A bögölycsípésekre mindig szükség van.” Jordán korábbi nyilatkozata szerint a Nemzeti épülete nem olyan lett, amilyen az álmaiban szerepelt. Bán Ferenc Erzsébet téri terve viszont olyan volt. „A Siklós Mária által tervezett épület nekem nem tetszik, de hát ez ízlés kérdése. Nagyobb gond, hogy ha a közönség belép a színházba, egy gazdag kivitelezésű, túl elegáns, majdnem giccses térbe érkezik, ahol egy idő után feszengeni kezd.” Siklós Mária ezekre a szavakra most így reagált: „megszoktam már a szélsőséges kritikákat, de mindenkinek joga van a saját véleményét megfogalmazni. Összességében értek pozitív és negatív bírálatok is. Én is tudnék változtatni az épületen. Nem titok, hogy bizonyos belsőépítészeti megoldásokkal nem értettem egyet, néhol a giccses jelzővel is egyetértek.” Jordán korábban azt is közölte, hogy szívesen befedné a Nemzeti szabadtéri színpadát. A mostani beszélgetés ennél a témánál fordulatot vett. A moderátori kérdésre, hogy a szabadtéri színpad befedését engedélyezi-e Siklós Mária, Jordán átvette a műsorvezetői szerepet: „Kedves Mária! Ha elkalandozunk az álmok birodalmába, mit szólna ahhoz, ha egyszer majdan befednénk a színház szabadtéri színpadát?” Jordán heves színészi gesztusai láthatóan Siklós Máriát is magával ragadták és csak annyit válaszolt: „netalántán elgondolkodom a dolgon.” Hát itt tartunk, csak győzzük kivárni! „A láthatósági és akusztikai gondokkal kapcsolatban kiderült, Jordán negyven olyan széket kivett a nézőtérről, melyekről kevésbé látható a színpad. Siklós Mária is megerősítette, hogy vélhetően az akusztikai problémák megoldására a sürgető határidő miatt nem jutott elég figyelem. Az egyik nézői kérdésre, mely szerint gondolt-e arra Siklós Mária, hogy ekkora galiba lesz az általa tervezett Nemzeti felépítéséből, az építész azt válaszolta: Schwajda az Erzsébet téri építkezés leállítása után kereste meg. Annyit kért a kormánybiztostól, hogy az eljárás ne legyen törvénytelen, és hiszi, hogy nem volt az. A Budai Liberális Klub közönsége Jordánt még sok mindenről kérdezte, a leendő igazgató többször kisebb vitába is keveredett, de a beszélgetés végi taps számára is biztató lehet a jövőre nézve. Balogh Gyula