Mi, magyar demokraták, felemeljük szavunkat a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló, 2011. július 12-én elfogadott 2011. évi C. törvény ellen.

• Aláírási lehetőség az interneten

Az egykori magyar demokratikus ellenzék részvevőinek nyílt levele az Európai Unió és az Európa Tanács emberi jogi biztosaihoz a magyarországi vallásszabadság elnyomásáról.

Alulírottak, az 1970-es és 80-as években a kommunista egypártrendszer emberi jogi és demokratikus ellenzékének részvevői, arra kérjük Önöket, lépjenek fel határozottan a vallásszabadság és más alapvető szabadságjogok védelmében, amelyeket jelenleg komoly veszély fenyeget Magyarországon.

Még össze sem számlálták a halottakat az oszlói robbantás színhelyén, illetve Utøya szigetén, sokan már az iszlám terrorizmus újabb sikerét vizionálták. A tragédiasorozat másnapján a Jane’s Intelligence Weekly, a neves hírszerzési elemzőközpont is egy olyan helyzetjelentéssel állt elő, mely ugyan négy lehetséges verziót ajánlott megfontolásra, ám közülük elsőként mégis az iszlám kapcsolatot valószínűsítette. Nem véletlenül persze. Ám mindaz, ami az elmúlt napokban Norvégiában lezajlott egy szélesebb eseménysor tartozéka, és ennek megértése nélkül a kortárs történelmi folyamatok lényege siklana el.

A szijjártói kinyilatkoztatás értékes és fontos mérföldköve a legújabbkori össznemzeti számonkérősdinek. Nem csak a múlt bűneinek feltárásában zsinórmérték, de abban is unikum, hogy határtalan lehetőségeket nyit meg a bűnbakok keresésben, csak tágabban kell értelmezni a szóvivői gondolatot. A magyar történelemben sokan hoztak rossz, vagy legalábbis nem egyértelműen jó döntéseket, vagy egyszerűen olyanokat, amelyeknek „nagyon komoly hatásaik és következményeik” voltak a haza jövőjére nézve. Sajnálatos, hogy Szijjártó leragadt a Fidesz jól ismert judeo-euro-bolsevik összeesküvés-elméleténél, és szűklátókörűen csupán a két Fidesz-kormány közti miniszterelnököket vitetné bíróság elé. Nevetséges ez a kisstílűség, ennél már Bolond Istók is elegánsabban ragad dorongot: „No hát, no!” így kiált; „én uram isten! Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!”

Lássuk hát, hogy mire megyünk Szijjártóval ketten!

Tisztelt Külügyminiszter Asszony!

Nagy megtiszteltetés, hogy a Tom Lantos Intézet megnyitásakor az Amerikai Egyesült Államok az Ön személyében képviselteti magát.

Számunkra, az egypárti, kommunista rendszer ellen fellépő egykori demokratikus ellenzékhez tartozók számára fontos ez az intézet. Tom Lantos támogatta a szabadság ügyét, amikor Magyarországon még diktatúra uralkodott. Mi mindannyian tisztelettel tekintettünk rá, és sokan közülünk élete végéig őriztük a személyes barátságot.

Sajnos, a Tom Lantos védte értékektől a mai Magyarország egyre messzebb kerül. Jó dolog, hogy a Tom Lantos Intézet a magyar kormány és a demokratikus pártok egyetértése alapján jött létre, ám ilyen megegyezésre a kormány ma a demokrácia sorsát meghatározó egyetlen kérdésben sem hajlandó.

Kínai-magyar kapcsolatok

Számos képtelen állítás fogalmazódott meg a magyar-kínai közeledést és üzletkötést kommentáló politikai elemzésekben, tekintet nélkül arra, hogy dicsérték-e vagy bírálták az Orbán-kormány Pekingre fókuszáló igyekezetét. Számosan egyfajta posztmodern gyarmatosításként állították be a kínaiak feltűnését Budapest határában, az orosz kormány korábbi ügyeskedéseihez hasonlítva azt, melyekkel néhány éve megragadni próbálta a kínálkozó nem csak gazdasági, de politikai lehetőségeket. Mások – pártállástól függetlenül – úgy lelkendeztek, mintha világpolitikai eseményt illenék ünnepelnünk.

Örömmel olvastam Böröcz István, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója hosszú és tárgyszerű olvasói levelét (Magyar Narancs, 2010. június 23.), melyben Rényi Pál Dániel szintén a Narancsban megjelent (Vezér-gyalog játék, 2010. június 2.) írására reagált – ritkán fordul elő, hogy az új médiarendszer egy meghatározó szereplője állításokat szegezzen szembe egy cikk általa vitatott állításaival, s mindezt ne valami zárt fórumon, hanem a sajtóban tegye. Az alábbiakban három állításához fűzök kommentárt: 1) a közmédiarendszer agonizáló állapotban volt; 2) a közmédiarendszer átalakítása következtében csökkent a korrupciós kockázat; 3) Papp Dániel főszerkesztői kinevezéséről a vezérigazgató maga döntött, döntése helyes volt, s azért vállalja a felelősséget.

A cikk a Magyar Narancsban jelent meg.

A sorsfordító történelmi események egyik sajátossága, hogy vannak pillanatok, helyzetek, amikor nemigen lehet róluk nem beszélni.

Napjainkban például semmiféle erőltetettség nincsen abban, hogyha példákért és párhuzamokért az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeihez, vagy éppen március 15-éhez, a magyar történelem egyik legfényesebb napjához nyúlunk vissza.