Csak hogy lássuk, mi vár ránk, az eddig elfogadott csomag szerint a gyakorlatban így működik majd a közt szolgálni hivatott média felügyeleti rendszere:

1. A miniszterelnök kinevezi a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) vezetőjét (Szalai Annamáriát), kilenc évre.

2. A parlament kétharmaddal megválasztja a mai ORTT utódszervezete, a Médiatanács tagjait. A törvény megengedi, hogy a testületnek kizárólag kormánypárti tagjai legyenek.

3. A Médiatanács mindenkori elnöke az NMHH miniszterelnök által kinevezett vezetője (Szalai Annamária).

4. Egyetlen közszolgálati kuratórium lesz, ennek elnökét és még egy tagját a Médiatanács miniszterelnök által kinevezett elnöke (Szalai Annamária) delegálja. A további hat tag felét a kormánypártok, felét az ellenzéki pártok jelölik. A kuratórium tagjainak mandátuma kilenc évre szól.

5. A médiahatósági vezető, aki egyben a Médiatanács elnöke is (Szalai Annamária), lényegében gyakorlatilag kinevezi a közmédiumok vezetőit (akiket ugyan vezérigazgatónak hívnak, de autonómiájuk egy brigádvezetőével ér fel).

6. A megválasztott személyek és testületek 2019-ig érinthetetlenek. Ha időközben politikai változások történnének, a parlamentbe esetlegesen bekerülő új pártok csak kívülről leshetnék, mi történik a médiairányításban, ha pedig a mai parlamenti és/vagy parlamenten kívüli ellenzék négy vagy nyolc év múlva véletlenül többségbe kerülne, tehetetlenül állna az Orbán Viktor személyes megbízottja (Szalai Annamária) által irányított rendszerrel szemben. Tévedés tehát azt hinni, hogy a mindenkori kormány fogja dróton rángatni a közmédiát ― nem, a már elfogadott törvények azt garantálják, hogy a médiumok csakis a Fidesznek lesznek alávetve az elkövetkező évtizedben.