Budai Liberális Klub
tiszta beszéd a közélet és a civil társadalom kérdéseiről

Hírlevelek

Cím

Minszktől keletre

Minszktől keletre

Csak hogy lássuk, mi vár ránk, az eddig elfogadott csomag szerint a gyakorlatban így működik majd a közt szolgálni hivatott média felügyeleti rendszere:

1. A miniszterelnök kinevezi a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) vezetőjét (Szalai Annamáriát), kilenc évre.

2. A parlament kétharmaddal megválasztja a mai ORTT utódszervezete, a Médiatanács tagjait. A törvény megengedi, hogy a testületnek kizárólag kormánypárti tagjai legyenek.

3. A Médiatanács mindenkori elnöke az NMHH miniszterelnök által kinevezett vezetője (Szalai Annamária).

4. Egyetlen közszolgálati kuratórium lesz, ennek elnökét és még egy tagját a Médiatanács miniszterelnök által kinevezett elnöke (Szalai Annamária) delegálja. A további hat tag felét a kormánypártok, felét az ellenzéki pártok jelölik. A kuratórium tagjainak mandátuma kilenc évre szól.

5. A médiahatósági vezető, aki egyben a Médiatanács elnöke is (Szalai Annamária), lényegében gyakorlatilag kinevezi a közmédiumok vezetőit (akiket ugyan vezérigazgatónak hívnak, de autonómiájuk egy brigádvezetőével ér fel).

6. A megválasztott személyek és testületek 2019-ig érinthetetlenek. Ha időközben politikai változások történnének, a parlamentbe esetlegesen bekerülő új pártok csak kívülről leshetnék, mi történik a médiairányításban, ha pedig a mai parlamenti és/vagy parlamenten kívüli ellenzék négy vagy nyolc év múlva véletlenül többségbe kerülne, tehetetlenül állna az Orbán Viktor személyes megbízottja (Szalai Annamária) által irányított rendszerrel szemben. Tévedés tehát azt hinni, hogy a mindenkori kormány fogja dróton rángatni a közmédiát ― nem, a már elfogadott törvények azt garantálják, hogy a médiumok csakis a Fidesznek lesznek alávetve az elkövetkező évtizedben.

Ezért mondhatta szokásos hétfői rádióinterjújában Tölgyessy Péter, hogy „Orbán Viktor hamarosan irányítása alá veszi a közszolgálati sajtót és kiépíti a maradék ellenzéki média regulálásának eszköztárát”. Ezért vélekedik a júliusban elfogadott és augusztusban kihirdetett médiacsomagról ugyanígy az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) korábbi sajtószabadság-képviselője, Haraszti Miklós is, aki a nemzetközi szervezet 56 tagállama médiaviszonyairól szerzett ismeretei alapján hozzátette, hogy a közvetlen (párt)állami irányítás alá rendelt közmédiának és a depolitizált, megfélemlített kereskedelmi médiának Magyarországon kialakuló rendszere kizárólag Minszktől keletre ismert jelenség. A forradalom élcsapata, a már Fidesz-alattvalók vezette Magyar Televízió már bemutatta, mire lehet számítani. Mészáros Antónia, Krizsó Szilvia, Baló György vagy M. Kiss Csaba helyett főműsoridős műsorral jön a KDNP-szóvivő (!) Halász Zsuzsa, a volt Echo-tévés Gulyás István, Obersovszky Péter és a hírigazgató Élő Gábor, melegít Siklósi Beatrix. És még sokan mások…

De fokuszáljunk a magyar médiarendszer parancsnoki posztjára helyezett Szalai Annamária személyére! Hiszen a szabad és független sajtó törvényi garanciáinak rapid eltüntetése után (és őszre be vannak tárazva további, hasonló szellemben készült jogszabályok) kizárólag az ő egyénisége, eddigi munkássága, szakértelme, felvilágosultsága, felkészültsége, emberi nagysága, minőségérzéke stb. az egyetlen lehetséges biztosítéka annak, hogy ne váljon valóra a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből önmagukat kirekesztő véglények által megjövendölt, Üzbegisztán-kompatibilis magyar médiauniverzum. Fentebb idézett nyilatkozataik alapján úgy tűnik, eddigi politikai oeuvre-je sem Tölgyessyt, sem Harasztit nem győzte meg arról, hogy Szalai Annamária több lenne, mint Orbán Viktor kesztyűbábja. Több mint egy évtizedes országos közéleti szereplése során kevés jelét adta annak, hogy képes pártpolitikai elkötelezettségén felülemelkedni, bajosan várható tőle annak megakadályozása, hogy a politika saját játékszerének tekintse a közmédiát (pontosabban arra mérget vehetünk, hogy a Fideszen kívül mindenki mást vasvillával kerget el a közmédiumok környékéről). Hajlékony jogértelmezéséből és jogtiszteletéből ízelítőt adott a kereskedelmi rádiós pályázatok ügyében (Sláger–Danubius kontra Class–Neo) kifejtett tevékenysége és a jogerős elmarasztaló bírósági ítéletre adott reakciója. Összefoglalóan: könnyen lehet, hogy egy irodalombarát médiaelemző Ady modorában így jellemezné: új, nőstény Lakatos Ernő. Ismerkedjünk meg Szalai Annamária sajtóbeli munkásságával is. Már csak azért is, mert noha egy médiapolitikusnak persze nem kell briliáns szerkesztőnek, újságírónak lennie, de ha oly magabiztosan kritizálja a Magyar Rádió és az MTI tevékenységének tartalmi elemeit, csak fel tud mutatni valami komolyan vehető újságírói teljesítményt.

Nos, a médiahatósági elnök ORTT honlapján olvasható önéletrajza szerint diplomáit 1982-ben a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán tanítói, 1990-ben az ELTE BTK népművelés szakán, majd 1998-ban a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán szakközgazda, pénzügyi vállalkozási szakirányon szerezte. 1982–1984 között a zalaegerszegi Ady Endre Általános iskolában tanított, 1984–85 között a Zalai Hírlapnál újságíró, 1985–97-ig a Zala megyei Moziüzemi Vállalatnál, majd jogutódjánál filmforgalmazó, filmiroda-vezető. 1997–2002-ig a zalaegerszegi Városi Hangverseny és Kiállítóterem igazgatója. 1998-tól országgyűlési képviselő, 2004-től az ORTT tagja.

   minszktol-keletre-1.jpg  

Sajtóbeli pályája tehát arra az egy évre korlátozódik, amit a Zalai Hírlapnál töltött (felelős kiadó az MSZMP Zala megyei pártbizottsága), azt követően kulturális vonalon (ízlelgessük ezt az archaikus kifejezést, rövidesen újra divatba jön!) tevékenykedett. A megyei lapnál nyújtott újságírói teljesítményéről nem maradt fenn emlék, de Szalai Annamáriának volt még egy, az ORTT-s életrajzában nem említett kirándulása a sajtó világába: a kilencvenes évek elején főszerkesztője volt a Miami Press című őszinte és kulturált erotikus magazinnak.

    minszktol-keletre-2.jpg    

Ennyi.

Hozzászólások

Vendég

Szeretnék egy nagyon egzakt hozzászólást beidézni egy fórumról. tartalma vitathatatlan, és éles fényt vet a fenti elemzés egyoldalúságára:

Idézet:1994-ben az MSZP-SZDSZ koalának 72 %-a volt a Parlamentben. Mégsem képzelték magukról, hogy bármit megtehetnek, például az ORTT-vel, valamiféle választói akaratot belemagyarázva.

Reakció: Dehogynem. Eleve akkor és ők hozták létre a médiakuratóriumoknak azt a rendszerét, ami idáig érvényes volt.
És ők rakták bele akkor politikai célzattal azt a szabályt, hogy a médiakuratóriumokban járó ellenzéki helyek elosztásáról a mindenkori ellenzéki pártoknak egymás közt kell megállapodniuk.

Ezt abból kiindulva hozták, hogy 1994-1998 közt a jobboldali ellenzék igen szétaprózott volt ( FKgP, Fidesz, MDF, KDNP, MDNP) és abban bíztak, hogy a Torgyántól az MDNP-ig terjedő ellenzéki pártok nem tudnak majd megállapodni egymással.

Aztán mikor 1998-2002 közt a törvény értelmében az MSZP-nek és az SZDSZ-nek kellett volna az ugyancsak ellenzéki MIÉP-el megállapodni az ellenzéki mandátumok szétosztásáról, és ez nem jött össze, akkor a Fideszre acsarogtak hogy diktatúra van. Holott éppen ők maguk hozták a szabályt.

Utána pedig 2002-2006 közt ez a törvény tette lehetővé, hogy a Fidesz egy az egyben kimaradjon a kuratóriumokból, és az össze ellenzéki helyet Dávid Ibolya MDF-e kapja meg.

Szóval az MSZP-SZDSZ ezen a téren 1994-1998 közt nagyon is élt a kétharmados többségével utána pedig ez több cikluson át kihatott.

Kollár György

Kedves Vendég! Az Ön által idézett, látszólag tárgyszerű és nagyon egzakt hozzászólás állításai erősen vitathatók, szövege számos tévedést és csúsztatást tartalmaz. Türelmét kérem, hogy ezen véleményemet egy szakmailag korrekt válasszal alátámaszthassam. Kísérje figyelemmel az oldalunkat, a válasz rövidesen fel fog kerülni rá!